Magyarországon évente 1,8 millió tonna élelmiszer megy kárba a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) felmérése szerint. Ez nemcsak a környezetnek okoz elképesztően nagy károkat, hanem kárba megy az a rengeteg értékes munka és alapanyag is, amit felhasználnak, hogy a szántóföldről az asztalunkig eljusson egy adag étel.
A túlfogyasztásra épült jóléti társadalomban a megtermelt élelmiszerek egyharmada kárba vész, miközben sokan éhesen mennek aludni. Az ENSZ adatai alapján éves szinten kétszázmillió embert lehetne megetetni az elpazarolt étel mennyiségével Európában. Globálisan pedig ha csak az elpazarolt ételek negyedét meg tudnánk menteni, az elég lenne 870 millió ember ellátására.
Mivel hozzá vagyunk szokva a nagy választékhoz, az éttermek, pékségek kénytelenek nagyobb kínálatot biztosítani, mint amekkora a kereslet, ebből kifolyólag szinte mindig sok értékes étel marad meg a nap végén, ami gyakran a szemétbe kerül. Ez veszteség a termelőknek, a vendéglátóknak és az egész társadalomnak.
A problémát felismerve indította el a Nébih három éve a Maradék nélkül elnevezésű programját, amelynek fókuszában a hazai élelmiszer-pazarlás mérséklése áll. A programot az Európai Bizottság is támogatja a LIFE környezetvédelmi alprogramján keresztül.
Bár a hazánkban keletkező élelmiszer-hulladékok jelentős hányada a háztartásokban termelődik, fontos, hogy az élelmiszerlánc minden szereplője részt vegyen az élelmiszer-pazarlás mérsékléséért folytatott küzdelemben, hiszen a felelősség közös – hívta fel a figyelmet a hivatal a honlapján. Éppen ezért az élelmiszer-vállalkozások képviselői már a kezdetektől részt vettek a Maradék nélkül program céljainak meghatározásában és megvalósításában, saját gyakorlatias szempontjaik megosztásával is segítve a folyamatot. Az élelmiszeripar és a kereskedelem képviselői mellett a kutatóintézetek, egyetemek képviselői is szerepet vállaltak a munkában.
A négy munkacsoport szakértői a vendéglátás, a kereskedelem, az ipar és a civil szektor kihívásaira próbáltak lehetséges megoldásokat felsorakoztatni. Az e munka eredményeként elkészült útmutatókban olyan jó gyakorlatok szerepelnek, amelyeket hazánkban vagy világszerte már azonosítottak, kipróbáltak vagy jelenleg is alkalmaznak. Ilyen például az élelmiszer-hulladékok nyomonkövetési, mérési rendszerének kialakítása, a minőségmegőrzési idővel kapcsolatos ismeretek megosztása vagy az adományozás kérdésköre.
Nemrég megjelent egy weboldal és applikáció is Muncs névvel, amelyet a Corvinus Egyetem három hallgatója indított el. Lényege, hogy néhány kattintással le lehet foglalni a különböző éttermek, pékségek csomagjait. Ezeknek tartalma meglepetés, hiszen nem lehet pontosan meghatározni előre, hogy mi fog megmaradni aznap. A megvásárolt ételeket egy meghatározott idősávon belül lehet személyesen átvenni, ezzel megmenthetünk egy adag ételt a kidobástól.
Wettstein Albert, a projekt egyik ötletgazdája lapunknak elmondta, az angol „munch” szó magyarul majszolást jelent, egy kis magyarosítás után innen jött a startup neve is. Hozzátette, napról napra egyre többen csatlakoznak partnerként is a kezdeményezéshez, hiszen a hazai éttermek is elkezdtek a fenntarthatóságra törekedni.
