A mostani kormány látta meg a lehetőséget, hogy a NATO által kötelezően elvárt, védelmi költségvetés nem csak kiadásként jelenhet meg. Ha okosan szervezzük, akkor ez komoly ipari és gazdaságfejlesztési programja lehet az országnak – nyilatkozta Maróth Gáspár.
A védelmi fejlesztésekért felelős kormánybiztos szerint a honvédelmi és haderőfejlesztési programban és a ráépülő hadiipari fejlesztésekben egyszerre jelennek meg a nagy állami megrendelések, amelyek a zászlóshajói a gyártók betelepülésének. Ez a folyamat határozza meg az erre épülő kutatás-fejlesztési programot is. – Ezzel gyakorlatilag az üzleti világban meglévő koherens gondolkodást követjük, nem pedig visszafelé tervezünk, ahogy az unió számos országában tapasztalható – jegyezte meg a kormánybiztos.
Nulláról indultunk
Maróth Gáspár emlékeztetett: 2015–2016-ban a magyar hadiipar nem létezett. – Ami a hátrányunk volt, az hirtelen a történelmi előnyünkké vált, mert az utóbbi néhány évben olyan iparfejlesztésbe tudtunk belevágni, amely technológiailag évtizedekkel előzi meg a környező országok hadiipari színvonalát. Míg szomszédaink azzal küzdenek, hogy az elavult technológiájú hadiüzemeiket életben tartsák, addig mi a beruházásainkkal a magyar hadiipart teljesen más szintre tudjuk emelni – hívta fel a figyelmet.
Elmondta: a magyar kormány 2016-ban két irányba indult el a hadiipar fejlesztésénél: egyrészt a történelmi hagyományokból eredő német kapcsolatokat vették elő, másrészt próbálták összefogni a visegrádi országok ez irányú törekvéseit is. Azonban a V4-országok más és más stratégiát követtek. A csehek és szlovákok, illetve részben a lengyelek esetében a már említett régi hadiipari vállalatok fenntartása volt a fő cél. – Ugyanakkor a német vonalon a nagy hadiipari vállalatok az elmúlt 100-150 évben folyamatos megújulásra voltak képesek. Például a német ágyúcsövek ebben a történelmi léptékben minden konfliktusban komoly szerepet játszottak. A Rheinmetall a legmodernebb gyáraiban ma is a leghatékonyabb ágyúkat gyártja. A megújulási folyamatban most kezdtek új telephelyeket keresni, amiben szerepet játszik, hogy Németország komoly társadalmi-politikai átalakuláson megy keresztül. Ráadásul az újabb és újabb technológiák esetében hiány van a szakképzett munkaerőből – sorolta Maróth Gáspár az okokat, ami miatt a patinás német vállalat lett a magyar védelmi beruházások legfőbb partnere. A kormánybiztos szerint a német fél tudja, hogy a jó magyar szak- és mérnökképzés rendkívül ösztönző gazdasági környezettel párosul.
– A nem létező hadiipart mi a gyors döntéseinkkel és megbízható együttműködésünkkel tudtuk kompenzálni – fogalmazott.
Párhuzamként az autóipart hozta fel példának, ahol harminc éve a régió utolsó pozíciójából indult Magyarország és mára a világ egyik vezető gyártási helyszínévé vált.
Védett szektor
A Rheinmetallal közös vegyesvállalat esetében azt is fontos megemlíteni, hogy hosszú távra és a nemzetközi piacra fektet be Magyarország. – A Rheinmetall cégére alatt a saját üzemeinket kötjük be a nemzetközi piacra, ami rendkívüli előnyt jelent – jegyezte meg a kormánybiztos. Míg a Lynx lánctalpas gyalogsági harcjárművek Zalaegerszegen, a 4×4-es páncélozott terepjárók és más kerekes harcjárművek Kaposváron fognak készülni, addig a győri Rába jövőjével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy a nagy múltú állami cég igen komoly átszervezésen megy keresztül.
– Fontos, hogy ez az átalakulás végbemenjen, mert a cég jelen állapotában alkalmatlan arra, hogy az új magyar hadiparban partnerként tudjon beszállni – szögezte le.
Maróth Gáspár szerint a pandémia alatt az is bebizonyult, hogy nem kell számolni a védelmi iparág ázsiai kitettségével. A szektor NATO-n belüli nagyarányú védettsége biztosítja a folyamatos gyártási lehetőséget. – Az első hullám idején a magyar állam által megvett osztrák Hirtenberger fegyverüzemben továbbra is több műszakban, folyamatosan folyt a termelés, míg az alapító család tulajdonában maradt autóipari alkatrészgyártó üzem leállni kényszerült – hozott közeli példát a kormánybiztos.
Magyar modell
Azt is megjegyezte, hogy a megrendelési oldalon már lehetnek problémák. Egyes, nagy védelmi költségvetésű országok visszavágták a hadiipari beszerzéseiket. Ez azonban nem vonatkozik Magyarországra, amely nagyon alacsony szintről jön fel, és még messze van a kétszázalékos NATO-vállalástól, vagyis van tere a hadimegrendelések bővülésének.
– A hadiipar nagyon szenzitív szektor, ha túlzottan profitorientált, akkor a nagy cégek könnyen meg tudják teremteni a keresletet a termékeikre, ami igen súlyos politikai kérdéseket vet fel. Ezért is hiszünk a magyar modellben, miszerint ha az állam szerepet vállal, akkor ezek a vegyesvállalatok máshogy működnek, mint egy bizonytalan hátterű offshore vagy tőzsdei cég. A Rheinmetall vállalta ezt a partnerséget, ami nem volt könnyű döntés – osztott meg Maróth Gáspár egy újabb okot az együttműködésre.
Az egyetemekről kikerülő fiatal magyar mérnökök be tudnak kapcsolódni a haditechnikai fejlesztésekbe. A hadiipar élen jár az anyagtudományokban, a kinetikában, a lézertechnológiában, az automatizálásban és számos más területen is. – Kevesen tudják, hogy a lézerfegyverek területén még a Varsói Szerződés idejére visszanyúló hazai kísérletek is voltak. Kérdés, hogy a technológia mikor ér olyan szintre, hogy az biztonsággal használható legyen. Nagyon szerencsés a Rheinmetall-megállapodáson belül a lézeres fejlesztési program, mivel Magyarországon van Európa és a világ egyik legkomolyabb ilyen irányú kutatóközpontja, a szegedi ELI. Nem véletlen, hogy a zalaegerszegi gyalogsági harcjárműgyár alapkőletétele után a cég küldöttsége Szegedre utazott – avatta be lapunkat a kormánybiztos a németekkel közös egyik fejlesztési programba.
Mindenkit megelőzve
Ami az európai uniós – PESCO – haditechnikai kutatásokat illeti, Magyarország több kezdeményezéshez is csatlakozott, majd pedig előállt egy saját programmal, amihez Németország, Franciaország és Lengyelország az elsők között társult. – Az uniós államok fegyverzeti igazgatói szerint a NATO-n belül közelíteni kell egymáshoz az egyes fegyverrendszerek paramétereit. Ennek a folyamatnak a nulladik fázisa az egységes hadműveleti irányítási, valamint a kiképzési szimulátor rendszer – számolt be róla Maróth Gáspár.
Míg a 2020-as évben többek között a tatai nehézdandár felszerelése, a rámpás szállítógépek, illetve a légvédelmi rakéták és radarok beszerzése volt terítéken, addig jövőre az ipartelepítés folytatásán és teljessé tételén, valamint az ehhez tartozó kutatás-fejlesztési programokon lesz a hangsúly.
– A legfontosabb elem a Védelmi Ipari Kutató Intézet létrehozása, amelyet Benkő Tibor és Palkovics László miniszterekkel teljes összhangban készítünk elő. Olyan kutatás-fejlesztésekről tárgyalunk, amelyek nem kapcsolódnak közvetlenül a Magyar Honvédség most futó programjaihoz, hanem azokat az innováció terén messze megelőzik – sorolta a jövő év legfontosabb feladatait,
hozzátéve: folytatódnak a haderőfejlesztés beszerzései is, de ezekről, ameddig tartanak a tárgyalások, nem nyilatkozhatnak.
Milliárd eurós cél
A kormánybiztos elmondta: a 2016-ban elindított haderőfejlesztési program és a mögötte álló iparfejlesztésnek az volt az eredeti célja, hogy tíz éven belül meglegyen ez első egymilliárd eurós árbevételű magyar cég az iparágban. – Most úgy tűnik, hogy 2024-re ezt a célt messze túlszárnyaljuk, megelőzve több környező országot is. A már elkészült és most épülő hazai üzemek a világon elérhető legmagasabb technológiai színvonalat képviselik. Az úgynevezett fehér- és kékgalléros munkavállalók számaránya nagyon közel fog állni egymáshoz. Erre jó példa, hogy amíg a cseh vállalatnál 1200 fő állítja elő ugyanazt a mennyiségű kézifegyvert, addig az általunk tervezett, kiépített kiskunfélegyházi Arzenál üzemben kétszáz fő teszi meg ugyanezt.
Olyan két-háromezer fős high-tech iparág épül, ahol a beszállítókkal együtt a legtöbb adóbevételt, profitot tudjuk az országban tartani – vázolta fel Maróth Gáspár a magyar hadiipar közeljövőjét.
