Parancsnoki híd – Audi Q7 50 TDI quattro teszt

Rohamléptekben frissül az Audi palettája, és bizony nemcsak a vadonatúj modellekre helyezik a hangsúlyt, hanem a félidős ráncfelvarrások is olyan alaposak és mélyrehatók, mintha generációváltások lennének, legalábbis műszaki értelemben biztosan, a mostani Q7 esetében is. 2020-ban pedig mi másról szólhatna egy nagyméretű, a közmegítélés szerint pazarló luxus SUV faceliftje, mint a villamosításról!

Merthogy bármennyire is látványos az új arc és a krómcsíkkal megspékelt far, a lényeg mégiscsak az, hogy immáron az összes dízel Q7-es lágyhibrid hajtást kap, vagyis a 3,0 literes, V6-os turbódízel munkáját a váltóba épített villanymotor segíti. Ahogy a legtöbb 48 voltos rendszert használó lágyhibridnél, itt is az tűnik fel elsőként, hogy a motorleállító már korán, egészen pontosan 22 km/órás tempónál lelövi a hajtást, és hogy az újraindítások mennyire finomak. A hosszmotoros felépítés ellenére semmit sem lehet érezni a dízel beindításából! A Q7-es tudománya nem áll meg ennyiben, ugyanis a 48 voltos rendszer akkumulátora képes annyi energiát elraktározni, hogy 40 másodpercen keresztül menet közben is álljon a dízelmotor, feltéve, ha 55 és 160 km/órás sebesség között haladunk. Ez akkor lehetséges, ha az autó a saját lendületét kihasználva gurul. Érdekes, hogy például amikor egy lámpához hangtalanul csorogva rálépünk a fékre, a dízel röviden újra beindul, hogy aztán a vezérlés 22 km/óránál újra leállítsa.

Csodákat nem kell várni a rendszertől, de a 8,8 literes tesztátlag és a közel 1000 kilométeres hatótávolság bizonyítja, hogy a dízeleket övező lincshangulat ellenére még mindig ez az ideális választás egy ekkora autóba. Főleg, hogy a 286 lóerős 50 TDI erőtartaléka bőséges: mindegy, hogy egy vagy hét személy utazik a fedélzeten, nincs olyan forgalmi szituáció ahol ne lenne elegendő tartalékunk. Persze folyamatosan nevel minket a takarékos vezetési stílusra, és kanyarok előtt már jó előre figyelmeztet, hogy le kellene lépni a gázról, azért ez a motor maximálisan támogatja a dinamikus haladást. Nagyobb gázadásra ugyan kicsit többet hallat a hangjából, mint a BMW és a Mercedes új, sorhatos gázolajosai, de azért az nem semmi, ahogy 1000-es fordulaton is képes mindenféle rezgés nélkül elvinni az üresen 2,2 tonnás testet. Mégis az az érzésem, hogy az általunk is mindig dicsért, nyolcgangos ZF-váltó és a motor házasítása nem sikerült tökéletesre. Finoman kapcsol, de gyorsításnál sokszor nem vált vissza időben, majd hirtelen túl alacsony fokozatot választ és sebzett vadként indul meg az autó.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Spanyol viasz? – SEAT Leon kombi 1.5 TSI teszt

Az új Leonnal visszatért a latinosabb stílushoz a SEAT, és végre markánsan különbözik azonos platformra épülő társaitól – írja az automotor.hu.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.