Egy vérbeli kisautó a javából – 50 éves a legenda

A piac egyik első, modern kisautója korának egyik legnépszerűbb típusa volt.

null

A 60-as évek elején bátor lépésre szánták el magukat az olaszok. A Fiat főmérnöke, Dante Giacosa meggyőzte a vezetőséget a Miniben sikerre vitt, keresztmotoros, elsőkerékhajtású felépítés előnyeiről, és továbbfejlesztésének lehetőségeiről, de a biztonság kedvéért nem a Fiat, hanem a kevésbé elterjedt Autobianchi márkanév alatt mutatták be az első, forradalmi hajtásláncot. Az 1964-es Primula váltója – az angol konstrukciótól eltérően – nem a motorral közös olajteknőt kapott, ennek köszönhetően finomabban lehetett kapcsolni, sőt halkabban működött és javítás esetén könnyebben hozzáférhető volt.

Az 1972-től választható háromajtós karosszériát a hasonló felépítésű Renault 5-ös bemutatása után vezették be. Egyszerűsége ellenére is ízléses, kidolgozott belsőt kapott, utasterében kihasználták a modern felépítés előnyeit. Kisméretű, vékony ülések segítették a jó helykihasználást
Fotó: Flick

A tehetséges mérnök ezenkívül tervezett egy koncentrikus tengelykapcsoló-kioldó mechanizmust, mellyel a megnövekedett helyigény problémáját is megoldotta. Már csak tapasztalatszerzésre volt szükség, hogy egy Fiatba is beépíthessék az előremutató technikát, végül 1969-ben a 128-assal forradalmasították a márka kínálatát és vele együtt a kompakt méretű autók piacát. Logikus lépés volt, hogy egy számmal kisebb méretben is szerencsét próbáljanak, ezért még abban az évben bemutatták az Autobianchi A112-es kisautót, amely az 1970-es Év Autója szavazáson a Fiat 128-as mögött a második helyen végzett.

Az elsősorban az olasz piacon népszerű típus Fiat testvérére sem kellett sokat várni, a farmotoros 850-es utódjával 1971 tavaszán állt a közönség elé a torinói cég. A 127-es elsöprő sikert aratott, a szakértők a díj történetének addigi legmagasabb pontszámával választották az 1972-es Év Autójának. Ebben a modern felépítésen túl nagy szerepe volt a csinos, egyszerű vonalakkal megrajzolt, ferdehátú karosszériának. A formaterv Pio Manzù érdeme volt, aki nem érte meg a premiert, ugyanis 1969-ben halálos autóbalesetet szenvedett, miközben éppen Torinóba tartott, hogy prezentálja a 127-es makettjét a vezetőségnek, munkáját Rodolfo Bonetto fejezte be. Végül egy minden korábbinál jobb helykihasználású, 3595 mm hosszú autó született, alapterületét 80%-ban hasznos tér töltötte ki. Akár négy felnőtt is elfért benne kényelmesen, a 365 literes csomagtartó családi használatra is alkalmassá tette.

Kis helyigényű hajtásláncával Dante Giacosa is kivette a részét az elsőkerék-hajtású, keresztmotoros kisautók forradalmából. A Seat fejlesztése volt a négy- és ötajtós 127-es, melyet saját neve alatt tett elérhetővé. A korszak több, ferdehátú dizájnnal megjelent autójához hasonlóan eredetileg nem nyílt fel a hátsó ablak a csomagtartó fedelével együtt
Fotó: Flickr

1977-től modernizált külsővel és belsővel, valamint egy új motorral folytatta sikersztoriját a kisautó. Szűk belvárosi utcákban praktikus megoldást jelentett a 127-es áruszállító változata, a Fiorino. A Brazíliából származó Panorama kivitel bővítés után 1178 literes csomagtartójával kategóriaelsőnek számított

Padlólemezét a 128-aséból alakították ki, elöl-hátul független, elöl MacPherson, hátul keresztlaprugós futóművet kapott, a passzív biztonság jegyében gyűrődőzónákat terveztek, és összecsukló kormányoszloppal szerelték fel.

Orrába a 850 Sportból származó, 903 köbcentis, 47 lóerős, négyhengeres benzinmotort építették be négyfokozatú kézi váltóval, így a végsebessége elérte a 140 km/órát. Ez abban az időben kiemelkedőnek számított, ráadásul az első tárcsafékeknek hála a lassítással sem akadt gondja, de a futómű kiváló úttartására is szükség volt az olaszos vezetési élményhez. A vevők azonnal beleszerettek a 127-esbe, hiszen egy autóba sűrítve kapták meg azokat a fejlesztéseket, melyek akkoriban jelentős előrelépésnek számítottak. Már csak egy apróság hiányzott a repertoárjából, a hátsó ablakkal együtt felnyíló csomagtérajtó, de arra is csak az úttörő Renault 16-os példáját követő Renault 5-ös 1972-es debütálásáig kellett várni, a Fiat még abban az évben bevezette a még mindig újdonságnak számító háromajtós kivitelt.

A teljes cikket ITT érheti el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.