A japán kertművészetből átvett térrendezési alapelv szerint meg kell találni az egyensúlyi állapotot a passzív és aktív elemek között. Ez az elv pedig a kültér harmonikus kialakításakor is fontos szempont lehet. Talán ennek is köszönhető, hogy a víz egyre gyakrabban jelenik meg a városi oázisokban, hiszen egy vizes elem azonnal megteremti a mozgás és a nyugalom összhangját. Legyen szó szökőkútról, kis méretű csobogóról, komoly építészeti tervezést igénylő medencéről vagy kerti tóról, a víz dinamikát visz a térbe, mivel még szélcsendben sem áll meg teljesen, lehet oázis a kertben – olvasható a Lakáskultúra cikkében.