A rózsa a legcsodálatosabb dísznövény: hatalmas virágjának mámorító illata az egész kertet bebalzsamozza. Csakhogy a rózsabokor gondozása egyáltalán nem egyszerű, a töveket rendszeresen karban kell tartani ahhoz, hogy szép virágokat hozzanak – olvasható a lakáskultúra.hu cikkében.
A rózsa nemcsak kivételes szépségével hódít, mámorító illata mindenkit elvarázsol. Gyönyörű virágaiért persze tenni kell! A rózsabokrok folyamatos gondozást igényelnek, és nem lehet egy kalap alá venni az összes típust. Minden fajtacsoport más metszést kíván, és nagyon oda kell rájuk figyelni! De a sok fáradozás eredményét – a gyönyörű rózsafejek látványát – akár egészen októberig élvezhetjük.
Nagy virágú teahibrid rózsák
Az elhalt és sérült ágakat, illetve a vadhajtásokat vágjuk le a bokrokról. Csak 4-5 egészséges vesszőt hagyjunk meg – ezeknek ceruzavékonyságúnak kell lenniük. Ezután a rózsabokrokat 1/3-1/2 magasságra érdemes visszavágni. Ez attól függ, hogy milyen magas rózsabokrot szeretnénk. Mindig kifelé néző rügy felett vágjuk el az ágat. Ez segíteni fogja a rügyeket, hogy felfele és kifele nőjenek. Ettől a bokor közepe nyílt marad – így kap egy kis formát és a levegő is jobban átjárja.
Minirózsák, sétányrózsák
A legföljebb fél méter magas minirózsák népszerűsége évek óta töretlen. Ezek a rózsafajták egészen kisméretű ágyásokba is kerülhetnek, sziklakerti növényként is hasznosíthatóak, és remekül színesíthetők velük a teraszok, balkonok virágládái is. Sokan gondolják, hogy az apró méret miatt jó ötlet lakásban, cserépben tartani a minirózsát, de ez nem igaz, odakint van a helyük! Kiültetéskor érdemes tápdús földet tenni a tövek alá, legideálisabb számukra a kertészetekben kapható rózsaföld. Szerencsés módon a minirózsákat nem kell metszeni, esetükben a sűrű lomb nem hátrány. Viszont ez a növény is rendszeresen igényli a vizet.
Futórózsák
A futórózsa önállóan nem képes megkapaszkodni – szüksége van támasztékra, amely lehet például futtatórács, lugas vagy vízszintesen kihúzott dróthuzalok sora, amelyekhez a hajtásokat rögzíteni tudjuk. Ha a fő szárak csak nehézkesen ágaznak el, metsszük vissza azokat az első erős rügyig, így ösztönzve a növényt oldalhajtások hozására, máskülönben hagyjuk, hogy kitöltsék a rendelkezésre álló teret. Tavasszal a már meglévő futórózsáról távolítsuk el az elhalt, sérült, beteg vagy felnyurgult hajtásokat. Virágzás idején pedig az elhervadt virágokat folyamatosan vágjuk le, hogy ezzel serkentsük a további virágzást.
A rózsa permetezése sajnos fontos
Akinek van rózsája, pontosan tudja, hogy egész nyáron állandó küzdelmet kell folytatni a levéltetvek ellen. Legjobb ismert védekezési módszer a permetezés. Érdemes ezt a fontos munkálatot addig elvégezni, amíg a friss hajtások el nem kezdenek megnyúlni, mert a lágy szövetek megperzselődhetnek a nagy mennyiségű permettől. Mi legyen a szerben? Lehetőleg minden, ami egy lemosó permetben lehet. A hordozóanyag midig egy olaj, melybe lombot károsító gombák, lisztharmat, atkák és levéltetvek elleni hatóanyagot kell tenni.
Tápanyagpótlástól lesz gyönyörű
A rózsának növekedési periódusban több tápanyagra van szüksége, ezért érdemes 3-4 hetente tápoldatozni a töveket. Kiszórhatunk nitrogén tartalmú műtrágyát is, ha lehet, komplex, mikroelemeket is tartalmazó változatot válasszunk. Az adagolással azonban óvatosan, mert a rózsa sóérzékenysége problémát is okozhat! Fontos a megfelelő vízellátás is, rendszeresen locsolni kell a töveket, pláne, ha nincs elég természetes csapadék.
Kapálni mindig kell
A rózsatövek körül szinte mindig akad feladat, kapálni ugyanis mindig kell. A rózsa gyökere levegőigényes, és a szerves trágyát is be kell forgatnunk a földbe. Ha azonban mulcsozzuk az ágyásainkat, kapálni nem szükséges, legfeljebb csak gyomlálni.
Milyen rózsát érdemes venni?
Ha csak lehet, válasszunk újonnan nemesített fajtákat, azok általában betegségekre ellenállóbbak, erőteljesebbek, mint a XX. század közepének rózsái. A fényes levelű fajták gyakran ellenállóbbak a gombabetegségekre, különösen a fekete vagy csillagfoltosságra, mert egyik ősük a Wichura rózsa lehet. Ha tudunk, vegyünk ADR-minősítésű fajtát, mert amit a német fajtabíráló rendszer (Allgemeine Deutsche Rosenneuheitenprüfung) elfogad, az tényleg kiváló minőségű lehet. Ha nem bánjuk, hogy csak egyszer virágzik a rózsánk egy évben, vehetünk történelmi fajtákat is, például illatos damaszkuszi rózsát, moharózsát vagy bourbon fajtákat, ezek is rendkívül egészségesek. Ha azonban különleges színű vagy tarka fajtát veszünk, készüljünk fel, hogy az vegetatívan alulmúlhatja a hagyományos virágú rózsák erőnlétét.
Szeszélyes és veszélyes?
A rózsatelepítést mindenképpen alaposan gondoljuk át előre. Amikor fajtát választunk, jobb, ha tartózkodunk az 1950-70-es évek gyenge rózsáitól, ezeket ugyanis gyakran kell permetezni! Ezek a fajták egyébként jóval olcsóbbak. De van itt még néhány buktató. Jobb, ha meszes talajba nem ültetünk japán vagy ráncos levelű rózsát (rugosa csoport), illetve sokvirágú (multiflora) rózsát – ez utóbbit onnan lehet felismerni, hogy bojtos a gyökere.
Figyeljünk rá, hogy a sárga fajták mindig kényesebbek, mint a többi rózsa, mert a sárga szín egy félsivatagi rózsától (rókarózsa) származik, ami kifejezetten érzékeny a párakedvelő gombákra. Vigyázzunk a talajtakaró rózsákkal is, mert nehéz gyomlálni a bozontos termetük és a tüskéik miatt.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pixabay)
