Csodás felépülés: 17 napot töltött a beteg a lélegeztetőgépen

Paul és párja, Ildikó egy luxushajóúton vett részt, a felhőtlen nyaralás azonban igazi rémálommá változott.

– Amikor elindultunk az útra, a Covid–19 még csak Kínában volt jelen, majd később már Olaszországban is, de mi végig abban bíztunk, hogy megússzuk ezt az egészet – mondta a Borsnak az 52 esztendős Paul. – A hírekből értesültünk a koronavírussal kapcsolatos eseményekről, de azt nem sejtettük, hogy a mi hajónkon is tartózkodhat fertőzött. Ám egy idő után feltűnt, hogy már nem tartottak nagy bulikat a hajón, és egyre szigorúbbak lettek a biztonsági előírások. Később olyan súlyossá vált a helyzet, hogy egyáltalán nem engedték kikötni a hajót, majd mindannyiunkat a szobáinkba zártak – me­sél­te a férfi.

Paul azt gondolja, hogy már a hajón elkapta a rettegett vírust.

– Nagyon sok emberrel beszélgettem, és megkóstoltam a különleges ételeket. Többször is volt hasmenésem a hajón, alighanem már ott megfertőződtem.

A felhőtlen nyaralás igazi rémálommá változott
Fotó: Facebook

Végül a hajó egy olasz kikötőben lehorgonyozhatott, a ma­gyar követség buszt küldött a bajba került magyarokért.

– A mi hajónkról hét magyart vitt haza a busz, a másikról még hármat, illetve Olaszországból diákok utaztak még velünk haza. Még a hazaúton sem volt semmi bajom, pedig többször mérték a lázunkat is. A házi karantén első napján értek a betegség első tünetei.

A hazaérkezés másnapján Paul belázasodott, ekkor felgyorsultak az események.

– Egy hétig otthon maradtam betegen, azt hittem, kialszom, és minden jobb lesz. A háziorvosommal konzultáltam telefonon, aki közölte, hogyha nem megyek kórházba, meg fogok halni. Ekkor kihívtuk a mentőt, bevittek a Szent Imre kórházba, ahol azonnal oxigénmaszkot tettek rám, majd kiderült, olyan súlyos az állapotom, hogy másnap rátettek a lélegeztetőgépre. Ezalatt a tizenegy nap alatt altatásban voltam, semmire sem emlékszem. Tudom, ki voltam kötve az ágyhoz, hiszen ha az ember nincs magánál, megpróbálhatja kirántani a lélegeztetőgép csövét a torkából, így ezt valahogy kénytelenek megakadályozni – idézte fel.

A tizenkettedik napon levették a lélegeztetőgépről, de az állapota még mindig olyan súlyos volt, hogy újabb hat napra vissza kellett rá tenni.

– Majdnem két deciliter váladékot szívtak le a tüdőmről, alig tudtam levegőt venni, és egyáltalán nem tudtam beszélni, hiszen a cső megsértette a légcsövemet. Amikor végre végleg lejöhettem a gépről, hosszú út állt előttem a teljes gyógyulásig. A kórházzal és a dolgozókkal rendkívül elégedett voltam, minden modern és szakszerű volt, az orvosok nagy része tudott angolul, ami nekem nagyon nagy segítség volt. Le a kalappal a magyar egészségügy előtt!