Egy régi gödörházi fazekasmester, Horváth Oszkár emlékezete

A fazekasok földje Csesztregtől tizenöt kilométerre fekszik, a Belső-Őrség falvaiban: Magyarszombatfán, Gödörházán és Veleméren. A feljegyzések szerint már a 14. század közepén létezett és öröklődött ott a mesterség apáról fiúra.

Csesztregen is ismerték a gerencséreket. Van a faluban, a Rákóczi úton egy kis emelkedő, amit a régiek Gerencsér-partnak neveztek (hogy miért, az már elfelejtődött). Azután itt is ismerték a csúfolókat: „Röhög, mint a födőtt gölöncsér!”, „Gölöncsér, tökö, pöcsö csupa csér!”. Akinek nagyobb mennyiségű agyagra volt szüksége a faluban, csak felment a Júliai-Alpok nyúlványán lévő szőlőhegyre és ásott magának.

A korong fölé hajoló Horváth Oszkár éppen egy edényt formáz. Kezében az a bizonyos leckebőr
Fotó: Horváth Erzsébet / ZAOL.HU – MEDIAWORKS

A Belső-Őrség és Zala megye találkozásánál fekvő vidék agyagos földje egyszerre volt áldás és átok az embereknek. Az esős idő szinte járhatatlanná tette az utat, lehúzta a bocskort, a cipőt az ember lábáról, a sovány szántó pedig kevés termést adott. De a boronafalú épületek falainak tapasztására, a sima, jól takarítható padozat kialakítására kiváló volt az agyag, ami sok-sok gerencsércsalád megélhetését is biztosította századokon át.

A nagyobb méretű edények bugyigás korsók, melyeket annak idején a mezőre vittek a parasztemberek – hidegen maradt ugyanis bennük az ital. A kicsik lakásba szánt díszkorsók
Fotó: Vég Tímea / ZAOL.HU – MEDIAWORKS

A Horváth Oszkár lányaival folytatott beszélgetés során emlékek, fazekasmunkák, fényképek és oklevelek bújtak elő – a szívekből, a polcokról és a szekrényekből. A lányok mesélték, hogy apjuk elbeszélése szerint az ő gyerekkorában Gödörházán egy fiúgyerekből suszter vagy gerencsér lett. Oszkár apja cipőket készített de ő inkább azt figyelte, hogy a fazekasok kezében egy darab földből mi alakul ki. Ezzel el is dőlt a sorsa: kitanulta a fazekasmesterséget.

Asztalon használatos csőrös, boroskorsók Horváth Oszkár hagyatékából. Gyakran nóta szólt mellettük
Fotó: Vég Tímea / ZAOL.HU – MEDIAWORKS

Csesztregre kerülve az új családja segítségével fazekasműhelyt, égetőkemencét épített magának, és már készültek is a kuglófsütők, a tejesfazekak, a tálak, a gerincsütők, a zsírosbödönök, a tányérok, a poharak, a szereskorsók (a permetlé számára), a bugyigás korsók (cserépkorsók, fülükön kis nyílással), a vajrázók és társaik. Amikor egy útravalónyi termék elkészült, a család gondosan szekérre, szalma közé csomagolta az edényeket. Akkor Oszkár apósa befogta a lovat, és a két férfi elhajtott Somogyba.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.