Egy régi gödörházi fazekasmester, Horváth Oszkár emlékezete

Horváth Oszkár fazekassága ma is él, emlékét gyermekei mellett már az unokái is őrzik.

null

A fazekasok földje Csesztregtől tizenöt kilométerre fekszik, a Belső-Őrség falvaiban: Magyarszombatfán, Gödörházán és Veleméren. A feljegyzések szerint már a 14. század közepén létezett és öröklődött ott a mesterség apáról fiúra.

Csesztregen is ismerték a gerencséreket. Van a faluban, a Rákóczi úton egy kis emelkedő, amit a régiek Gerencsér-partnak neveztek (hogy miért, az már elfelejtődött). Azután itt is ismerték a csúfolókat: „Röhög, mint a födőtt gölöncsér!”, „Gölöncsér, tökö, pöcsö csupa csér!”. Akinek nagyobb mennyiségű agyagra volt szüksége a faluban, csak felment a Júliai-Alpok nyúlványán lévő szőlőhegyre és ásott magának.

A korong fölé hajoló Horváth Oszkár éppen egy edényt formáz. Kezében az a bizonyos leckebőr
Fotó: Horváth Erzsébet / ZAOL.HU – MEDIAWORKS

A Belső-Őrség és Zala megye találkozásánál fekvő vidék agyagos földje egyszerre volt áldás és átok az embereknek. Az esős idő szinte járhatatlanná tette az utat, lehúzta a bocskort, a cipőt az ember lábáról, a sovány szántó pedig kevés termést adott. De a boronafalú épületek falainak tapasztására, a sima, jól takarítható padozat kialakítására kiváló volt az agyag, ami sok-sok gerencsércsalád megélhetését is biztosította századokon át.

A nagyobb méretű edények bugyigás korsók, melyeket annak idején a mezőre vittek a parasztemberek – hidegen maradt ugyanis bennük az ital. A kicsik lakásba szánt díszkorsók
Fotó: Vég Tímea / ZAOL.HU – MEDIAWORKS

A Horváth Oszkár lányaival folytatott beszélgetés során emlékek, fazekasmunkák, fényképek és oklevelek bújtak elő – a szívekből, a polcokról és a szekrényekből. A lányok mesélték, hogy apjuk elbeszélése szerint az ő gyerekkorában Gödörházán egy fiúgyerekből suszter vagy gerencsér lett. Oszkár apja cipőket készített de ő inkább azt figyelte, hogy a fazekasok kezében egy darab földből mi alakul ki. Ezzel el is dőlt a sorsa: kitanulta a fazekasmesterséget.

Asztalon használatos csőrös, boroskorsók Horváth Oszkár hagyatékából. Gyakran nóta szólt mellettük
Fotó: Vég Tímea / ZAOL.HU – MEDIAWORKS

Csesztregre kerülve az új családja segítségével fazekasműhelyt, égetőkemencét épített magának, és már készültek is a kuglófsütők, a tejesfazekak, a tálak, a gerincsütők, a zsírosbödönök, a tányérok, a poharak, a szereskorsók (a permetlé számára), a bugyigás korsók (cserépkorsók, fülükön kis nyílással), a vajrázók és társaik. Amikor egy útravalónyi termék elkészült, a család gondosan szekérre, szalma közé csomagolta az edényeket. Akkor Oszkár apósa befogta a lovat, és a két férfi elhajtott Somogyba.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.