Pém Attila projektvezetővel, a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság igazgatóhelyettesével és Vörös Tamással, a Veszprémi Főegyházmegye főépítészével beszélgettek a Veszprém vármegyei hírportál, a VEOL munkatársai.
– A veszprémi várnegyedben tizennyolc műemlék épületen dolgozunk, a projektterülethez 35 ezer épített és 10 ezer négyzetméter szabad terület tartozik – kezdte Vörös Tamás főépítész.
– Az épületek nagyon sűrűn épültek, különleges a topográfiai, tájépítészeti, városépítészeti elhelyezkedés. Nemcsak az épületek történeti jelentősége, hanem a funkcionális megújítás miatt is fontos a projekt összetétele. A megvalósításra két plusz két év áll rendelkezésre, idén ütemezetten át kell adnunk az épületek egy részét. A megújuló terek a nagy érdeklődésre számot tartó, vendégfogadásra alkalmas területek lesznek. A Szent Mihály-főszékesegyház húsvétkor liturgiára alkalmassá válik, megújulnak az érseki palota vendégterei, megnyitja kapuit a Körmendy-házban a főegyházmegyei gyűjtemény és a Biró–Giczey-házban lévő kiállítás. Jelentős szakmai kihívás, hogy nagyon szűk területen történetileg értékes, funkcionálisan megújuló épületállományt kell alakítani.
– A beruházás előkészítő fázisát egy évvel ezelőtt a kivitelezés váltotta fel, azonban a projekt sajátossága, hogy az előkészítés, kutatás, tervezés, kivitelezés párhuzamosan zajlott/zajlik, az egyes tervelemek, dokumentációk egymásra hatnak – folytatta Pém Attila projektvezető. – 2020-ban kezdődött a projekt megálmodása. Megvalósíthatósági tanulmányokat, előkészítési programokat kellett alkotni, valamint 2021-ben létrehozni a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóságot. Szervezetfejlesztésből és projekt-előkészítésből állt az első két év, leszerződtünk a kutatókkal, tervezőkkel. Egyedülálló és nehéz feladatot jelent a 18 épület felújításának megvalósítása. A várat csak az Óváros tér irányából a Vár utcán keresztül lehet megközelíteni, kerestük az alternatív közlekedési pontokat. A kivitelező a keleti oldali beszállítási pontot választotta. Ugyan nem volt követelmény, de felismerte, hogy nem lehet más úton megvalósítani az organizációt.
A kivitelező a Vár utcát a piarista együttestől kezdve építési területté alakította, az eredeti kövezetet aszfaltréteggel megvédte. A Vár utca olyan szűk, hogy a látogatók és a teherautók forgalma párhuzamosan nem megoldható, munkavédelmi alapelvek miatt a kivitelező ezt nem vállalhatta, közterületi használatát az építés idejére fel kellett függeszteni. Az organizációnak, építésszervezésnek sok a nehézsége, például hogy üzemelő és meglévő létesítmények is jelen vannak a 18 épület mellett – MTA Veab-székház, Dubniczay-palota, ügyészség, bíróság, plébánia –, ezeknek a napi működését biztosítani kellett, kell. A kivitelező egyeztette a naptárat, melyik nap ki milyen járművel érkezik fel a várba. Közművek tekintetében az elektromos kapacitás korlátozott, a tervezés, kivitelezés ideje alatt erre figyelni kellett.
A szakemberek elmondták, egyedi mérlegelési folyamat, melyik épület, épületrész restaurálható, melyik újraépíthető rekonstruktív módon, és melyik készül új konstrukcióként. Az épületeknél egyesével kellett arról dönteni, milyen mértékben kell azokat felújítani. Művészettörténeti szempontból sok érdekességet találtak az érseki palotában, a Szent Mihály-főszékesegyházban, a Gizella-kápolnában, a Szent György-kápolnában. A vár alapvetően egy barokk épületegyüttes, de ismert a klasszicista időszakban való részleges átépítése – a piarista együttest említhetjük –, jelentős a neoromán, neogótikus historizáló átalakítás is, ami a ferences együttest, a Tejfalussy-házat és a Szent Mihály-főszékesegyházat érintette leginkább.
A három korszak kirajzolja a várnegyed történeti képét, közéjük illeszkedik a két jelentős középkori emlék, a Gizella-kápolna és a Szent György-kápolna, így a vár ezeréves történelmét teljes ívében láthatjuk. A Szent György-kápolna kapcsán elhangzott, 2025-re keresztelőkápolnaként újul meg. A Gizella-kápolna kétszintes uralkodói és püspöki kápolna volt a középkorban, többször átalakították, megváltozott a körülötte lévő épületek összetétele, de már a barokk kori alakításkor, az 1700-as évek második felében megtalálták a 13. századi értékes falfestményeket, melyeket megőriztek. Most ezeket a falképeket is restaurálják, kiegészítve az emeleti résszel, ami egy gótikus kápolna maradványait tartalmazza. Ez eddig nem volt látogatható, el volt falazva mindkét épület irányából. A restaurálási munkák nagyon érzékenyek, sok időt vesznek igénybe. Ahol megfelelő állapotú rétegek találhatók, lehet gyorsabban haladni, például az érseki palotában is be tudják majd mutatni a nagy ebédlő eredeti, építéskori barokk enteriőrjét, amit nemrég fedeztek fel a restaurátor kutatók.
Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat nyitórendezvényéhez kapcsolódva szerveztek egy különleges hétvégét, a munkák egy részét már megtekinthették a látogatók. Idén vezetett túrákat szerveznek, a májustól látogatható Work in Progress 2023 kiállítássorozat különleges betekintést ad a várnegyed megújításába és a műemlékvédelmi munkákba. Az idelátogatók úgy láthatják a várnegyed megnyíló épületeit és korábban elzárt kertjeit, ahogy máskor nem: restaurálási munka közben. A kiállítás bemutatja az érdekességeket, a szakmai finomságokat, a színfalak mögött zajló munkát.
– Az volt a feladat, hogy a székesegyház és a két kápolna meghatározó munkálatai mindenképpen készüljenek el 2023-ra – tette hozzá Pém Attila. – Idén mindegyik látogatható lesz. Követelmény volt, hogy az Európa Kulturális Fővárosa évében bemutassuk, milyen értékeink vannak a főegyházmegyében és a veszprémi várban. Udvardy György érsek az építtető, az érsekség szervezeti egysége, a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság nemcsak a beruházást, de a felújítás után az üzemeltetést is végzi. Az érsek a döntéshozó, de döntést csak úgy lehet meghozni, ha az megfelelően előkészített: szakmai alapon, észérvekkel alátámasztva, melyben természetesen az egyházi, pasztorális szempontok prioritást élveznek.
Vörös Tamás főépítészt a veszprémi székesegyház felújításáról is kérdezték. Az elmúlt időszakban nagy érzelmi hullámokat kavart az épület felújítása. A főépítész konferenciákon, beszélgetéseken, interjúkban ismertette a munkát.
– A főtemplomok megújítása huszonöt–ötven éves szakaszokban történik. A veszprémi székesegyház elmúlt száz évének építési periódusai alig voltak dokumentálva. A megjelent híresztelésekben a negatív vélemények abból fakadtak, hogy ez a történet egyáltalán nem volt ismert, sokszor még a kutatóknak sem. A barokk székesegyházat 1907–1910 között átépítették, a ma látható formához nagyon közeli állapotra. 1928-ban kisebb felújítás történt, a világháborús sérülések után 1968-ra kritikus állapotba került az épület. A beázás, vizesedés, nedvesedés hatása nyomán született akkor a döntés, hogy nekikezdenek egy felújításnak, amely tíz évig tartott, 1968–1978 között. Az utolsó évben teljes értékűen átfestették a belső teret. Sajnos ez alacsony művészeti szinten készült el; sem restaurátor, sem festőművész nem volt jelen, egyszerű kisipari technológiával végezték el a munkát.
Ennek a nyomait találták most meg a restaurátor kollégák. Két réteget tártak fel, nemcsak az eredeti Szirmay Antal-féle festést, hanem azon egy gyengébb minőségű felülfestést is. Ez nem székesegyházhoz méltó kifestés. 2010-ben történt egy felújítás; úgy döntöttek, a nedvesedés, beázások okozta károk forrását megszüntetik, a következményeit azonban nem tudták kezelni, a belső felújítás máig váratott magára. A mi feladatunk, hogy ezt egységesen, a teljes épületben elvégezzük.
Nem csak általános műszaki felújítást kellett megtennünk, a belső térben is sok elemet meg kellett újítanunk, például a padló- és falszerkezetek szigetelését. Az átfestések technikája miatt és a beázások eredményeként megjelenő sófertőzés azt mutatta, sok helyen csak vakolatcserével lehet kezelni a helyzetet.
El kellett gondolkodni azon, mi történik a belső terekkel. A három lehetőség közül az egyik, hogy restaurálás történik, de akkor végleg lemondtunk volna arról, hogy az 1910-es festés valaha is látható lesz. Második a rekonstruktív festés, de az 1978-as átfestés sem a mintarendszert, sem a színeket nem követi. A harmadik lehetőség, ami műemlékvédelmi szempontból is helytálló, hogy kap egy védőréteget a teljes felület, az alatta lévő rétegek nem sérülnek, teljesen feltárhatók maradnak. Ezáltal az 1910-es festés még kutatható, később lehet még vizsgálni. Az utóbbi lehetőség mellett született egyöntetű szakmai döntés.
Fotó: Nagy Lajos/Napló
A főépítész elmondta, az altemplom még nem nyílik meg, olyan fokú a nedvesedés, sófertőződés, 2023-ban csak a szentély és a hajó lesz látogatható. Az orgonát beépítették, a korábbi restaurálva és kiegészítve került vissza, egy teljesebb hangzás érdekében.
Az eredeti, teljes cikk Egyedülálló felújítás a veszprémi várnegyedben címen érhető el a VEOL oldalán.
Borítókép: A megújuló várnegyed a Szentháromság-szoborral (Forrás: Mediaworks)
