Egyedülálló felújítások a veszprémi várnegyedben

Egy éve kezdődött a történelmi léptékű fejlesztés kivitelezése, a húsvéti szentmisét már a megújult Szent Mihály-főszékesegyházban tartják meg.

null

Pém Attila projektvezetővel, a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság igazgatóhelyettesével és Vörös Tamással, a Veszprémi Főegyházmegye főépítészével beszélgettek a Veszprém vármegyei hírportál, a VEOL munkatársai.

– A veszprémi várnegyedben tizennyolc műemlék épületen dolgozunk, a projektterülethez 35 ezer épített és 10 ezer négyzetméter szabad terület tartozik – kezdte Vörös Tamás főépítész.

– Az épületek nagyon sűrűn épültek, különleges a topográ­fiai, tájépítészeti, városépítészeti elhelyezkedés. Nemcsak az épületek történeti jelentősége, hanem a funkcionális megújítás miatt is fontos a projekt összetétele. A megvalósításra két plusz két év áll rendelkezésre, idén ütemezetten át kell adnunk az épületek egy részét. A megújuló terek a nagy érdeklődésre számot tartó, vendégfogadásra alkalmas területek lesznek. A Szent Mihály-főszékesegyház húsvétkor liturgiára alkalmassá válik, megújulnak az érseki palota vendégterei, megnyitja kapuit a Körmendy-házban a főegyházmegyei gyűjtemény és a Biró–Giczey-házban lévő kiállítás. Jelentős szakmai kihívás, hogy nagyon szűk területen történetileg értékes, funkcionálisan megújuló épületállományt kell alakítani.

– A beruházás előkészítő fázisát egy évvel ezelőtt a kivitelezés váltotta fel, azonban a projekt sajátossága, hogy az előkészítés, kutatás, tervezés, kivitelezés párhuzamosan zajlott/zajlik, az egyes tervelemek, dokumentációk egymásra hatnak – folytatta Pém Attila projektvezető. – 2020-ban kezdődött a projekt megálmodása. Megvalósíthatósági tanulmányokat, előkészítési programokat kellett alkotni, valamint 2021-ben létrehozni a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóságot. Szervezetfejlesztésből és projekt-előkészítésből állt az első két év, leszerződtünk a kutatókkal, tervezőkkel. Egyedülálló és nehéz feladatot jelent a 18 épület felújításának meg­valósítása. A várat csak az Óváros tér irányából a Vár utcán keresztül lehet megközelíteni, kerestük az alternatív közlekedési pontokat. A kivitelező a keleti oldali beszállítási pontot választotta. Ugyan nem volt követelmény, de felismerte, hogy nem lehet más úton megvalósítani az organizációt.

A kivitelező a Vár utcát a piarista együttestől kezdve építési területté alakította, az eredeti kövezetet aszfaltréteggel megvédte. A Vár utca olyan szűk, hogy a látogatók és a teher­autók forgalma párhuzamosan nem megoldható, munkavédelmi alapelvek miatt a kivitelező ezt nem vállalhatta, közterületi használatát az építés idejére fel kellett függeszteni. Az organizációnak, építésszervezésnek sok a nehézsége, például hogy üzemelő és meglévő létesítmények is jelen vannak a 18 épület mellett – MTA Veab-székház, Dubniczay-palota, ügyészség, bíróság, plébánia –, ezeknek a napi működését biztosítani kellett, kell. A kivitelező egyeztette a naptárat, melyik nap ki milyen járművel érkezik fel a várba. Közművek tekintetében az elektromos kapacitás korlátozott, a tervezés, kivitelezés ideje alatt erre figyelni kellett. 

A szakemberek elmondták, egyedi mérlegelési folyamat, melyik épület, épületrész restau­rálható, melyik újraépíthető rekonstruktív módon, és melyik készül új konstrukcióként. Az épületeknél egyesével kellett arról dönteni, milyen mértékben kell azokat felújítani. Művészettörténeti szempontból sok érdekességet találtak az érseki palotában, a Szent Mihály-­főszékesegyházban, a Gizella-­kápolnában, a Szent György-kápolnában. A vár alap­vetően egy barokk épület­együttes, de ismert a klasszicista időszakban való részleges átépítése – a piarista együttest említhetjük –, jelentős a neoromán, neogótikus historizáló átalakítás is, ami a ferences együttest, a Tejfalussy-házat és a Szent Mihály-főszékesegyházat érintette leginkább.

A három korszak kirajzolja a várnegyed történeti képét, közéjük illeszkedik a két jelentős középkori emlék, a Gizella-kápolna és a Szent György-kápolna, így a vár ezeréves történelmét teljes ívében láthatjuk. A Szent György-­kápolna kapcsán elhangzott, 2025-re keresztelőkápolnaként újul meg. A Gizella-kápolna kétszintes uralkodói és püspöki kápolna volt a középkorban, többször átalakították, megváltozott a körülötte lévő épületek összetétele, de már a barokk kori alakításkor, az 1700-as évek második felében megtalálták a 13. századi értékes falfestményeket, melyeket megőriztek. Most ezeket a falképeket is restaurálják, kiegészítve az emeleti résszel, ami egy gótikus kápolna maradványait tartalmazza. Ez eddig nem volt látogatható, el volt falazva mindkét épület irányából. A restaurálási munkák nagyon érzékenyek, sok időt vesznek igénybe. Ahol megfelelő állapotú rétegek találhatók, lehet gyorsabban haladni, például az érseki palotában is be tudják majd mutatni a nagy ebédlő eredeti, építéskori barokk enteriőrjét, amit nemrég fedeztek fel a restaurátor kutatók. 

Az Európa Kulturális Fővárosa programsorozat nyitórendezvényéhez kapcsolódva szerveztek egy különleges hétvégét, a munkák egy részét már megtekinthették a látogatók. Idén vezetett túrákat szerveznek, a májustól látogatható Work in Progress 2023 kiállítássorozat különleges betekintést ad a várnegyed megújításába és a műemlékvédelmi munkákba. Az idelátogatók úgy láthatják a várnegyed megnyíló épületeit és korábban elzárt kertjeit, ahogy máskor nem: restaurálási munka közben. A kiállítás bemutatja az érdekességeket, a szakmai finomságokat, a színfalak mögött zajló munkát.

– Az volt a feladat, hogy a székesegyház és a két kápolna meghatározó munkálatai mindenképpen készüljenek el 2023-ra – tette hozzá Pém Attila. – Idén mindegyik látogatható lesz. Követelmény volt, hogy az Európa Kulturális Fővárosa évében bemutassuk, milyen értékeink vannak a főegyházmegyében és a veszprémi várban. Udvardy György érsek az építtető, az érsekség szervezeti egysége, a Castellum Vagyonkezelő Igazgatóság nemcsak a beruházást, de a felújítás után az üzemeltetést is végzi. Az érsek a döntéshozó, de döntést csak úgy lehet meghozni, ha az megfelelően előkészített: szakmai alapon, észérvekkel alátámasztva, melyben természetesen az egyházi, pasztorális szempontok prioritást élveznek. 

Vörös Tamás főépítészt a veszp­rémi székesegyház felújításáról is kérdezték. Az elmúlt időszakban nagy érzelmi hullámokat kavart az épület felújítása. A főépítész konferenciákon, beszélgetéseken, interjúkban ismertette a munkát. 

– A főtemplomok megújítása huszonöt–ötven éves szakaszokban történik. A veszprémi székesegyház elmúlt száz évének építési periódusai alig voltak dokumentálva. A megjelent híresztelésekben a negatív vélemények abból fakadtak, hogy ez a történet egyáltalán nem volt ismert, sokszor még a kutatóknak sem. A barokk székesegyházat 1907–1910 között átépítették, a ma látható formához nagyon közeli állapotra. 1928-ban kisebb felújítás történt, a világháborús sérülések után 1968-ra kritikus állapotba került az épület. A beázás, vizesedés, nedvesedés hatása nyomán született akkor a döntés, hogy nekikezdenek egy felújításnak, amely tíz évig tartott, 1968–1978 között. Az utolsó évben teljes értékűen átfestették a belső teret. Sajnos ez alacsony művészeti szinten készült el; sem restaurátor, sem festőművész nem volt jelen, egyszerű kisipari technológiával végezték el a munkát.

Ennek a nyomait találták most meg a restaurátor kollégák. Két réteget tártak fel, nemcsak az eredeti Szirmay Antal-féle festést, hanem azon egy gyengébb minőségű felülfestést is. Ez nem székesegyházhoz méltó kifestés. 2010-ben történt egy felújítás; úgy döntöttek, a nedvesedés, beázások okozta károk forrását megszüntetik, a következményeit azonban nem tudták kezelni, a belső felújítás máig váratott magára. A mi feladatunk, hogy ezt egységesen, a teljes épületben elvégezzük.

Nem csak általános műszaki felújítást kellett megtennünk, a belső térben is sok elemet meg kellett újítanunk, például a padló- és falszerkezetek szigetelését. Az átfestések technikája miatt és a beázások eredményeként megjelenő sófertőzés azt mutatta, sok helyen csak vakolatcserével lehet kezelni a helyzetet.

El kellett gondolkodni azon, mi történik a belső terekkel. A három lehetőség közül az egyik, hogy restau­rálás történik, de akkor végleg lemondtunk volna arról, hogy az 1910-es festés valaha is látható lesz. Második a rekonstruktív festés, de az 1978-as átfestés sem a mintarendszert, sem a színeket nem követi. A harmadik lehetőség, ami műemlékvédelmi szempontból is helytálló, hogy kap egy védőréteget a teljes felület, az alatta lévő rétegek nem sérülnek, teljesen feltárhatók maradnak. Ezáltal az 1910-es festés még kutatható, később lehet még vizsgálni. Az utóbbi lehetőség mellett született egy­öntetű szakmai döntés. 

Pém Attila, a Castellum igazgatóhelyettese és Vörös Tamás, a Veszprémi Főegyházmegye főépítésze
Fotó: Nagy Lajos/Napló

A főépítész elmondta, az altemplom még nem nyílik meg, olyan fokú a nedvesedés, sófertőződés, 2023-ban csak a szentély és a hajó lesz látogatható. Az orgonát beépítették, a korábbi restaurálva és kiegészítve került vissza, egy teljesebb hangzás érdekében.

Az eredeti, teljes cikk Egyedülálló felújítás a veszprémi várnegyedben címen érhető el a VEOL oldalán.

Borítókép: A megújuló várnegyed a Szentháromság-szoborral (Forrás: Mediaworks)

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.