Az „űrdetektív” egy hónappal később korrigálta magát, és azt közölte, hogy a harmadik fokozata lehet egy kínai rakétának, amely mintagyűjtő kapszulát vitt a Holdra 2014-ben. A kínai kormány azonban vitatja ezt, és azt állítja, hogy a rakéta felső fokozata annak idején visszatért és elégett a Föld légkörébe érve.
Mindazonáltal két hasonló kínai űrmisszió is volt – a 2014-es tesztrepülés és a 2020-ban Hold-mintát visszahozó küldetés –, és az Amerikai Űrparancsnokság kutatói szerint a két eset összekeveredhetett. A Holdnak csapódó űrszemét eredetét azonban az alacsonyan szálló űrhulladékokat megfigyelő U. S. Space Command sem tudta megállapítani.
A Hold felszínét máris rengeteg kráter tarkítja, a legnagyobbak átmérője elérheti a 2500 kilométert is. A légkör nélküli vagy csak csekély légkörű égitest védtelen az égi vándorokkal – a meteorokkal, az aszteroidákkal (kisbolygók) és a kutatási célból szándékosan nekivezérelt űreszközökkel – szemben, és időjárás, erózió hiányában a becsapódási kráterek örökre megmaradnak.
Kínának van ugyan egy holdjárója a Hold árnyékos oldalán, de túl messze van a becsapódás várható helyszínétől, amely valamivel az Egyenlítőtől északra lesz. Az amerikai Lunar Reconnaissance Orbiter és az indiai Chandrayaan–2 űrszonda sem lesz látótávolságon belül.
Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)
