A XX. század legkarizmatikusabb természettudományos ismeretterjesztője, a hazai amatőrcsillagászat-mozgalom szervezője, Kulin György (1905–1989) volt – olvasható az Origó cikkében.
A kulini népművelés sarokköve a Galilei-élmény átadása volt: mindenki legalább életében egyszer tekintsen csillagászati távcsőbe, lássa azt, amit az itáliai tudós elsőként megpillantott.: a Hold hegyeit, a Jupiter holdjait, a Vénusz sarlóját vagy a Nap foltjait.
Ma már másként működik a világ, és az egykor ambiciózus cél elé több tényező is akadályt állít, de az égbolt szépségei napjainkban is hívogatnak. Lássuk, mire megy a XXI. század érdeklődője csillagászati távcső nélkül, szabad szemmel, esetleg egy színházi látcsővel vagy binokulárral.
A városokon kívül gyönyörű látványt nyújt a csillagos ég
Ahogy már a kulini időszakban is, úgy ma hatványozottan igaz, hogy az égbolt szépsége igazán a városi fényektől távol, vidéken teljesedik ki. A falvakban, kisebb településen élők ilyen tekintetben határozott előnyt élveznek, de a mindennapi rohanás után, ha máskor nem, egy vidéki rokonlátogatás vagy nyaralás során a nagyvárosban élőknek is lehetősége adódik fényszmog-mentes csillagos eget látni. A csillagképekkel való ismerkedésre ez az időszak kínálja a legjobb lehetőséget.
Segítségül mindössze egy csillagtérképre van szükség, amely bármilyen alapszintű asztronómiai ismeretterjesztő munka mellékleteként elérhető,
akár az internetről kinyomtatható, de nagy a mobilalkalmazások tárháza is. Néhány kiindulást segítő, jól ismert alakzat, mint a Nagy Medve (Ursa Maior) csillagkép részét alkotó Göncölszekér segítségével csillagról csillagra, csillagképről csillagképre haladva ismerhetjük meg az égboltot.