A golyóstoll alapjaiban formálta át az írásképünket. Máshogy kell tartani, mint elődjét, máshogy viszi fel a tintát, sőt, a tinta is teljesen más benne. Kezdetben épp ezért sokan aggódtak, hogy ezzel örökre vége a szépírásnak. Valóban sok változást hozott: nem igényel már olyan finom mozdulatokat, mint a töltőtoll, és az új találmány az írás stílusát, tempóját, sőt a mindennapi rutinunkat is átalakította.
Gyorsabb lett a jegyzetelés, egyszerűbb az üzenetküldés. Ma is valami hasonló előtt állunk.
A számítógép és az okostelefon újraírja, ahogyan kommunikálunk, immár főleg digitálisan. De ez már egy másik történet. A bizonytalan jövő előtt ismerjük meg, hogyan is kezdődött az egész: Bíró László és a golyóstoll izgalmas történetével!
Budapest
Bíró László József 1899 szeptember 29-én született Budapesten, kispolgári családban. Élete ennek megfelelően alakult – egy darabig. Vívni járt, beiratkozott az orvosi egyetemre, de hamar abbahagyta. Egyedül a hipnózis érdekelte az ott tanultakból, és ebből már sejthető, hogy egyáltalán nem vonzotta őt a polgári életpálya. Valamiből azonban meg kellett élni, ezért nagybátyja segítségével hivatali állásokat vállalt. Így került egy nagy petróleumcéghez, ahol néhány szürkezónás manőverrel nagy bevételre tett szert. Vett is belőle egy sportautót. Meg kellett hát tanulnia vezetni, annál is inkább, hogy benevezett egy autóversenyre. Mivel a kuplung kezelésével meggyűlt a baja, kitalálta az automata váltót. Bíró nagyon biztos volt találmányában: Budapestről Berlinig utazott egy automata váltós oldalkocsis motorral. A szabadalmat meg is vette a General Motors berlini gyára, majd azzal a lendülettel el is süllyesztették a terveket: ők is dolgoztak már ezen, és a felvásárlással csak a konkurenciát akarták elhallgattatni. Nem lett tehát gazdag belőle – ahogy a későbbi nagyjából harminc találmányából sem.
Japán
Bíró életének fontos helyszíne volt a Japán kávéház, amely egyfajta otthon, iroda és kapcsolatépítő hely is volt számára.
Ekkor már újságíróként dolgozott, és egyre többször bosszankodott a folyós tollain. Állítólag akkor is
a törzshelyén ült, amikor beugrott neki: mi lenne, ha a toll a nyomdagépek elvén működne? Bíró a megoldást abban látta, ha a tinta nem csorog, hanem gördül.
Az ötlet jó volt, már csak a megfelelő tinta és golyó kellett a találmány véglegesítéséhez. Előbbit testvérére, Györgyre bízta, aki unta már az apjától örökölt fogorvosi praxist és jobban érdekelte a vegyészet, a golyó tökéletesítésén pedig László dolgozott. Nem hiányzott más, csak egy befektető – akit végül meg is talált, hol máshol, mint a Japán kávéházban. Itt történetünk kétfelé ágazik: Goy Andor szerint az áttörést ő hozta, Bíró szerint viszont az igazi működő verzió csak később, már Goy nélkül készült el. Ami tény, a szabadalmi bejelentéshez szükséges anyagiakat valóban Goy állta:
1938. április 25-én jegyezték be a golyóstoll szabadalmát, május 16-án pedig a cserélhető festéktartályét.
S bár a két férfi előre megállapodott a jövőbeni bevételek és az értékesítési jogok felosztásáról, megromlott a viszonyuk. Goy haláláig küzdött azért, hogy a töltőtoll igazi feltalálójának őt tartsák, és Bíró után ő is piacra dobott egy golyóstollat 1947-ben. Gyárát később államosították, a szabadalomból pedig egy fillért sem látott. Bíró sem járt sokkal jobban: a világhír az övé lett, a nagy vagyonból azonban neki sem jutott.
