Miért fontos sportolni a várandósság alatt?

Biztosan sokan ismerik a kisgyerekek körében igencsak népszerű, mindig talpra álló játékbabát, a keljfeljancsit. A kifejezést olyan személlyel kapcsolatban használjuk, aki újra és újra leküzdi a nehézségeket, és rendre talpra áll. A Csupa Sport sorozatának első részében megismert Kiss-Francsics Ági után ezúttal Rajcsányi-Posch Evelint mutatják be, akire pontosan illik a kifejezés.

„Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni a futással, amikor 2011-ben Budapestre költöztem – emlékszik vissza a kezdetekre. – Bár mindig is egyedül futottam, a fővárosi futóversenyek hangulata és az adrenalinlöket, amelyet az ember verseny közben érez, arra sarkallt, hogy folytassam a futást, és hogy minél több kilométert gyűrjek le.”

2014-ben várandós lett, ezért orvosa javaslatára abbahagyta a futást. A sportolással persze nem állt le, és amíg tehette, úszni járt. Miután kislánya megszületett, újabb szünet következett, s otthoni tornával igyekezett levezetni energiáit, ám a kicsi körüli teendők nem engedték kiteljesedni. Mígnem aztán – amikor a baba már egyenesen tudott ülni – új lehetőség adódott életében.

A várandósság alatti torna segíthet a szülést követő regenerációban
Fotó: PEXELS

„Egyszer csak szembejött velem a babakocsis futás, amely kézenfekvő megoldásnak tűnt. A tizenegyedik kerületben laktunk, a Bikás parkhoz közel, amely remek terep a futásra. Ahogy telt az idő, egyre nagyobb távokat tettem meg, és a kislány is hamar hozzászokott a közös sportoláshoz. Olyannyira elszánt voltam, hogy 2016. áprilisában elindultam egy félmaratonin. Nem volt könnyű a felkészülés, de minden erőmmel azon voltam, hogy teljesítsem a távot.”

Rajcsányi-Posch Evelin egészségügyi problémái ekkor kezdődtek. Kisebb műtéten esett át, de a mihamarabbi gyógyulás reményében – orvosi felügyelet mellett – újra futócipőt húzott, és folytatta a felkészülést.

A kerékpározás az egyik legjobb belépő a hétköznapi mozgás világába
Fotó: PEXELS

Ez az időszak nagymértékben meghatározta a következő négy évet: három hasi műtéten és három nőgyógyászati beavatkozáson esett át.

„Teljesen megváltozott az életem, műtét, lábadozás, visszatérés, újabb műtét, újra lábadozás és sport – így ment egymás után. Szerencsére a kicsi, Izabella időközben kinőtte a babakocsit, így újra elkezdtem egyedül futni, de azt vettem észre magamon, hogy már nemigen volt bennem spiritusz. Megrekedtem a fejlődésben, és nem volt, aki segítsen az előrelépésben. Hogy változtassak ezen, kipróbáltam a terepfutást. El is mentem egy futóeseményre, amelyet egy bányában rendeztek, és bringaversenyen is indultam, azonban egy idő után éreztem, ezek sem hozzák meg a várt eredményt.”

2018-ban felkeresett egy nőgyógyász-specialistát, aki segített neki kideríteni, mi okozza a visszatérő egészségügyi problémáit. Kiderült, negyedik stádiumú endometriózisa és adenomiózisa van, és egy újabb, nagyobb műtét vár rá. Várólistára került, és tíz hónapot kellett várnia a beavatkozásra, de hogy ne romoljon az egészségi állapota, aerobedzéseket (úszás, kerékpározás) végzett, diétázni kezdett, és természetesen folytatta a futást.

A szabadidó sportolók esetében sokszor jelent gondot , hogy csak magukra hagyatkoznak és nem kérnek professzionális segítséget
Fotó: PEXELS

Ebben a rendkívül nehéz időszakban jött rá, hogy edzővel gördülékenyebb lenne a folytatás. Az ensportos Ruzsás Dáviddal folytatott közös munkának köszönhetően új világ nyílt meg előtte.

„Reggel négy húszkor keltem, hogy úszás után időben beérjek a munkahelyemre, de hétvégén is korán kezdődött a napom, hogy megcsinálhassam a hosszú edzéseket anélkül, hogy megbolygassam a család életét. Új lendületet kaptam, és azt a célt tűztük ki edzőmmel, hogy a műtétet követően minél gyorsabban épüljek fel, és a lehető leghamarabb visszatérjek a régi kerékvágásba. Két hónappal a műtét előtt még egy versenyt is beiktattunk, és részt vettem a tatai olimpiai távos triatlonversenyen. Jól sikerült, minden percét nagyon élveztem, ami természetesen a család támogatása nélkül nem sikerült volna.”

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.