Szovjet zsarolás a magyar hadifoglyokkal

Csak négyszáz kommunista kiengedéséért cserébe engedik haza a szovjetek a magyar hadifoglyokat. Egy német író Kun Bélát dicsőíti, a legjóságosabbnak nevezve. Két hazai politikus a kisantanthoz fordul beavatkozásért, hogy a magyar kormányt megbuktathassák. Nyugat-magyarországi képviselők soproni gyűlésükön határozatban tiltakoznak az ellen, hogy idegenek a nép megkérdezése nélkül Ausztriához csatolják a térséget.

Edvard Benes (1884-1948), president of the Czechoslovakian republic. Prague, 1938. (Photo by Albert Harlingue / Albert Harlingue / Roger-Viollet via AFP) Fotó: Roger-Viollet Forrás: Europress/AFP

Az Oroszországban raboskodó magyar hadifoglyokat csak akkor engedik haza, ha az itthon elítélt kommunistákat is szabadon bocsátják. A zsarolásról Az Ujság augusztus 5-én számol be „Holnap tárgyalják a kommunistatörvényt” címmel. Az előterjesztésben az szerepel: „Az igazságügyi miniszter határozatlan időre elhalaszthatja vagy félbeszakíthatja az úgynevezett tanácsköztársasággal kapcsolatos bűntett vagy vétség miatt elítéltek büntetésének végrehajtását és az ilyen elítélteket az orosz tanácsköztársaságnak átadhatja, amennyiben ezt a minisztérium az Oroszországban visszatartott magyar hadifoglyok hazatérésének lehetővé tétele érdekében feltétlenül szükségesnek tartja.” Közli a lap: „a rigai egyezmény mintegy négyszáz elítélt kommunista szabadonbocsátását köti ki. Eddigi törvényeink nem teszik lehetővé, hogy a jogerősen elítélt egyének kimenekülhessenek a börtönből, a kormány tehát ezzel a kommunistatörvénnyel akar jogalapot teremteni magasabb célból. […] Jungerth Mihály még e héten érkezik vissza Revalból, magával hozza a kikért négyszáz kommunista névsorát, s valószínű, hogy már a jövő héten megkezdődik a törvény végrehajtása.” Az igazságügyi bizottság elnöke, Hencz Károly nyilatkozik. „A javaslatot – mondotta – csak a kényszer hatása alatt fogadom el. Megállapítom, hogy a hadifoglyok hazaszállítását és szabadulását nemzetközi konvenció biztosítja. Ezt az elvet eddig egyetlen egy állam sem sértette meg, csak a szovjeturalom.”

A nyugati kommunistabarát propagandára hívja fel a figyelmet a Budapesti Hírlap „A bolsevizmus önkéntesei” című cikke 2-án. Auer György királyi ügyész egy német író oroszországi beszámolóját idézi, amelyben az a magyarországi kommün külügyi népbiztosát, vezérét méltatja. „Kun Béla. Moszkvában ismertem meg és többször alkalmam volt vele beszélni. Ő, kit az összes nemzetek rágalmazói vérszomjas zsarnokként gyaláznak, azok közül a nagy kaliberű kommunisták közül való, kikkel Oroszországban találkoztam, s akik a világforradalom úttörői, kétségtelenül a legbizakodóbb, a leggyengédebben érző és legjóságosabb, aki kész az önhibájukon kívül bajba jutottak sorsán enyhíteni, az emberiség boldogulásáért harcolni a legmostohább körülmények között.”

Nagy felhördülést kelt az a hazaárulás, amit a Nemzeti Ujság tár fel. A botrány főszereplői a letartóztatott Persián Ádám, a Károlyi-kormány volt kormánybiztosa és Rejőd Alpár, a „Külföldi Magyarok Világszövetsége” korábbi ügyvezető igazgatója. A lap 4-én úgy ír: „A hatóságok azóta széleskörű erélyes vizsgálatot folytattak le, amely a mai nappal újabb adatokat vetett felszínre. A Károlyi Mihállyal, Jászi Oszkárral, Kunfi Zsigmonddal, Garami Ernővel, Lovászy Mártonnal, továbbá az egész bécsi »emigrált« szövetséggel, a szerb oltalom alatt álló pécsi bolsevikiekkel egyértelműen, sőt ezek megbízásából folytatta bűnös manipulációit Persián és Rejőd, hogy külső beavatkozás segítségével megdöntsék a mai keresztény Magyarország rendjét.” Kiderül, hogy az elkövetők „egy úgynevezett »platform« létrehozatalában állapodtak meg Benes révén az egész kisantanttal, de ez a pokolian kieszelt merénylettervezet indiszkréció folytán a nyomozó hatóságok kezére került. Megállapította a rendőrség, hogy Persián és Rejőd futárral küldték Beneshez „platform”-jukat, amelyben a kisantant részére megteszik írásbeli előterjesztésüket. Ebben az előterjesztésben részletesen kifejtik, hogy a kisantantnak nincsen vesztett ügye Magyarországon, ha a belső erők segítségével felborítja a mai rendet. Ez a belső erő a liberális blokk, amely szerintük hű kifejezője Magyarország politikai közérzületének. Olyan nagy politikai tömegek állanak – mondja az előterjesztés – a koalíció mögött, hogy a kisantant rajtuk keresztül akadály nélkül érvényt szerezhet politikájának. […] Persián és Rejőd tudatják Benessel és általa az egész kisantanttal, hogy ezekkel a politikai alakulatokkal és politikai vezérférfiakkal olyan koalíciót volna lehetséges létrehozni, amely mindenben megvalósítaná az 1918-i őszirózsás forradalom vívmányait. Életre lehetne hívni a népköztársaságot, amely befelé nemzetközi demokratikus, kifelé pedig pacifista politikát folytat, amely politika mindenképpen megfelelne a kisantant kívánalmainak.”

Az inkriminált, a csehszlovák külügyminiszternek elküldött program szerint a leendő hatalom kénytelen lenne megtévesztésül hazafias húrokat pengetni. „A platform-tervezet külön pontja az, amelyben tudatják Benessel, hogy Magyarországon ma nem lehet mást, mint területi integritás alapján álló kormányzati uralmat megvalósítani. Az általuk létrehozandó kormány szintén az integritás jelszavával »operálna«, de ennek semmi komoly jelentősége nem volna, mert Magyarország és a kisantant között fölmerülő kérdések sohasem fejlődhetnének odáig, hogy katonai összeütközést eredményezhessenek.” A dokumentumban kifejtik: „Az idő elérkezett a terv megvalósítására, mert a kormányzó személyét is támadják a parlamentben és ezért valószínű, hogy a magyar nemzetgyűlést hamarosan feloszlatják és új választást rendelnek el. A liberális blokk kormányra való segítéséhez nagy pártkasszára van szükség, mert Magyarországon a választás sok pénzbe kerül. Persián és Rejőd tehát kijelentik, hogy a biztos siker reményében milliókra volna szükségük. Ennek előteremtésére azt a javaslatot terjesztik elő, hogy a kisantant országai adjanak részükre behozatali engedélyeket. Így, tekintettel arra, hogy Magyarországon most kezdődik a cséplés, több száz vagon szénre volna sürgősen szükség, amelyet eladhatnának a kisgazdáknak és módot keresnének arra, hogy érzelmi közeledést is hozzanak létre a magyar kisgazdák és Csehország között. A szállítási engedélyekből származó jövedelem elegendő volna a liberális blokk választási győzelmére.”

Rassay Károly képviselő a Pesti Hírlap 5-i számában úgy nyilatkozik: beperli a Nemzeti Ujságot, amiért a személyét összefüggésbe hozták a bűnüggyel, ám leszögezi: „Amennyiben a Persián-féle memorandum valós és azt tartalmazza, amit a Nemzeti Ujság csak kivonatosan közöl, úgy véleményem szerint az a memorandum a legsúlyosabb megítélés alá esik. Nincs az a jószándék, amely mentségül szolgálhatna arra, hogy valaki az idegen hatalomnak bármilyen, de különösen anyagi támogatását akarja igénybe venni politikai célok elérésére.”

A 8 Órai Ujság 4-én arról számol be, hogy a soproni kaszinóban a nyugat-magyarországi parlamenti képviselők gyűlést hívtak össze az országrész elcsatolása elleni tiltakozásként. Huber János megnyitójában leszögezi: mindent elkövetnek az ellen, hogy Nyugat-Magyarország Ausztriához csatoltassék. Szerintük „határozatilag ki kell mondani Nyugat-Magyarország népének, hogy tiltakozik az ellen, hogy idegenek az ő megkérdezésük nélkül ítéljenek felette és politikailag és gazdaságilag romlásba vigyék.” A határozatot elfogadják, amelyben az szerepel: „Nyomatékosan kijelentjük, hogy nem fogjuk tűrni, hogy beleegyezésünk nélkül kényszerítsenek ránk kormányzati, közigazgatási vagy tanügyi személyzetet. Hazánk magasfokú kultúrállapota feleslegessé tesz minden kívülünk álló gyámkodást vagy kényszerkormányzást.”

Vezetőkép: Edvard Benes - Europress/AFP