időjárás 3°C Marcella 2023. január 31.
logo
Ez történt száz éve

Romboló az ellenzék, nem liberális

Megyeri Dávid
2022.11.28. 16:42 2022.11.28. 18:54
Romboló az ellenzék, nem liberális

Bethlen István kijelenti: vissza kell állítani a békebeli állapotokat a szabadságjogok s a gazdasági szabadság terén is. A miniszterelnök az ellenzékről azt mondja: nem is liberálisok, mert nincs közöttük senki, aki az. Csak rombolnak, semmiben sem tudnak megegyezni, s képviselve van soraikban a szélső legitimizmustól a szélső köztársasági felfogásig minden irány. Farkas István szociáldemokrata képviselő szerint a kormányfő nem tudja az ellenzéket megakadályozni abban, hogy egységesen lépjen fel. Linder Béla honvédelemellenes volt hadügyminiszter cikket ír egy francia lapban, amelyben hazánkat a béke örökös veszedelmeként állítja be, és felszólítja Franciaországot, csatolja Magyarországot a demokratikus kisantanthoz. Horthy Miklós szerint világszerte előretör a nemzeti eszme, s azé a népé a jövő, amelyikben a legerősebben él. Felavatják a budai Várban Kapisztrán János szobrát.

Részletes kormányprogramot ismertet gróf Bethlen István miniszterelnök Hódmezővásárhelyen a Fekete Sas szálló nagytermében. Az Est november 21-i tudósítása szerint „azzal kezdte, hogy elmúlván a háború, a legelső feladatok egyike visszaállítani a békebeli állapotokat úgy a szabadságjogok, mint a gazdasági szabadság terén. Ezt célozta a kivételes hatalom megszüntetésére már meghozott intézkedés.” Politikáról szólva elsősorban a munkásokat érintő ügyekkel foglalkozik. Szerinte „le kell vonnunk a forradalmak tanulságait”. Készülnek a törvények a mezőgazdasági munkáskérdés rendezésére, az ipari munkásság számára pedig meg kell alkotniuk a munkásvédelmi reformokat, s tisztázni kell a munkásszervezkedés lehetőségeit. „Törvénnyel kell szabályozni a szakszervezetek dolgát és ebben biztosítani kell a munkásosztály szabad szervezkedési jogát, másrészt gondoskodni kell azonban arról, hogy a gazdasági szervezkedés át ne csússzon politikai térre. Meg kell óvni a munka szabadságát és kötelezővé kell tenni a sztrájkot megelőző egyeztetési eljárást. A Munkásbiztosító Pénztár reformja előkészítés alatt van.” 

A kormányfő hangsúlyozza: a tervezett törvénymódosításokhoz, reformokhoz nyugalom kell, viszont „a magyar társadalom a lelki nyugalmát még mindig nem nyerte vissza. Nap nap után újabb szervezkedéseket tapasztalunk. Ne vegyük ezeket a dolgokat túl tragikusan.” Elismeri, hogy külpolitikai téren nem tudott a kormány eddig eredményeket felmutatni, ám megjegyzi: ez nem csoda, hisz „legyőzött ország nem rendelkezik a sikeres külpolitikához szükséges eszközökkel”. Hangsúlyozza: nem igaz, hogy gyáva politikát követtek, de háborús résztvevőként mondja: „Isten őrizzen bennünket a snájdig generálisoktól, akik nem a saját bőrükre, hanem a katonák bőrére snájdigok.” Bethlen ígéri, hogy kormánya kerülni fogja a kockázatos megoldásokat. „Ez a kormány nem fog kalandokat keresni, mert ezt a nemzetet nem meghalni, hanem élni kell megtanítani, mert meghalni mindig tudott és fog tudni a jövőben is, ha ütni fog az óra.” A kabinet elkötelezett a keresztény értékrend mellett. „A kormány keresztény alapon áll és marad is minden téren. Nincsen tehát szükség semmiféle fasizmusra, egy idegen intézményre. A nyugodt társadalmon kívül azonban szükség van munkaképes parlamentre is, mert most a parlamentnek kell majd elvégezni azokat a feladatokat, amiket előbb a kivételes hatalom birtokában a kormány végzett el.” 

A hódmezővásárhelyi Fekete Sas szálló épülete ma       Fotó: Termálfürdő.hu

A törvényhozási munka lemaradásának okát főként az obstrukcióban látja. „Tizenkét évig volt a parlamentben obstrukció, azután négy évig háború, egy évig forradalom, azután ellenforradalmi puccsok jöttek, és így a magyar parlament képtelen volt a munkára.” Mindez szükségessé teszi a miniszterelnök szerint a parlamenti reformot, a házszabály megváltoztatását. „Mi nem keressük erre az alkalmat, mert tudjuk, hogy az harcokat vált ki, de azt viszont nem engedhetjük meg semmi körülmények között, hogy a mai nehéz időkben a parlament szócsaták színhelyévé aljasodjék.” 

Az úgynevezett liberális blokkról külön is szól. „A mi benyomásunk az, hogy a parlament következő ülésszaka egy harccal fog kezdődni, amelyet ezen ellenzéki padok soraiból fognak intézni a kormány ellen.” A blokk élén ott látja Rakovszky Istvánt, aki a 2021-es királypuccsot megcsinálta, a liberális demokrata Vázsonyi Vilmost, a köztársasági érzelmű, radikális színezetű Rassay Károlyt, akik mögött az 1918-as oktobristák állnak, a szociáldemokrata Farkas István és Peyer Károly. „Én itt együtt látom azt a társaságot, amely 1918-ban megcsinálta a forradalmat egy különbséggel, hogy hiányzik belőle a nemzeti tartalom, mert nincsen benne a 48-as párt, amely a mi sorainkban van.” Kétségbe vonja az ellenzék szabadelvűségét. „Nem is liberális ez a társaság, mert nincs közöttük senki, aki liberális volna. Ez a társaság csak rombolni tud. Mert kérdem: mit tudnának ők együttes erővel építeni, hiszen az államformában sem egyeznek meg, mert képviselve van soraikban a szélső legitimizmustól a szélső köztársasági felfogásig minden irány.” Kidomborítja az ellenzék elképzeléseinek az abszurditását. „És mit követelnek ezek? Például hogy az államhatalmat ne gyakorolhassa más, mint az állam, és hogy a szervezetek ne versenyezzenek az államhatalomért. Risum teneatis amici? ( Meg tudjátok állni nevetés nélkül, barátaim? ― Horatius-idézet). Ezt Rakovszky István kéri és a szocialisták. Az a Rakovszky, aki 1921-ben a törvényes államhatalommal szemben puccsot tervezett és a törvényes hatalom birtokában lévőktől azt el akarja ragadni. És a szocialisták, akik 1918-ban, mikor a hatalom a kezükbe került, abból egyoldalú osztálydiktatúrát teremtettek.” 

Az ellenzéki pártszövetség összejövetele előtt Farkas István szocialista képviselő úgy reagál a miniszterelnök által mondottakra: Bethlen nem tudja megérteni, hogy Rakovszky István, a konzervatív politikus együtt megy az ellenzékkel. […] Bethlennek ez a szétválasztó politikája nem fogja az ellenzéket megakadályozni abban, hogy egységesen lépjen fel továbbra is és követeljen oly kormányzati rendszert, amely a mostani közgazdasági és politikai dezorganizációt megszünteti.” 

Híre terjed, hogy a Nem akarok többé katonát látni nyilvános, nagy tömeg előtt tett kijelentéséről elhíresült Linder Béla, a Károlyi Mihály-féle forradalmi kormány hadügyminisztere Párizsban tartózkodik. A Budapesti Hírlap Linder Béla újabb gazsága címmel számol be november 25-én arról, hogy a szélsőbaloldali, a hadsereget leszerelő politikus cikkben támadta a demokratikus magyar kormányt. „Most midőn Tisseyre, Desthieux, Bonnefon francia írók közleményei, s a Sorbonne-on rendezendő Petőfi-ünnepségek írócsoportja mind barátságosabbá hangolják Magyarország iránt a félrevezetett francia közvéleményt, a L’Europe Nouvelle című francia folyóirat legutóbbi számában a gyászos emlékezetű Linder Béla hazugságoktól és ferdítésektől hemzsegő cikkben fordul hazája ellen.” Az inkriminált írásban „a nemzeti Magyarországot a béke örökös veszedelmének mondja, és felszólítja Franciaországot, hogy csatolja az oligarcha Magyarországot a demokratikus kisantanthoz, minthogy a magyar nép az ő függetlensége és szabadsága érdekében az őt megcsonkító szomszéd államokkal barátságban kíván élni”. A katona-, illetve honvédelem-ellenes politikus a cikkben „bevallja, hogy Magyarországnak a mai kisantant államaihoz való csatolása érdekében kérte hadügyminisztersége idején Henrys francia tábornokot, hogy két hadosztállyal szállja meg Magyarországot”. Ezzel tanúságot tesz utólag is teljes alkalmatlanságáról, mivel két hadosztály legfeljebb egy hadtestet jelent, amivel még egy kisebb országot is képtelenség megszállni. Károlyi volt minisztere úgy véli, „a hozzácsatolásnak elérkezett az ideje most, a Lausanne-i konferencia idején, amely csak akkor lehet eredményes, ha ezúton kivezeti Magyarországot a jelenlegi anarchiából”. 

Esztergomba látogat a kormányzó, ahol a kenyérmezei fiúnevelő otthon megtekintése után a vármegyeházán beszédet tart. A Budapesti Hírlap november 24-i tudósítása szerint Horthy Miklós azt mondja: „Volt idő, amikor Esztergom városát messze keletről jött hadak tartották megszállva, s idegen erősség volt ez a város. Ne felejtsük el, hogy akkor a pártoskodás, a meghasonlás tette tönkre az országot. A pártoskodásnak egy ellenszere van és ez a nemzeti gondolatnak mindent összefoglaló ereje.” A kormányzó azt szeretné, hogy „a nemzeti érzésben összeforrva, a föld népe és a munkás is megtalálja egymás becsületes dolgos kezét”. Szerinte az egész világon előretör a nemzeti gondolat. „Ma világszerte azt látjuk, hogy mindenütt erősbödik a nemzeti eszme és annak tisztító tüzében újjászületnek a népek. A mai küzdelmes időben azé a népé a jövő, amelyben a nemzeti eszme a legerősebben él, amely nép nemcsak érzelmeiben ápolja a haza szeretetét, hanem tudatosan egy táborba állva, állandó, kitartó munkával fáradozik saját jövendője felvirágoztatásán. Ezen az úton kell haladni minden becsületes magyar embernek.” 

Felavatják a budai Várban Kapisztrán Jánosnak, az 1456-os nándorfehérvári diadal hősének a szobrát. Zadravecz István tábori püspök a hatalmas tömeg előtt arról beszél: „E szobor megalkotásánál annak megteremtőit nem a politika, nem a diplomácia, nem is a felekezeti kérdés vezette, hanem egyedül a mai időknek megfelelő magyar kérdés. Az a török, mely ennek a kapisztráni gondolatnak lába alatt fetreng, nem a Kemal pasa törökje, hanem a múlt destrukciója, az integer Magyarország ellensége.” 

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.