Letartóztatás Pozsonyban Trianon-ellenes plakátért

Miniszteri expozéjában Bánffy Miklós külügyi képviseletünk kiépítését ígéri. Két magyart letartóztatnak Pozsonyban, mert Nem, nem, soha! plakátot tettek ki. A kormányzó a Keleti Vásár megnyitóján elmondja: földrajzi helyzetünk is arra predesztinál bennünket, hogy Kelet és Nyugat között közvetítsünk. Ifjabb Mikszáth Kálmán kifejti: Bethlen István miniszterelnökségét azért fogadta jól az ország, mert rokonnak érzi Tisza Istvánnal.

Bánffy Miklós Fotó: Wikipédia

Az Est felvidéki magyarok elleni retorzióról ír 15-én. „Két magyart letartóztattak Pozsonyban, mert »Nem, nem, soha« plakátot ragasztottak a város falaira. […] A magyarság mártirológiája végtelen és a pozsonyi kettő is ide sorakozik. A valódi hazafiság az áldozathozatalnál kezdődik, amikor tudják, hogy a szónak vagy tettnek következménye van: és mégis megteszik. A pozsonyi kettő áldozatot hozott a magyarságáért, a börtön árnyai leselkedtek rájuk és mégis odatűzték az ősmagyar városnak, régi országgyűléseink sasfészkének falaira az ég boltozatát verdeső tiltakozást: Nem, nem, soha! Mily nagyok, mily felemelők, mily vigasztalók ama magyarokhoz képest, akik képtelenek áldozatra és lelkesültségüket mindig hajszálnyi pontossággal szabályozza az uralkodó gondolat. Akik ma bőszült magyarok, rajongó keresztények, élők és holtak irgalmatlan bírái, de nemrég más jelszavak fáklyafüstjében nyüzsögtek, lelkesültek, gyűléseztek, éljeneztek, elnököltek, esküdtek, tisztelegtek és hadonásztak.”

A 8 Órai Ujság 15-én beszámol a gazdaság kiemelkedő rendezvényéről, amelyet a kormányzó nyit meg. „Zászlódíszt öltött szombaton délelőtt a Városligeti Iparcsarnok a budapesti Keleti Vásár tizenkettedik árumintavásárának megnyitása alkalmával. Hónapok óta fáradozik a magyar ipar azon, hogy a vásár kiállítása igazolja azt a termelő munkát, amely nemcsak dicsőséget szerez a magyar iparnak külföldön, de biztosítja nagy kulturális fölényünket a környező államokkal szemben is.” Hegyeshalmy Lajos kereskedelemügyi miniszter beszédében „kitért a kiállítások történetére, amelyet 15 évvel ezelőtt rendeztek először. Azóta fokozatosan fejlődtek a vásárok és a mostani vásárnak az eddigieknél sokkal nagyobb jelentősége van, mert nem szabad többé kihasználatlanul hagyni Budapestnek azt a kedvező fekvését, melynél fogva, mint kelet és nyugat összekötője szerepel és törekedni kell arra, hogy amikor a balkáni államok szükségleteiket fedezni kívánják, tudják meg, hogy azt Budapesten a legjobban beszerezhetik. A mostani vásár biztosíték arra, hogy a termelőmunka a rendkívüli válságok és nehézségek leküzdése után ipari téren teljes mértékben megindult.”

Horthy Miklós úgy fogalmaz: „belátta az ipar és kereskedelem azt, hogy nemcsak munkálkodni akarunk, hanem ennek az országnak a jövőben nagy és kulturális feladatai vannak. A magyar nemzetet nemcsak ezeréves múltja, kultúrája, hanem földrajzi helyzete is arra predesztinálja, hogy ugyanakkor, amikor a Keletről jövő veszedelmekkel szemben a művelt Nyugat védbástyája, egyben fejlettebb kultúrájának és iparának termékeit Keletre és Nyugatra eljuttassa.”

Ifjabb Mikszáth Kálmánnak jelenik meg írása 11-én a Budapesti Hírlapban. „Apponyi Albert gróf hatalmas beszédében az ő Európa-szerte tisztelt nevének tekintélyével új szárnyakat adott egy frázisnak, amely a miniszterelnök úr egy kijelentésének félreértéséből született, hogy a magyar politikát nem lehet ott folytatni, ahol Tisza István abbahagyta, azt akarván valószínűleg ezzel kifejezni, hogy ha ma Tisza István élne, ő sem kezdené ott, ahol elhagyta. […] Itt az idő, hogy nyílt és férfias bátorsággal kimondjuk azt, hogy a keresztény kurzus nem ellenforradalmi találmány, mert ez az ország mindig keresztény volt, Szent Istvántól Tisza Istvánig, új csak a kurzus-kereszténység, amely a keresztényi szeretet nélkül éppoly romboló, mint a szocializmus a hazaszeretet nélkül. Itt az idő, hogy nyílt és férfias bátorsággal kimondjuk azt, hogy az ország boldogulásához nem elég az ország agrár-jellegének kidomborítása, mert Csonka-Magyarország mezőgazdasága nem tudja népességét eltartani. Meg kell mondanunk azt, hogy mi dolgozó állammá kell, hogy legyünk, s iparunkat és kereskedelmünket egyaránt emelnünk kell, hogy megélhessünk.” Párhuzamot von Tisza és Bethlen között. „És ha annak okát keressük, hogy Bethlen miniszterelnökségét miért fogadta megkönnyebbüléssel az az ország, melynek nemzetgyűlésében Bethlennek nincs pártja, azt csak abban találhatjuk meg, hogy a miniszterelnök egyenes vágású, a hazafiságban megalkuvást nem ismerő egyéniségét a magyar közvélemény valamelyes lelki rokonságban érezte a Tisza Istvánéval. Tőle várja azt, hogy az átfogó nemzeti gondolatot erkölcsi fajsúlyának erejével kiemeli abból a kátyúból, amelybe a párt-, osztály- és egyéni érdekek belerántották.”