Augusztus 25-ével új sorozatot indított az MNO. 1938-ban ezen a napon jelent meg a Magyar Nemzet első száma, ebből az alkalomból pedig múltidézésbe fogtunk. Keressék mindennap a 77, illetve 50 évvel ezelőtt megjelent cikkeket az MNO-n! Válogatásunkban riportok, publicisztikák, interjúk, hírek sorakoznak majd az adott napi számból, bepillantást engedve nemcsak a korba, de az azt bemutató Magyar Nemzet szellemiségébe is.
Pesti háziúr 1965-ben
Tempora mutantur... Változnak as idők ás változnak a – háziurak. Húsz ás egynéhány esztendővel ezelőtt a pesti háziúr fenséges, emberfölötti magasságban lebegő tünemény volt, akinek földi jogait a házmester gyakorolta, nemritkán az ügyvéd és a végrehajtó, aki az utcára tette a lakó maradék holmiját, miután a többit gondosan elárverezhette. A háziúrnak – ha néhanapján mégis végigment a házon – mindenki előre köszönt és boldog volt az, akinek megbiccentette a fejét.
– Így hiúsult meg a Fradi kupagyőzelme
– Zöldségest kértek, talponállót kaptak
– Emberölő szekta garázdálkodott az Alföldön
– Alberték esélyt sem adtak Ausztriának
– A téeszelnök kijárási tilalmat hirdetett
– Összevonták a két falut, hogy végrehajthassák a nagy tervet
– „A régi világ? A muzsikálható, gavalléros magyar világ? Az ma már úgysincs”
– Forradalmár taxisoktól tarthattak a budapesti utasok
– „Szocialista haladás”: rá sem lehetett ismerni a palóc falura
– Így változtatta meg a zalaiak életét az olajkincs
Nem úgy van korunkban, amikor a régivágású háziurak megfogyatkoztak, helyüket maga a társadalom foglalta el. Kevesen maradtak a háziurak, s azok is megváltoztak a változó idő parancsa szerint, magatartásuk csupa szeretet és gyöngéd aggodalom, lelkes gondoskodás a lakókról.
A Városliget szélén, az Ajtósi Dürer sor 35. szám alatt állt egy öreg ház, amelyet még akkor építettek, amikor a városligeti tónál a Wampetich vendéglő állt és a Beketow cirkuszban a nagy erejű Czája család fitogtatta izmait.
Az öreg ház 1964 júniusáig egy neves komikus színész és Knőbel István közös tulajdona volt. 1964 nyarán a színművész megvált a házrészétől, és eladta Illés Csók János lakatosmesternek. aki nyomban elcserélte elvált felesége lakását a másik társtulajdonos lakásával és beköltözött az Ajtósi Dürer sor 35. számú házba. A ház három lakója mit sem sejtett arról, hogy a szépnevű Illés Csók Jánossal a háziúr tette be a lábát a ház falai közé. Maga Illés Csók János is tapintatosan titkolta valódi szerepét, nyilván nem akarta emlékeztetni lakóit azokra a sötét időkre, amikor még háziurak lebegtek a fejük fölött. Úgy mutatkozott be, mint új lakó.
Augusztusban közölte a lakókkal, hogy nemcsak lakó, de gondnok és megbízott is, aki a háziurakat képviseli, majd 1964. november 3-án levetette álruháját és kézzel írott levelet intézett a lakókhoz, amely birtokomban van. Idézem az első háziúri leiratot:
„Utasításaim értelmében 1964 X. hótól a lakbért nem áll módomban átvenni mindaddig, amíg a lakbérkönyvük első oldal lapja fennálló rendelkezések értelmében ki nincsenek töltve hivatalosan. Megemlíteni kívánom, hogy a XIV. ker. Tanács illetékes osztálya a lakásokat fölülvizsgálja és csak a vizsgálat után van jogom a törvényesen járt lakbért felvenni.”
A lakók kissé megzavarodtak, mert nem tudták eldönteni, miért nem fizethetnek lakbért? Azért, mert lakbérkönyvük első oldala nincs kitöltve, vagy azért, mert a Tanács felülvizsgálatot tart? Zavarukat eloszlatandó bejelentették a „gondnok” eljárását a bíróságon, és a lakbért a 164 238 számú csekkszámlán bírói letétbe helyezték. A tájékozatlan lakók, akik nem szaladtak a telekkönyvi hivatalba, hogy megnézzék, ki is a háziúr náluk? – akkor még a színművészt és Knőbel Istvánt jelölték meg háziúrként.
Időközben a házfelügyelő elköltözött a házból, s a megüresedett, alagsori szolgálati lakást a tanács kiutalta Illés Csók János sógorának, aki kitakarította a lakást s lezárta. Ez szombaton történt, s a sógor hétfőn kívánt beköltözni. A háziúr azonban levette a lakásról a lakatot és beköltözött az alagsorba, mivel a főbérleti lakásban elvált felesége és két gyermeke lakott.
1964. november 7-én a háziúr levelet intézett a lakókhoz, amely szintén birtokomban van. Idézem:
„Felszólítás. Ezúttal felszólítom önöket, hogy a tervezett emeletráépítés elkezdéséig a fennálló törvényes jogszabályok értelmében, mint a házban lakók elsőbbségi jogot élveznek, s így ezen felszólítás kézhezvételétől számított 15 napon belül szíveskedjenek nyilatkozni, hogy mint társtulajdonosok kívánnak-e elővásárlási jogukkal élni, vagy sem. Amennyiben a kézhezvételtől számított 15 napon belül érdemben nem nyilatkoznak, úgy értelmezzük, hogy a fent említett, tervbevett emeletráépítési lakásigényükről lemondanak és arra, mint már ott lakók igényt nem tartanak.”
A felszólítás nyugtalanságot keltett a lakók között. Húsz-harminc éve bérelték a lakásukat. eszük ágában sem volt belevágni az emelet-ráépítesbe. Egyébként az is eszükbe jutott, hogy a meglehetősen rozoga házra egyáltalán adnak-e emeletráépítési engedélyt? A nyugtalanság felforrt a házban. A lakók levélben válaszoltak, s közölték, nem kívánnak társtulajdonosok lenni, bérletüket nem kívánják megszüntetni, s az esetleges építkezés során keletkező károkat előre a háztulajdonosokra hárítják.
Illésék erre azzal érveltek, hogy a lakók jogtalanul laknak a házban, ki húsz, ki harminc éve. A maratoni távú jogtalanságot a lakók megtámadták, mire 1964. december 26-án Illés Csók János, mint ingatlanrész tulajdonos levelet intézett az egyik lakóhoz. Idézem a levelet:
„Alulírott, mint az ingatlanrész tulajdonosa közlöm Önnel, hogy ottlakásuk jogvitájában megállapítást nyert, hogy 1943 előtt már a fenti helyiségben lakott édesapja, mint bérlő, Ön pedig mint családtag. Szerzett jogaik alapján tehát, nem vitásak. Az sem vitás, hagy ön, mint családtag jogosult a helyiséget, függetlenül a lakás körülményeitől... Kérem, hogy ezek után szíveskedjenek az esedékes lakbért, valamint az elmaradott lakbért kifizetni kezeimhez... Egyben felhívom figyelmét, hogy az ott létesített lakásjelleg. mint lakást tűzveszélyességi szempontból fokozatos óvatosságra kell felszólítanom, mert a gondatlanságból, esetleges tűzzel való felelőtlen bánásmód a ház leégését veszélyezteti, amelynek bánásmód a ház leégését veszélyezteti, amelynek súlyos következményei lennének.
Az ember joggal hinné, hogy Illés Csók Jánost az emberi aggodalom és óvatosság vezette, amikor a fent idézett s kissé homályos fogalmazványt a lakónak megküldte. Később kiderült, hogy a háziúr nagyon is óvatos ember.
Nem sokkal utóbb ugyanis ismételt vizsgálatot tartottak a házban, amelynek eredménye nem igazolta a háziúr aggodalmát. A XIV. ker. Tanács VB Építési Osztálya 23353/65. sz. ügyiratában ugyanis arról értesítette a lakót: a tulajdonosok kérelmére az ingatlant felülvizsgálta és megállapította, hogy a panaszos lakó bérleménye az „Országos Építésügyi Szabályzat vonatkozó előírása értelmében állandó emberi tartózkodás céljára megfelel, lakásként használható.”
Mellékes körülményként kezelhetjük, hogy a manzárdlakó panaszára a kerületi Tanács 23079/2/1965. sz. határozatában felszólította a háztulajdonosokat, javítsák meg a tetőt és szüntessék meg a beázást. Az óvatos háziúr ennek a mai napig nem tett eleget.
Jellemző a háziúr „korszerű” gondolkodásmódjára, hogy az egyik magányos lakót értesítette: szobájához erkélyt kíván építeni, s felkérte, az építkezés tartamára ürítse ki a lakást. A lakó megtagadta ezt a télen módfelett időszerűtlen kérést, mire Illés Csók János kiigényelte a lakást. Első fokon a XIV. ker. Tanács a lakónak, másodfokon a háziúrnak adott igazat, majd a Fővárosi Tanács ismét a lakó javára döntött. Az ügy jelenleg a háziúr fellebbezése folytán a bíróság előtt fekszik.
1965 tavaszán a manzárdlakás lakójának édesapja meghalt, a Tanács a lakást az elhunyt lakó lányának kiutálta 42051/65. sz. határozatával, s felhívta a bérlőt, hogy kössön bérleti szerződést a háztulajdonosokkal. A lakó 1965. augusztus 3-án kelt levelében udvariasan felkérte a háziurakat, kössék meg a szerződést. A 9 soros levél másolata birtokomban van s nem tartalmaz mást, mint a határozatra való hivatkozást és a lakó kérelmét. Erre a levélre Illés Csók János 1965 augusztuséban másfél sűrűn gépelt oldalas levélben válaszolt s közölte, hogy olyan helyiség, amelyre a 30 éve ott lakó bérlő a szerződés megkötését kérte, az ingatlanban egyáltalán nincs, csak egy engedély és szakértelem nélkül összetákolt manzárd, amelyet bérbeadni nem áll módjában. Indokait 5 pontban fogalmazta meg. Szerepel köztük a tűzveszélyességtől kezdve addig a kérdőre vonásig minden, hogy a lakó milyen jogon kívánná a lakás teljes átépítését? Az a valóságos körülmény, hogy a lakó szerény, kilencsoros levelében erről egy szót sem irt, s ilyen igénnyel nem lépett fel – Illés Csók Jánost nem zavarta. Felajánlotta ellenben a lakónak, cserelakásként a vitás alagsori lakást, amelyet a Tanács a sógorának utalt ki, amelyet ő a sógorának nem adott át, és amelyben — ő maga lakik.
Az ügy egyre bonyolultabbá vált. A háziúr cserelakásokat ígért, de azokról sorra kisült, hogy nem a lakó manzárdlakását kívánja értük odaadni, hanem az építendő emeleten kialakított lakást.
Ezek után beszélgetésre kértem magát Illés Csók Jánost, aki pontosan megjelent a találkozón és kijelentette, hogy esze ágában sincs kitenni a lakót, különösen a manzárdlakót nem, akivel azért nem hajlandó szerződést kötné a harminc éve lakott lakásra, mert a lakó akadályozza az emeletráépítést.
– Kapott ön emeletráépítési engedélyt?
– Az előtervezés folyamatban van... Ha elkészülnek a tervek, megkérem az engedélyt ...
Ezután felhívtam Illés Csók János figyelmét arra, hogy kissé különösnek tűnik egy harminc éve ott lakó bérlőtől megtagadni a szerződést a tanács illetékes szerveinek megállapítása után, amely szerint a lakás lakható.
A vita hosszan elhúzódott. Illés Csók János avval érvelt, hogy nem köthet szerződést a manzárd lakójával, mert megítélése szerint a garzonlakás emberi lakás céljaira nem alkalmas.
– Ha most aláírom a szerződést, akkor holnap azzal áll elő, hogy építtessem át az egész lakását.
– De hiszen a lakó csak a beázás megszüntetését kérte és a tanács önt erre kötelezte. Elvégezte ön a javítást?
– Másik csatornadarabot tettem be, de ha nagy eső van, akkor bizony beázik.
Váratlanul összecsukta iratait:
– Kérem, én jószándékú ember vagyok. Amennyiben a manzárd lakója kijelenti, hogy nem ellenzi és nem akadályozza az emeletráépítést, akkor hajlandó vagyok számára egy garzonlakást biztosítani, mint bérleményt, amelyet életfogytiglan használhat. Építési hozzájárulást egy fillért sem kérek... Ha nem kapom meg az emeletráépítési engedélyt, akkor maradhat...
Illés Csók János nyilatkozatát írásban is megtette. Hiába...
Változnak az idők és – változnak a háziurak...
Baróti Géza (1965. szeptember 14., 5. oldal)
Merre fog haladni az építendő budapesti gyorsvasút?
A Harrer Ferenc elnöklésével működő városfejlesztési bizottság a közelmúltban foglalkozott Budapest közlekedési problémáival és ennek keretében a gyorsvasút régen vajúdó kérdésével is. A bizottság mindezekről érdekes határozatokat, illetve javaslatokat hozott és e javaslatok most jelentek meg nyomtatásban. Többek között kijelölték a gyorsvasúti közlekedés szempontjából számításba jöhető útvonalakat is. A bizottságnak a gyorsvasútról szóló állásfoglalása a következőképpen szól:
Bár a kivitele pénzügyileg ma semmiképpen sem látszik időszerűnek, a bizottság egy a távoli jövőre szóló gyorsvasúti elgondolás kidolgozását ennek ellenére szükségesnek tartotta. A bizottság a következő szóba jöhető gyorsvasúti vonalakat jelölte meg:
– Újpest–Palotai úti átvágás a Duna partra – újpesti rakpart–Duna part–Soroksári út és innen elágazás Csepelre.
– Újpest–Göncöl utca – Röppentyű utca, Fóti út–Váci út–Vilmos császár út–Károly király út–Múzeumkörút–Üllői út.
– Rákospalota (Szent Imre út–Rákos út) – Külső Andrássy út– földalatti vasút.
– Gödöllő – Kerepesi út–Rákóczi út–Kossuth Lajos utca–Duna alatti alagút–Attila körút – Krisztina körút – Duna alatti alagút – Szent István körút – Nagykörűt.
– Kolozsvári utca – Salgótarjáni út–Fiumei út–Rottenbiller utca – Szinyei Merse utca–Podmaniczky utca a Teréz körútig.
– Vörösvári út – Hungária körúti híd– Hungária körúti híd az összekötő vasúti híd mellett–Dombóvári út–Szent István út–Budaörsi út – Alkotás utca és innen csatlakozás a Margit körúti vonalba.
– A mai HÉV-vonal, Rákospalota és Sashalom között a határ mentén.
– Szentendrei út – Pacsirtamező utca– budai Duna part–Horthy Miklós út–Fehérvári út elágazása, Budafok és Törökbálint felé.
(1938. szeptember 14., 7. oldal)
Válogatta: Bittner Levente
Észrevétele, javaslata van? Ossza meg velünk, írjon a [email protected] címre!
