Ez lett hát a nagy gödi összeveszésből a DK és Momentum, az őszödi hazudozó és Fekete-Győr között: a nagy megállapodás. Így „fejelték meg”, így írták felül az ellenzéki pártok közötti gödi ütközeteket.
Amire már régóta lehetett számítani, annak adta meg az apropóját a gödi veszekedés: nagy Összeveszés helyett létrejött a nagy Összeborulás. Amire minden valamirevaló elemző – jómagam is – már régóta számítottunk, mert az ellenzéki térfél mozgásának logikája ezt diktálta.
Egy képviselőjelölt mind a százhat körzetben, és persze a végén egy miniszterelnök-jelölt, közös lista. A megegyezők: MSZP, DK, Jobbik, Momentum, Párbeszéd, LMP. Ahogyan előre tudni lehetett. Nulla meglepetés, nulla fordulat. Most már legalább világos a képlet, világos a politikai versenypálya két évvel a parlamenti választások előtt: két világnézet, két gondolkodásmód, két politikai kultúra és két mentalitás vív majd egymással küzdelmet 2022-ben – s persze ez zajlik már egy jó ideje a magyar politikai életben. Az egyik oldalon a kormányzó erők, amelyek hisznek a jó hagyományokban, a nemzettudatban és nemzeti összetartásban határon innen és túl, a keresztény értékrendben, a család intézményében és az emberek bizalmára épülő államban.
A másik oldalon az ellenzék tagjai, akik viszont egyfajta globális, kozmopolita világban akarnak élni, ahol nem számít a nemzeti elkötelezettség, nem számítanak a hagyományok, a család, ahol a multikulti a sláger, és ahol mindenki egyformán gyűlöli a kormányzatot, de főleg Orbán Viktort.
Vagyis, még tömörebben és egyszerűbben kifejezve: az egyik oldalon hisznek egy értékrendben és jövőképben, a másik oldalon gyűlölnek egy politikust, akinek, gondolom, még a péntek reggeli szokásos interjúban felbukkanó hangjától is kirázza őket a hideg (és ez aligha képies megállapítás), mondjon bármit, jó vagy rossz hírt, vagy egyszerűen csak köszönjön.
Itt tartunk. De legalább tisztán látunk.
Javaslom innentől a közvélemény-kutató cégeknek, hogy ha még nem így jártak volna el, akkor ezentúl az érintett ellenzéki pártokat együttesen vizsgálják, s arra kérdezzenek rá, hogy az egy listán, egy jelölttel induló ellenzékre „csomagban” mennyien szavaznának a választópolgárok, ha most vasárnap lennének a választások. Innentől kezdve ugyanis már ez számít releváns politikai kérdésnek, nem pedig az, hogy a Párbeszéd vagy az LMP nulla vagy egy százalékot kapna-e. Mindez teljesen egyszerűen hangzik, mégis hozzá kell tennem valamit.
