Azt, hogy jómagam a fentiektől függetlenül egy jó ideje hangoztatom: nem igaz az az állítás, hogy az őszödi rém totálisan és egyértelműen uralja az ellenzéki tábort, s minden úgy van, úgy lesz, ahogy ő akarja. Nem, ez a helyzet egy ideje, de legalább jó néhány hete megváltozott: a Momentum utolérte, s egyes felmérések szerint már le is hagyta a DK-t. A fiatalok liberális-kozmopolita, magyarságellenes pártja tehát bejelentkezett az ellenzék vezető pozíciójára, s Gyurcsány bármennyire is prüszköl, a felmérések eredményeit még ő sem tudja elhazudni, bár ha rajta múlna, már csak régi rutinból is megtenné. Ha tartósan vezetni fog a Momentum a DK előtt, akkor vajon hogyan indokolja majd a valahai szemkilövető, hogy neki jár a vezető pozíció?
Másfelől: bizonyos taktikázás bizonyára a Momentumot is jellemzi: tehát most belementek a közös listába, közös jelöltekbe, és ez akár így is maradhat 2022 tavaszáig, a választásokig. De kérdezem: ha tartósan megelőzik a DK-t, nem mondják-e fel a mostani megállapodást, nem akarnak-e inkább önálló listát és jelölteket? Hiszen azért persze elfogadják a hetente bérmálkozót most, mint megkerülhetetlent, de ha lesz módjuk rá, mégis eszébe juthat Fekete-Győrnek a saját kifakadása a 2006-os választást elcsalóval szemben, amely szerint „nem tudom, Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből.” A küzdelem tehát most kezdődik igazán a két legerősebb ellenzéki párt között.
Vagyis, most szépnek és jónak tűnik a nagy Összeborulás.
De ez a mai állapot. Várjuk ki a végét.
