A pedofilgyanús Foucault, avagy számít-e az erkölcs a szakmai teljesítmény megítélésénél?

Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet

Előrebocsátom: nem hiszem, hogy tökéletesen megválaszolható a kérdés. 

2021. 05. 10. 11:46

A két tény keményen kopog egymás mellett: Foucault nagy sikerű művei a hatalomról, a tudás és a hatalom viszonyáról, a diskurzusról, a börtönviszonyokról és a szexualitás történetéről, a másik oldalon nyilvánvaló pedofil hajlama és vélelmezhető pedofil szexuális élete, aminek valószínűségét nem gyengíti, hogy több petíciót is aláírt életében a pedofília védelmében, illetve nyilatkozatban is a pedofília átértékelése, elfogadása mellett foglalt állást.

Mi következik ebből? Foucault pedofil elméleti és vélelmezhető „gyakorlati” ténykedése lerombolja a műveit is, vagy ez a kettő, tehát a sztárfilozófus magánélete és a művei különválasztandók egymástól, az egyiknek semmi köze a másikhoz?

Jómagam egyszer már állást foglaltam egy a mű és a művész magánélete közötti feszültség kérdésében: azt írtam le korábban a blogomban, hogy Szabó István filmrendező a kádári diktatúrában végzett, erkölcstelen és védhetetlen, másoknak károkat okozó besúgó tevékenysége miatt nem érdemli meg, hogy életműdíjat kapjon. Bármilyen díjat megérdemel egy-egy remek filmrendezése miatt, de az életműdíj nem választható külön a személy magánéletétől. (Szabó István később maga mondott le a díjról, természetesen nem gondolom, hogy ezt egy vagy két kritikus cikk miatt tette meg.)

Most pedig azt gondolom: a mű és az alkotó magánélete, erkölcse akkor választható külön egymástól, ha az alkotót erkölcstelen és undorító magánélete nem befolyásolja mondandója alakításában, nem készteti arra, hogy addig „hajlítsa el” világnak a hátát (lásd Bereményi Géza és Cseh Tamás Shakespeare című dalának III. Richárdról szóló részét) az ő „púpjáig”, hogy végül általános normák szerint is erkölcstelen és undorító, és nagyon nem mellesleg törvénytelen dolgok mellett érveljen, visszaélve sztárfilozófusi pozíciójával.

Foucault pedig ezt tette: önmaga nyomorultságáig és züllött életéig hajlította el a világot.

Márpedig a világ nem Foucault.

A végeredményt is látjuk magunk előtt: Foucault is hozzátett ahhoz, hogy ma a Nyugatnak az LMBTQ-létmód egyenesen követendő és támogatandó lett, a mainstream liberális hálózat a legritkább és legdöbbenetesebb szexuális torzulásokat is elfogadandó és az identitást erősítő magatartásként viszi be a köztudatba, oktatásba, médiába, a popkultúrába és mindenhová.

Vagyis Foucault azon művei, amelyekben a pedofília és a szexuális aberrációk mellett érvel nagyon-nagyon mély filozófiai összefüggések alapján, érvénytelenek, mert önmaga torzultságának a törvénnyé emelését próbálják kicsikarni a közvéleményből.

Hogy is mondta Foucault-ról Sorman, aki ma már átkozza magát, hogy eddig hallgatott Foucault viselt dolgairól: „Semmilyen erkölccsel nem rendelkezett […] Egy megátalkodott, bűntudatot nem érző élvhajhász volt.”

Egy erkölccsel nem rendelkező szerző nem adhat érvényes normákat. Egy Foucault nyomorult magánlétéhez görbített világ pedig nem életképes.

A borítóképen Michel Foucault francia filozófus Forrás: Facebook

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.