De mégis van egy-két szempont, amire támaszkodhatunk.
Két tény áll egymás mellett.
Az egyik, hogy az 1984-ben elhunyt, a mai ultraliberális, dekonstuktivista eszméket megalapozó Michel Foucault sztárfilozófus, akit szinte királyként tisztelték hazájában és szerte a világon, számos olyan művet tett le az asztalra, amelyre egyfajta liberális bibliaként hivatkoztak és hivatkoznak a hívei, kultusza ma is óriási a balliberális szellemi életben. Foucault a ’68-as generáció jellegzetes képviselője, akit elsősorban posztmodern gondolkodónak tartanak, ám megítélésem szerint karakteres továbbvivője a frankfurti iskola dekonstrukcionista és kritikai elméletének, előfutára a mai korok LMBTQ- és genderelméletének, a fennálló, hagyományos intézményi struktúrák, kulturális értékek lebontásának.
A másik, hogy egy szintén ismert francia–amerikai esszéista, Guy Sorman nemrég a nyilvánosság előtt mondta azt el, hogy Foucault a hatvanas évek végén vélhetően rendszeresen pedofil szexuális kapcsolatban volt 8–10 éves gyerekekkel Tunéziában. Foucault pedofil hajlamával állítólag tisztában volt már akkor is a francia szellemi élet, ám ennek soha nem lett semmilyen következménye, mert a francia hagyomány és gyakorlat szerint, amelyet már Voltaire megfogalmazott, kétféle erkölcs van, az egyik a szabados életű elit, a másik, korlátozó pedig az egyszerű emberek számára. Az úgynevezett „uralkodó osztály” Franciaországban mindig is privilégiumokat élvezett, s bármennyire is Franciaország a „szabadság, egyenlőség, testvériség” hazája, illetve az egyenlőségre alapuló köztársasági eszme a meghatározó, úgy látszik, a gall mindennapokban ebből a mai napig semmi sem érvényesül, egyenlőség helyett sokkal inkább a kiváltságok és az elitizmus a domináns rendező elv.
Ez már önmagában is különös felismerés, amit még inkább alátámaszt, hogy Guy Sorman vallomása után reakcióképpen valami elképesztő csend támadt a francia szellemi és közéletben, amit szinte vágni lehetett. Mintha Sorman nem mondott volna semmit. (Képzeljük el, hogy a hagyományosan balliberális beállítottságú szellemi és médiaelit azt a hírt kapta volna, hogy Marine Le Pennek vállalhatatlan magánéleti dolgai voltak vagy vannak. A hangzavarban megsüketülne az egyszerű francia…)