A szavaknak és állításoknak következményeik kellene hogy legyenek. Adott esetben jogi következményeik. Nem tehetünk úgy, hogy „tök mindegy”, hogy mit beszélnek a baloldali képviselők és politikusok, hiszen ki veszi őket komolyan?
Kövér súlyt adott Arató Gergely botrányos mondatainak, kiemelte ezeket a szózuhatagokból, és rámutatott: közel járunk ahhoz, hogy a büntető törvénykönyv paragrafusait vegyük elő az ellenzéki képviselő megszólalása kapcsán.
És ezzel tágabban is üzent a házelnök, hiszen itt nem csak Aratóról van szó, hanem Dobrev Kláráról, Jakab Péterről, Karácsony Gergelyről, Gyurcsány Ferencről és még számos baloldali politikusról, közéleti szereplőről, akik egész egyszerűen arról beszélnek, hogy ha hatalomra kerülnek, akkor a kétharmados törvényeket, beleértve elsősorban az alaptörvényt, egyszerű többséggel akarják hatályon kívül helyezni. Ha ez megtörténne, az alkotmányellenes cselekedet lenne, ami viszont büntetőjogi kategória.
Kövérnek teljesen igaza van: miért megyünk el szó nélkül a büntetőjog határán billegő megszólalások mellett, amelyeket az ellenzéki miniszterelnök-jelölt- jelöltek sorban belemondanak az éterbe, mint ahogyan mind az első, ATV-s, mind a második, RTL Klub-os nyilvános vitájuk során tették? (Kivétel: Márki-Zay és legutóbb Karácsony.) Hiszen egyértelmű, hogy a nagy nyilvánosság előtt jelentik be szándékukat alkotmányellenes cselekedetekre, az alkotmány törvénytelen úton történő megszüntetésére, jogi eljárásokat nélkülöző elszámoltatásokra, börtönbe zárásokra, bankszámlák bizonyítékok nélküli zárolására!
És ha jól látom, még nem álltak el ettől a szándékuktól, az tehát érvényben van: törvényellenes cselekedetekre készülnek.
Nem vagyok jogász, ezért fordulok a jogászokhoz: tényleg „nincs itt semmi látnivaló”?
Miért nem állnak össze jogászcsapatok, szakértők, akik kivizsgálják ezeknek a baloldali megnyilvánulásoknak a jogi tényálladékát?
Miért nem mozdul meg az ügyészség?
Valóban az a helyes, ha úgy teszünk, mintha egy nyilvánvalóan az alkotmányos rend felforgatására készülő ellenzék jogi-törvényi szempontból makulátlan lenne?
Vélhetően határesetekkel állunk szemben, ám éppen ezért kellene ezekkel foglalkozni és következtetésekre jutni.
Emlékeztetek valamire: egykoron, az ősidőkben, a kilencvenes években Torgyán József, a Kisgazdapárt elnöke valóban a parlament komédiása volt, állandó nagyotmondásaival kivételes jókedvet keltett a Tisztelt Házban. (Egyik legjobb bon mot-ja így szólt: „vajon hogyan jutott el az MSZP Marxtól a Fotexig?”) Felszólalásait, időnként szélsőséges fenyegetőzéseit senki sem vette komolyan, mégpedig azért nem, mert egyedül ő beszélt így a parlamentben, s mindenki tudta róla, hogy valóban félig-meddig ő sem gondolja komolyan, amit mond. Egyszer azért mégis bíróság elé került, ha jól emlékszem a „patak vér fog folyni” című mondása miatt, ám a bíróság azzal mentette fel – ami persze mulatságos és felületes, de leginkább vitatható indoklás volt –, hogy Torgyán sokszor mond ehhez hasonló vicces dolgokat, tréfás ember, nem kell komolyan venni…
Torgyántól – Isten nyugosztalja – valóban nem kellett félni, a törvényes rendet cselekedeteivel valójában soha nem lépte át.
De kérdezem én: Gyurcsányt, az őszödi hazudozót, az ártatlan embereket feltehetően megveretőt, aki legutóbb egy ellene tüntetőt tíz centi közelségből utasítgatott csendre, a feleségét, aki mindenben egyetért férjével, vagy Jakab Pétert, aki ordítozott egy munkással, akinek kidobóembere fojtófogást alkalmazott egy járókelőn, vajon tényleg úgy kell kezelni, mint Torgyán Józsefet?
A válaszom rövid: nem.
Borítókép: Arató Gergely felszólal a koronavírus-világjárvány elleni védekezésről szóló 2021. évi I. törvény módosításáról szóló javaslat általános vitájában (MTI/Kovács Tamás)
