Még egyszer Újpestről: Duchatelet, Oenning – eljött a búcsú ideje!

Nem kellene mindenkit fenntartás és kritika nélkül ajnározni és agyondicsérni, aki a Lajtán túlról érkezik nagy kegyesen hozzánk.

Amikor a címet anno elolvastam, majdnem padlót fogtam, de hagytam a fenébe az egészet.

Most, miután talán tényleg vége lesz egy gyalázatos Újpest-korszaknak, mégis megkérdezném a portáltól: vicceltek ezzel a címmel? Mert ha igen, akkor rengeteget röhögtem, de ha komolyan gondolták, akkor kicsit elkeseredem emiatt.

Szóval tisztázzuk: az egy normális, piaci alapon dolgozó fociklubtulajdonos, aki tartósan gajra vág egy nagy múltú csapatot? Az a „piaci alap”, hogy a csapat elkeserítő, kutya gyenge játékkal áll az utolsó helyen?

És az a piaci alap, amikor a tulajdonos által kinevezett edző, Oenning az MTK elleni 1:3-as vereségen mutatott reménytelen, céltalan játék után azt (vagy közel azt) nyilatkozza, hogy „a csapat jó volt”?

Na ne kábítsuk már egymást, fiatalok!

A 444.hu még azt is írta: a tulajdonos mindent jól csinál (akárcsak a csapat, gondolom én), hiszen vesz, fejleszt, elad.

Igen, majdnem: vesz ócska játékosokat, akik sz…rt sem érnek, ám miután valamit fejlődnek, azonnal eladja őket, s jönnek az újabb senkiháziak Antiguáról, Burkina Fasóból vagy Kajmánföldről, esetleg néhány lestrapált ember (mert arrafelé sok a kihívás) a Bermuda-háromszögből. Tehát az Újpest mint futballcsapat baromi jól jár, igaz?

A gyengébbek kedvéért ide idézem a tavaly távozott edző, Nebojsa Vignjevics utólag tett nyilatkozatát az Index.hu-nak, amelyben Duchatelet „filozófiáját” idézte fel: erősítsük fel az együttest nem túlságosan drága játékosokkal, dolgozzunk velük keményen, és akkor jobb játékos válik belőlük. Vagy nem – és itt sorolnom kellene a csapatban régóta játszó, reménytelenül tehetségtelen játékosokat, de emberbaráti okokból ezt nem teszem. Olcsó játékosoknak általában híg a leve – tisztelet a kivételnek, nem is értem, hogy Beridze és Croizet hogyan kerülhetett a csapathoz, bizonyára Duchatelet nem vette észre, hogy ezek kivételesen nem tehetségtelen focisták. De két fecske sem csinál csapatot – pláne, ha gyorsan el is adja őket a tulaj, ha valamivel jobbak a sok évi átlagnál.

Vignjevics még azt is mondta: „Kezdettől fogva megvolt a hatalmas szakadék a szurkolók álmai és a klub játékospolitikája között.” Az ám az igazi profi tulajdonos, aki magasról tesz a szurkolók álmaira! Végtére is a szurkolók vannak a tulajdonos jólétéért, nem igaz?

És még mindig Vignjevics: „Sokszor dühös voltam, mert szerettem volna bizonyos játékosokat megtartani vagy megszerezni, de nem volt rá pénz!” Ekkora amatőrt, mint ez a Vignjevics! Nem érti, hogy az az igazi profizmus, ha minél kevesebbet költünk jó játékosokra? Istenem, a Barcelona vagy a Real Madrid nevű csapatok tulajdonosai mekkora amatőrök!

Na jó, ennyi elég lesz mára. De azért annyit még: talán nem kellene mindenkit fenntartás és kritika nélkül ajnározni és agyondicsérni, aki a Lajtán túlról érkezik nagy kegyesen hozzánk – és persze biztosan nem önző célokból.

Mi, újpestiek ehelyett reménykedünk egy valóban profi tulajdonosban (Keletről vagy Nyugatról), aki visszahozza a legszebb újpesti hagyományokat és sikereket.

A borítóképen: Roderick Duchatelet. Fotó: Nemzeti Sport