Még egyszer Újpestről: Duchatelet, Oenning – eljött a búcsú ideje!

Nem kellene mindenkit fenntartás és kritika nélkül ajnározni és agyondicsérni, aki a Lajtán túlról érkezik nagy kegyesen hozzánk.

Előre jelzem: amit most leírok, azt akkor is tartom, ha ma este – amiben bízom – az Újpest legyőzi a Zalaegerszeget.

Reményt keltő hírek érkeztek az Újpest futballcsapatáról: esély mutatkozik arra, hogy Roderick Duchatelet, a belga tulajdonos megválik az Újpest FC-től, s eladja egy kínai befektetőnek.

Nagy hír lehet ez nekünk, Újpest-szurkolóknak! Talán végre megszabadulunk egy olyan tulajdonostól, amelyik az elmúlt tíz évben tönkretette a csapatot, elkeserítette a szurkolókat, közöttük jómagamat is.

Az Újpest jelenleg a tabella utolsó helyét foglalja el, öt forduló után két ponttal, három vereséggel és két döntetlennel. De ez így megy már évek óta: az Újpest folyamatosan a kiesés ellen küzd, Damoklesz kardja állandóan ott van a csapat feje felett: kiesés vagy bent maradás? Ilyenre még soha nem volt példa a csapat több mint százéves történetében.

Jómagam az év elején írtam cikket az Újpesten kialakult áldatlan állapotokról a blogomban, követelve Duchatelet tulajdonos és Michael Oenning edző távozását. S mivel a véleményem jottányit sem változott, felidézem, mit írtam akkor, február táján: „A Roderick Duchatelet-jelenség túlmutat önmagán, túlmutat a sporton: személyében reinkarnálódik az a már régóta nemkívánatos »nyugati befektető« típus, amelyik jellegzetesen a rendszerváltás első éveiben, a spontán privatizációnak nevezett szabadrablás idején érkezett csapatostul Magyarországra, hogy az állami tulajdonú cégeket felvásárolja, majd vagy drága pénzért, óriási haszonnal továbbadja, vagy, kivéve belőle az értékeket, odadobja ebek harmincadjára.

Roderick Duchatelet valami hasonlót csinál az Újpest FC-vel: kiszed belőle minden pénzt, ami csak lehetséges, már hosszú évek óta gátlástalanul »pénzáteresztő gépezetnek« használja a klubot, olcsón vesz iszonyatosan jelentéktelen külföldi játékosokat, majd jóval magasabb áron adja tovább őket, miután valamelyest összeszedik magukat az Újpestben, illetve némileg ismertebbé válnak.”

Ez az a pillanat, amikor felidézném a 444.hu nevű portál akkori reagálását a cikkemre, pontosabban elég, ha csak a cikkük címét idézem ide, ami így szólt: „A békemenetes Fricz Tamás találkozott egy normális, piaci alapon dolgozó fociklubtulajdonossal, és hisztérikus rohamot kapott.” 

Amikor a címet anno elolvastam, majdnem padlót fogtam, de hagytam a fenébe az egészet.

Most, miután talán tényleg vége lesz egy gyalázatos Újpest-korszaknak, mégis megkérdezném a portáltól: vicceltek ezzel a címmel? Mert ha igen, akkor rengeteget röhögtem, de ha komolyan gondolták, akkor kicsit elkeseredem emiatt.

Szóval tisztázzuk: az egy normális, piaci alapon dolgozó fociklubtulajdonos, aki tartósan gajra vág egy nagy múltú csapatot? Az a „piaci alap”, hogy a csapat elkeserítő, kutya gyenge játékkal áll az utolsó helyen?

És az a piaci alap, amikor a tulajdonos által kinevezett edző, Oenning az MTK elleni 1:3-as vereségen mutatott reménytelen, céltalan játék után azt (vagy közel azt) nyilatkozza, hogy „a csapat jó volt”?

Na ne kábítsuk már egymást, fiatalok!

A 444.hu még azt is írta: a tulajdonos mindent jól csinál (akárcsak a csapat, gondolom én), hiszen vesz, fejleszt, elad.

Igen, majdnem: vesz ócska játékosokat, akik sz…rt sem érnek, ám miután valamit fejlődnek, azonnal eladja őket, s jönnek az újabb senkiháziak Antiguáról, Burkina Fasóból vagy Kajmánföldről, esetleg néhány lestrapált ember (mert arrafelé sok a kihívás) a Bermuda-háromszögből. Tehát az Újpest mint futballcsapat baromi jól jár, igaz?

A gyengébbek kedvéért ide idézem a tavaly távozott edző, Nebojsa Vignjevics utólag tett nyilatkozatát az Index.hu-nak, amelyben Duchatelet „filozófiáját” idézte fel: erősítsük fel az együttest nem túlságosan drága játékosokkal, dolgozzunk velük keményen, és akkor jobb játékos válik belőlük. Vagy nem – és itt sorolnom kellene a csapatban régóta játszó, reménytelenül tehetségtelen játékosokat, de emberbaráti okokból ezt nem teszem. Olcsó játékosoknak általában híg a leve – tisztelet a kivételnek, nem is értem, hogy Beridze és Croizet hogyan kerülhetett a csapathoz, bizonyára Duchatelet nem vette észre, hogy ezek kivételesen nem tehetségtelen focisták. De két fecske sem csinál csapatot – pláne, ha gyorsan el is adja őket a tulaj, ha valamivel jobbak a sok évi átlagnál.

Vignjevics még azt is mondta: „Kezdettől fogva megvolt a hatalmas szakadék a szurkolók álmai és a klub játékospolitikája között.” Az ám az igazi profi tulajdonos, aki magasról tesz a szurkolók álmaira! Végtére is a szurkolók vannak a tulajdonos jólétéért, nem igaz?

És még mindig Vignjevics: „Sokszor dühös voltam, mert szerettem volna bizonyos játékosokat megtartani vagy megszerezni, de nem volt rá pénz!” Ekkora amatőrt, mint ez a Vignjevics! Nem érti, hogy az az igazi profizmus, ha minél kevesebbet költünk jó játékosokra? Istenem, a Barcelona vagy a Real Madrid nevű csapatok tulajdonosai mekkora amatőrök!

Na jó, ennyi elég lesz mára. De azért annyit még: talán nem kellene mindenkit fenntartás és kritika nélkül ajnározni és agyondicsérni, aki a Lajtán túlról érkezik nagy kegyesen hozzánk – és persze biztosan nem önző célokból.

Mi, újpestiek ehelyett reménykedünk egy valóban profi tulajdonosban (Keletről vagy Nyugatról), aki visszahozza a legszebb újpesti hagyományokat és sikereket.

A borítóképen: Roderick Duchatelet. Fotó: Nemzeti Sport