Szeretnék kérdezni valamit itt és most a magyar közvélemény előtt.
Ez a következő.
Igaz az, hogy harminc év alatt nálunk olyan felfogása és gyakorlata alakult ki a demokráciának, hogy egy megnyert választás után a hatalomra jutott kormány, illetve hatalomra jutott önkormányzati vezetés és polgármester számára a következő választásokig szabad prédának tekinthető az ország, illetve egy adott város vagy nagyváros, netán a főváros?
Jól látom, hogy ez alakult ki?
Mert ha ezt jól látom, akkor azt kell mondanom, ez a gyakorlat fényévnyi távolságra van attól, amit demokráciának el lehet és el kell képzelni.
Hogyan lehetséges az, hogy az Anonymus bemutatott hangfelvételei, illetve többrendbeli rendőrségi nyomozás után még csak fel sem merül annak a lehetősége, hogy Karácsony nagyon sürgősen beadja a lemondását?
Karácsonnyal így újévkor, két évvel megválasztása után „csak” az a baj, hogy amibe belekezdett, az teljes csődöt mondott, amibe pedig nem kezdett bele, abba már régen bele kellett volna kezdenie, ezen kívül Városháza-ügyben főnökéhez híven hazudott reggel, éjjel meg este, de ő ráadásul még napközben is. Vagyis felülmúlta az őszödi hazudozót.
Ezek után a közvéleménynek hangosan kellene követelnie a főpolgármester lemondását és a közgyűlés feloszlatását.
De ez nem igazán hallatszik. Mintha a magyar közvélemény harminc év alatt beletörődött volna abba, hogy „akinek az Isten hivatalt adott, annak eszet is adott hozzá.”
Mintha a magyar közvélemény számára tényleg elfogadottá vált volna az a totálisan antidemokratikus mentalitás, hogy egy politikai vezető pozíció, ha esik, ha fúj, akkor is választástól választásig terjed, és nem tud olyan oltári és brutális botrány kitörni, ami alapján idő előtt bárki is el akarna bárkit távolítani a pozíciójára méltatlanná vált politikust.
És akkor most nem is beszélek arról, hogy az ingatlaneladások körül kialakult korrupciós rendszerben nyakig benne van a fővárosi vezetés több tagja, illetve a többséget alkotó éhes halak, a „járulékot” (értsd: korrupciós sápot leszedő, a közpénzt elrabló) pártok. Ami alapján a közgyűlés feloszlatása lenne az adekvát válasz.
De, ha jól látom, ez senki számára nem evidens.
Legalább Budai Gyula kijelentette, hogy Karácsonynak és több helyettesének már régen távoznia kellett volna.
Közben Völner Pál államtitkár lemond, mert számára ez a természetes, vállalja a politikai felelősséget.
És – nagyon tiszteletre méltó módon – lemond Pálvalvi Milán, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány felügyelő bizottságának a tagja, mert nem tud közösséget vállalni azzal, amit a fővárosi közműcég vezetője, Mártha Imre művel, de tágabban, ami zajlik a fővárosi vezetésben, szakmai és emberi szempontból egyaránt.
De kit érdekel ez?
Ha egy pizzafutár – eladó, multicég alkalmazottja, szakmunkás stb. – egy nap nem végzi el a dolgát, másnap már aligha kell bemennie.
Ha egy politikai vezető hibák tömegét követi el, akkor is marad, „pusztuljon bár a világ”?
Brutális erővel kellene követelni a fővárosi vezetés távozását – engem, mint budapesti polgárt nem érdekelnek ilyen és olyan megfontolások. Ez alapkérdés, a demokrácia alapkérdése.
Az abszolút monarchiákban az uralkodó valóban leválthatatlan volt.
A demokráciák egyetlen igazi előnye, hogy aki alkalmatlanná vagy méltatlanná vált hivatalára, leválthatóvá válik.
Nos?
Borítókép: Karácsony Gergely (Fotó: MTI/Kovács Tamás)
