Sokakat talán meglepett még a nemzeti-konzervatív oldalon is, hogy Szijjártó Péter jelen volt és részt is vett egy panelbeszélgetésen a Klaus Schwab által vezetett Világgazdasági Fórum (World Economic Forum, WEF) éves összejövetelén. Holott jól tette, hogy odament, beszélt és tárgyalt.
Nem kétséges persze, hogy a „davosi elit” elképzelései a szép új világról – melyről jómagam is többször írtam és beszéltem már – lényegében véve egy elviselhetetlen jövőt vázolnak fel az emberiség számára. Ezeket foglalta össze először maga Klaus Schwab a 2020 júniusában megjelent The Covid 19: The Great Reset című könyvében, de az azóta eltelt időszakban követői, hívei, elittársai – köztük Yuval Noah Harari izraeli történész – több részletben bontották ki a nagy újrakezdéssel kapcsolatos elképzeléseiket, s ma már pontosan tudhatjuk, hogy ha ezek megvalósulnának, az nem lenne nagyon más, mint egy „fasiszta kommunizmus”, amelyben az egyén, az ember minden szabadságától megfosztott lényként élné tovább az egyébként élhetetlen életét.
Vagyis, a WEF körül tömörülő pénzügy világelit, valamint politikusok, médiaszemélyiségek, közéleti guruk, gigacégek vezetői (angolosan: CEO-i) társasága valóban nem tűnik éppenséggel a legvonzóbb közegnek.
És az is biztos, hogy a davosi elit által megfogalmazott – voltaképpen disztópikus, de számukra gyönyörűséges – elképzelések a jövőről, a „negyedik ipari forradalomról”, a nemzetek felszámolásáról, a tulajdon nélküli boldog emberekről, a családok felbomlasztásáról, a totális kozmopolita világtársadalomról, a transzhumanista, félig ember, félig robotszerű lények létrejöttéről nem éppen az Orbán-kormány elképzeléseit tükrözik vissza – hogy egészen finoman fogalmazzak.
Egyszóval tényleg felmerülhet a kérdés sokakban: mit keresett Szijjártó Péter Davosban, ahol a magyar kormány céljaival homlokegyenest ellentétes elképzelések, sőt időnként borzalmas víziók bontogatják a szárnyukat?
A válasz azonban egyértelmű: helyes volt, hogy Szijjártó Péter elfogadta a meghívást és egy rövid időt eltöltött ebben a közegben.
Miért mondom ezt?
Ennek két fő oka van.
Az egyik, talán a fontosabb, hogy a WEF brutális hatalomra tett szert a világ sorsa alakulásának befolyásolásában. Ne feledjük, a WEF-hez 1600 gigavállalat kapcsolódik, 364 kormány, 246 civil szervezet és a sajtó, média 234 vezető szereplője.
És azt se feledjük, hogy a mostani találkozón is mintegy kétezren vettek részt, egytől egyig országos, de világszinten is befolyásos személyiségek, legalább ötven állam- és kormányfő, mintegy 110 milliárdos a legnagyobbak közül, és persze olyan személyek, mint többek között Ursula von der Leyen európai bizottsági elnök, Larry Fink (Blackrock), Jack Ma (Kína, Alibaba) és még folytathatnám napestig.
Nos, ahol a világ sorsával kapcsolatban döntenek, ott jelen kell lenni. Jelen kell lenni akkor is, ha nem értünk egyet szinte semmivel, amit Klaus Schwab csapata képvisel. Jelen kell lenni, és meg kell próbálni befolyásolni a döntéseket, a nemzeti érdekeket kell képviselni.
Nyilvánvaló, hogy ez egy Bill Gatestől Jens Stoltenbergig és tovább terjedő mezőnyben szinte lehetetlen vállalkozás.
De ennek ellenére ott kell lenni, mert meg kell mutatni, fel kell mutatni azt az alternatív gondolkodásmódot, világlátást és értékrendet, amit Magyarország képvisel a fősodratú, hatalmas erővel és forrásokkal rendelkező davosi elittel szemben.
Másfelől nyilvánvaló, hogy ez a találkozó jó alkalom arra is, hogy külügyminiszterünk olyan háttértárgyalásokat folytasson, amelyek által bizonyos előnyöket lehet kiharcolni hazánk számára – ha mást nem, akkor kivételes bánásmódot. Mint ahogyan az uniós szankciók alól is ki tudtuk-tudjuk húzni magunkat, lásd legutóbb az olajembargóval kapcsolatos magyar külön utat, a megszerzett kedvezményeket.
Vagyis fontos, hogy mindenki lássa a nemzet-konzervatív oldalon: abszolút nem megjelenni, bojkottálni ezeket a fórumokat lehetséges megoldás, de nem biztos, hogy a legcélravezetőbb. Célravezetőbb az, hogy nem vágjuk el a szálakat a globális elittől, tárgyalunk, de nem alkuszunk meg, hanem próbálunk Dávidként szembemenni a Góliáttal – tárgyalások, egyeztetések, esetleg kölcsönös, de még vállalható engedmények útján.
Persze, mindennek van határa, számunkra nyilvánvalóan léteznek vörös vonalak, amelyekben nem engedünk – nem engedhetünk, mert akkor önmagunkat adnánk fel.
Mert tudjuk Adytól: Petőfi nem alkuszik!
Borítókép: Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és Czukor József, Magyarország svájci nagykövete (jobbra) érkezik a davosi Világgazdasági Fórumra (WEF) 2023. január 17-én (Fotó: MTI/KKM)
