Orbán igazsága: Európa közvetetten már háborúban áll

Orbán Viktor évértékelő beszédének számos fontos részéből csak egyet emelnék ki, ami azonban rámutat a jelenlegi veszélyhelyzet talán legsúlyosabb pontjára. Ez pedig az a kijelentése, hogy Európa valójában már közvetetten háborúban áll Oroszországgal.

A miniszterelnöknek teljesen igaza van. Sőt ez olyannyira így van, hogy talán meglepő, amit mondok, de

meggyőződésem szerint főleg már csak Putyin józan belátóképességén múlik az, hogy még nem eszkalálódott a háború, s nem került egymással direkten szembe Oroszország és a NATO.

Az Egyesült Államok demokrata vezetése, az irányításuk alatt álló NATO, illetve az ő akaratukat szolgalelkűen követő Európai Unió és természetesen az amerikaiak által irányított Zelenszkij ugyanis lassan mindent megtesznek együtt azért, hogy belezuhanjunk a világháború szakadékába.

Természetesen lehet azt mondani és hangoztatni, hogy a Nyugat nem tesz mást, mint hogy segíti a megtámadott felet, Ukrajnát, amelynek joga van a védelemhez, de egyébként nem avatkozik bele a harcokba, azt Ukrajna vívja az ukrán földeken, az ukrán területi egység védelmében.

És a Nyugat, az Egyesült Államok és az unió vezetői valóban ezt hangoztatják, és hozzáteszik, hogy mindezt a béke érdekében teszik.

De vajon hol a határa a megtámadott fél védekezésének segítése és aközött, hogy a Nyugat, a NATO immáron bele is avatkozik a háborúba? S ebbe a háborúba belevonja úgynevezett szövetségesét, az Európai Uniót is?

Gondoljunk csak Németországra! Milyen „fejlődésen” ment keresztül az ő álláspontjuk a háború kitörésétől kezdve a mai napig? Azt mondhatnánk, hogy a szinte teljes be nem avatkozás kiindulópontjától eljutottak a háborúba való bekapcsolódás vörös vonaláig.

Boldogult Torgyán Józsefnek, a Kisgazdapárt egykori vezetőjének és az első Orbán-kormány miniszterének volt egy elhíresült mondása, ami így hangzott: „Arra vagyok kíváncsi, hogyan jutott el a posztkommunista MSZP Marxtól a Fotexig!”

Ha márpedig most megnézzük Németország jelenlegi állapotát, akkor azt a kérdést kell feltennünk torgyáni stílusban: vajon hogyan jutott el a Scholz-féle baloldali kormány a sisakoktól a Leopard tankok Ukrajnába küldéséig?

Orbán egyértelműen és pontosan fogalmazott:

Ha fegyvert szállítasz, ha te adod a katonai akciókhoz szükséges műholdas információkat, ha kiképzed az egyik harcoló fél katonáit, ha te pénzeled egész államgépezetének működését, a másik félre pedig szankciókat vetsz ki, akkor mindegy, hogy mit mondasz, háborúban, egyelőre közvetett háborúban állsz. A belesodródás veszélye állandósult. Sisakkal kezdődött, emberi élet kioltására nem alkalmas eszközök szállításával folytatódott, most tankok küldésénél tartunk, s már napirenden vannak a harci repülők, és hamarosan hallani fogunk úgynevezett békefenntartó csapatokról is.

Orbán nem véletlenül mondja ezeket, az információi mindannyiunknál pontosabbak.

Két nézet áll homlokegyenest szemben egymással. Az egyik az USA-é és a NATO-é, a másik a magyar kormányé és a magyar emberek elsöprő többségéé.

Ők azt mondják, a békéhez a háborún keresztül jutunk el, vagyis úgy, hogy győzelmet aratunk Oroszország és Putyin felett, s akkor jöhetnek a béketárgyalások.

Mi pedig azt mondjuk, hogy a békéhez a háború szüneteltetésével, tűzszünettel, majd béketárgyalások útján jutunk el.

De nézzük csak meg: mi rejlik a két álláspont mögött?

Az amerikai demokraták – és a mögöttük álló globális, davosi elit – szerint Oroszország a háborús bűnös, amelynek majd egy nürnbergi típusú perben kell felelnie tetteiért, s béketárgyalás nem lehetséges, mert Oroszországnak semmiben nincs igaza, semmiről nem lehet vele tárgyalni, csak a totális legyőzése az egyetlen megoldás. Akárcsak az első és a második világháborúban Németország esetében. („Germany must perish!” – írták az amerikaiak.) Rendben, a támadó fél, az agresszor valóban Oroszország, de egyet tudniuk kell: Oroszország nem fogja megadni magát, tehát akkor ennek a vége a világháború lesz, s még az atomháborút sem zárhatjuk ki.

Ezzel szemben nem lehet nem figyelembe venni, hogy a háború előtt a Nyugat lépett úgy fel Oroszországgal szemben, hogy szinte semmiben nem vette figyelembe a volt nagyhatalom érdekeit. Ezért, bár valóban Oroszország az agresszív fél,

a béke úgy nem érhető el, hogy a másik oldal gyakorlatilag elpusztítja Oroszországot, nem véve figyelembe, hogy mi történt a háború kirobbanása előtt,

mi vezetett el odáig, milyen sérelmek érték az orosz érdekeket. Ezért kellenek béketárgyalások és olyan béke, amelyben mindkét fél jogos szempontjait figyelembe veszik.