Következő mérkőzések
Románia
15:002024. június 17.
Ukrajna
Belgium
18:002024. június 17.
Szlovákia

Pártok vagy civilek?

Újabb törésvonal jött létre január 2-án este az operaház előtti ellenzéki tüntetésen.

2015. 01. 05. 13:09
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Amikor a január 2-i tüntetést elemezzük, nagy hibát követnénk el, ha a tüntetést szervező Most Mi mozgalmat, Várady Zsoltot, Takács Borit, az „újracivilesedő” Vágó Gábort és a többieket egy könnyed mozdulattal azonosítanánk az MSZP-vel, a DK-val, az Együtt-tel, a PM-mel vagy a Liberálisokkal. Akkor nemes egyszerűséggel azt mondanánk Hegel után szabadon, hogy „a (kormányellenes) sötétben minden tehén fekete”.

Az ugyanis látszott, hogy a tüntetésen fellépő baloldali civilek még igyekeznek ellenállni a kormányellenes pártok nyomásának. (Hogy ez meddig sikerül, kérdés.)

Egyfelől meglehetősen markánsan felszólították a pártokat, hogy ne jelenjenek meg logókkal, pártzászlókkal és jelvényekkel a civilek tüntetésén. Ebben a témában éles vita alakult ki Gyurcsány Ferenc, a DK vezetője és Várady Zsolt között, ám végül Gyurcsány visszakozásához vezetett, igaz, Gyurcsány körülbelül azzal a felhanggal fújt visszavonulót, hogy „jöttök ti még az én utcámba”. (Hogy az az utca zsákutca, véleményem szerint még a Most Mi szervezői is sejtik.)

(Idetartozik az is, hogy a szervezők végül nem engedték a színpadra beszédet mondani Kész Zoltánt, a veszprémi „független” – neoliberális – jelöltet.)

Másfelől, a rendezvény elején nemcsak Orbán Viktor beszédeiből állítottak össze egy csokrot (természetesen mint elrettentő példákat a „diktátorról”), hanem – a jelenlévők megdöbbenésére – Gyurcsány őszödi beszédéből is részletek hangzottak el

Márpedig ez utóbbi lényeges: innen elvileg már nem lenne visszaút a hagyományos baloldali pártok felé! Gyurcsány őszödi beszéde ugyanis szimbólum, mégpedig az elmúlt 25 év baloldali – vagy nevezzük még egyszer nevén: posztkommunista – országrombolás szimbóluma. Ha Várady Zsolték fontosnak tartották, hogy az őszödi „szellemtől” elhatárolódjanak, az csak helyeselhető, ám tudniuk kell: ha ezek után viszont mégis hagyják magukat bedarálni a baloldali pártok által, miként történt ez a Millával, a Szolidaritással, a 4K-val stb. egy-két évvel ezelőtt, akkor végérvényesen hiteltelenné válnak.

És azt is tudnia kell a Most Minek, a Nemes Balázs-féle Nem némulunk el mozgalomnak, a Humán Platformnak és hasonló társaiknak, hogy a baloldali pártok és a baloldali média óriási nyomás alá helyezi őket annak érdekében, hogy „adják meg” magukat a baloldali pártoknak, mert utóbbiak nélkül még a nap sem kel fel.

Erre egyetlen, ékes példa egy rendkívül „Gőgös” kirohanás az MSZP alelnökétől a civilekkel szemben

Fontos jelenség, hogy az Opera előtt megjelenő közönséget időnként meglepték az elhangzottak. Nem tudtak mit kezdeni azzal, hogy egyes felszólalók nemcsak Orbánt és a Fideszt vádolták, hanem az elmúlt 25 év teljes politikai elitjét, hogy egyesek kijelentették: nem szabad visszatérni a 2010 előtti kormányzáshoz sem. Gyurcsány őszödi beszédének bejátszását pedig a tudósítások szerint döbbent csend fogadta.

Világosan kiderült ezáltal, hogy nemcsak a civilek és a baloldali pártok, hanem a civilek és a tüntetők között is törésvonal húzódik: ezen a hideg estén nem a netadótervezet ellen tüntető, a közélettel ismerkedő fiatalok jöttek el, hanem azok, akik számára az Orbán-gyűlölet és az „Orbán, takarodj!” mottó az egyetlen összetartó erő, s akik számára az MSZP vagy akár a DK még mindig ideális megoldás

Márpedig egy biztos: a gyűlöletalapú politizáláshoz valóban nem a január 2-i tüntetést szervező, persze baloldali beállítottságú civilek, hanem a jelenlegi baloldali pártok, s különösen Gyurcsány Ferenc a legalkalmasabb; ezzel számot kell vetniük az „operaházi” civil mozgalmároknak, ha életben akarnak maradni.

Végül tegyük fel az elméleti kérdést is: vajon a pártok vagy a civilek a fontosabbak a demokrácia működése szempontjából?

Nos, számomra mint politológusnak, illetve mint a Civil Összefogás Fórum egyik alapítójának a kérdésre adott válasz egyértelmű: egyaránt, és egyenrangúan szükség van a pártokra és a civil szervezetekre, mozgalmakra is.

Az is világos, hogy az elmúlt huszonöt év magyar demokráciája sok tekintetben egyoldalúra sikeredett: kezdetektől fogva a pártok játszottak központi szerepet a politikai és a közéletben. Már a rendszerváltás éveiben nagyon gyorsan háttérbe szorultak a civil mozgalmak, az önszerveződéses formák, s a politika centrumába villámgyorsan a parlament és a pártok kerültek. A magyar demokrácia (párt)elitdemokrácia lett. Ami nem jó, különösen, ha a jól működő nyugati demokráciákat vesszük alapul.

Ebből következően szerencsés lenne, ha a baloldalon is létrejönnének a nemzeti érdekeknek elkötelezett, demokratikus, szabadságszerető, ellenzéki pártoknak nem kiszolgáltatott civil szervezetek (ettől még messze vagyunk), és ennek jelentőségét végre megértenék az álbaloldali pártok is, s nem pedig – miként Gőgös Zoltán, Szabó Szabolcs és mások – megsértődnének, ha egy-két pillanatra nem ők fújják a passzátszelet.

2015 pokolian nehéz év lesz (most csak realista voltam), de talán néhány – ilyen és ehhez hasonló – kérdésben is okosabbak leszünk 2015 szilveszterén.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.