Hiába próbálta meg néhány média és sajtó még utólag is úgy beállítani a találkozót, hogy Merkel asszony erős kritikákat fogalmazott meg, ma már a reálisabban gondolkodó baloldaliak is elismerik, hogy elmaradt az általuk várva várt pellengérre állítás. Ellenkezőleg: Merkel kancellár jelenlétével, mondataival, hozzáállásával egyértelművé tette, hogy Magyarország európai ország, az unió fontos tagja, akivel tárgyalni lehet és kell.
Természetesen itt fel lehet vetni, hogy a kancellár asszony mind a sajtótájékoztatón, mind pedig az Andrássy egyetemen bizonyos, közvetett kritikákat is megfogalmazott a magyar kormány demokratikus gyakorlatával kapcsolatban, felvetve a kisebbségbe szorult ellenzékkel, illetve a civil szervezetekkel kapcsolatos tolerancia és nagyvonalúság fontosságát, illetve az illiberális demokráciafelfogás elfogadhatatlanságát.
Ez mind igaz, de mindennél fontosabb az, hogy milyen szövegkörnyezetben, s milyen alapállásból fogalmazta meg véleményét Angela Merkel.
S itt van a lényeg. A kancellár asszony mondataival és gesztusaival is világossá tette – a sajtótájékoztatón és az Andrássy egyetemen egyaránt –, hogy két, demokratikus ország kormányfőjének vitájáról van szó a demokrácia működésének egyes részkérdéseiről. Tehát itt nem a „főnök” érkezett meg a beosztottjához, akit jól „leteremt” az állítólagos, autokratikus elhajlásaiért, sőt még talán meg is bünteti őt mindezért (ez volt a baloldali közszereplők wishful thinkingje, vagyis vágyálma), hanem egy klubhoz tartozó tagok véleménycseréje és időnkénti vitája zajlott le.
Utóbbinak ékes bizonyítékát adják Merkel asszony finom megfogalmazásai. A sajtótájékoztatón az ellenzék és a civil szervezetek helyével, sőt még az illiberális demokrácia gondolatával kapcsolatban is – nem szó szerint, nagy vonalakban – úgy fogalmazott, hogy „az ezzel kapcsolatos álláspontjaik megvitatását a későbbiekben még el kell mélyíteniük”. Az, aki egy vitát a továbbiakban el akar mélyíteni, az nem megbélyegzi, nem kirekeszti és megfeddi a másik felet, hanem partnerként tekint rá, akivel vannak ugyan nézetkülönbségei – melyik barátságban nincsenek? –, de ezek feloldása a további viták során lehetségessé válik.