• A jobboldali, keresztény és nemzeti beállítottságú szavazók elvárják, hogy az ő pártjukon és kormányzatukon belüli viták és konfliktusok normálisan, a polgári erkölcsöket betartva, egymás személyiségét tiszteletben tartva zajlódjanak le, lehetőleg kompromisszumokkal és kiegyezésekkel. A baloldali pártok többek között éppen azért elfogadhatatlanok a fideszes szavazóbázis számára, mert a hatalmon és a pénzen való marakodás minden morális gát nélkül mutatkozik meg náluk és zülleszti őket. Ha azonban azt tapasztalják, hogy a saját pártjukon belüli viták nem éppen a nemes polgári erények mentén zajlanak, akkor elbizonytalanodnak és inkább háttérbe húzódnak – például a veszprémi választások napján is.
• A törzsszavazókon kívüli, szélesebb jobboldali szavazóbázisnak szüksége van arra, hogy ha lényeges változás van a külpolitikai vagy belpolitikai irányvonalban, akkor ezeket a változásokat a táboron belül hosszas előkészítés, vita, elméleti magyarázatok előzzék meg. Az olyan nagyszabású változást, mint a keleti nyitás, s ennek egyik „főcsapásaként” a Putyinnal való együttműködés elmélyítése, nem olyan könnyű feldolgozni azoknak a polgári köröknek és polgári középosztálynak, akiknek az egész élete – ráadásul nagyon is érthető személyi okokból – sok esetben a szovjetekkel szembeni ellenérzések és utálat jegyében telt el. A polgári szavazók tényleg nem birkák, nem lehet őket „csak úgy”egyik irányból a másikba terelni. Igen, a jobboldali, a polgári Magyarországban hívő embereket nem lehet eltántorítani az értékalapon álló, demokratikus, a választók véleményére figyelő, a nemzeti szuverenitást minden fölé helyező politikai irányvonaltól.
