Megítélésem szerint egyik állítás sem igazolható, mert a feliratokon számos közelmúltbeli és jelenkori háború áldozatai vannak felsorolva, az izraeli mészárlás egy a sok példa közül, tehát minden más, negatív módon említett ország is sorra panaszkodhatna. Itt nem lehet kivételezni. És ez – mielőtt a balliberális megmondóemberek máris elkezdenének üvöltözni – nagyon nem antiszemitizmus. Ez humanizmus, amely általános, s ha tetszik – a balliberálisoknak biztosan – kozmopolita, globalista megközelítés. Az ostoba és halálra unt antiszemita-kártyát tehát kéretik az öltözőben hagyni! Nem tudom, miért, de valahogy nem szeretjük, ha gyerekek halnak meg, ráadásul tömegesen. Ez sokunk szerint nem jó. Sőt, továbbmegyek: ez rossz.
A második érv persze felhozható, de: a zsidó–palesztin háború már évtizedek óta tart, kölcsönösen felmutathatók civil áldozatok innen és onnan is, van bűn tehát itt is és ott is, viszont tény, hogy a tavalyi mészárlás a nemzetközi közvélemény előtt is egyértelműen kiugrik a sorból kegyetlenségével és embertelenségével. Egyebek között éppen a Szilárd sziklaszirtnek „köszönheti” Izrael, hogy erősen megcsappant a nemzetközi tekintélye, hogy finoman fogalmazzak; Obama Netanjáhútól való eltávolodásának – sok más mellett – ez az egyik lényeges oka.
És most falszifikáljunk: tudjuk-e cáfolni a nagykövet állítását?
Azt hiszem, igen. Ugyanis e témáról a nemzetközi, de főleg az európai politikai közvélemény döntött: a civilek és gyerekek közötti mészárlás tényében nem az a döntő, hogy „kényes politikai tartalommal bír”, hanem az, hogy kényes antihumanista, embertelen tartalommal bír.
Ugyanis van egy nagy gond: vannak események, amelyek megítélése nem a politika logikájában értelmezhető.
Azt hittem – ó, én naiv! –, hogy ezt már megtanultuk mi, mélyen fejlett euroatlanti emberóriások.
Én viszont mindig tanulok valamit.
