Nem igazán értem az izraeli nagykövetet

Szóval a tények törlendőek, mert kényes politikai tartalommal bírnak?

Csemer Boglárka dala (Wars for Nothing – háborúk a semmiért) lényegében a háborúk értelmetlenségéről, a fölösleges áldozatokról küld üzenetet – most tegyük félre, hogy kinek mennyire tetszik ez a szám, kinek megható, kinek szirupos. A dal közben háttérvetítésben az elmúlt években lejátszódott háborúkkal, környezetpusztítással kapcsolatban jelennek meg számok, adatok az ártatlan áldozatokról. Szólnak adatok Ukrajnáról, az iszlám terrorizmus áldozatairól, s megidéződik az izraeli hadsereg által tavaly nyáron Gázában, a palesztinok ellen végrehajtott Szilárd sziklaszírt hadművelet is, illetve a következménye, mégpedig imigyen: „2014, Gáza – az áldozatok kétharmada civil, köztük több mint 500 gyerek.”

Nos, hát ez az, ami nem tetszett Ilan Mor nagykövetnek: „2014, Gáza – az áldozatok kétharmada civil, köztük több, mint 500 gyerek.”

Ez olyannyira nem tetszett a nagykövetnek, hogy rögvest a Nemzeti Hírközlési- és Médiahatósághoz (NMHH) fordult, kérve őket, intézkedjenek arról, hogy a kérdéses sor ne jelenjen meg a bécsi döntőn. Mor indoklása: a felirat kényes politikai tartalommal bír.

Szóval az a felirat, hogy „2014, Gáza – az áldozatok kétharmada civil, köztük több, mint 500 gyerek”, kényes politikai tartalommal bír.

Szerintem Ilan Mornak igaza van. Valóban kényes politikai tartalommal bír a felirat. De ezek akkor is elsősorban tények. Tények, amelyek irgalmatlan és kegyetlen öldöklésről szólnak a civil lakosság körében.

Szóval akkor levonom a következtetést: a nagykövet szerint a tények kényes politikai tartalommal bírnak.

Tehát: a tényeket töröljük.

Kérdezlek titeket, polgártársaim, ti értitek ezt?

Szóval a tények törlendők, mert kényes politikai tartalommal bírnak?!

Most akkor mi is van itten?

De vegyünk egy levegőt, és próbáljuk meg – hiszen ezt tanultuk a Bécsi Körtől és Sir Karl Raimund Poppertől – mégis a nagykövet szempontjából nézni a dolgokat, s állítását, kérését igyekezzünk verifikálni (igazolni) és falszifikálni (cáfolni).

Mivel igazolható Ilan Mor állítása?

Két érvre támaszkodhat szerintem a nagykövet. Egyrészt Izrael érdekeit sérti a felirat, hiszen rossz színben tünteti fel az országot az európai közönség előtt, másrészt miért csak palesztin áldozatok szerepelnek a feliraton, hol vannak a zsidó civil áldozatok?

Megítélésem szerint egyik állítás sem igazolható, mert a feliratokon számos közelmúltbeli és jelenkori háború áldozatai vannak felsorolva, az izraeli mészárlás egy a sok példa közül, tehát minden más, negatív módon említett ország is sorra panaszkodhatna. Itt nem lehet kivételezni. És ez – mielőtt a balliberális megmondóemberek máris elkezdenének üvöltözni – nagyon nem antiszemitizmus. Ez humanizmus, amely általános, s ha tetszik – a balliberálisoknak biztosan – kozmopolita, globalista megközelítés. Az ostoba és halálra unt antiszemita-kártyát tehát kéretik az öltözőben hagyni! Nem tudom, miért, de valahogy nem szeretjük, ha gyerekek halnak meg, ráadásul tömegesen. Ez sokunk szerint nem jó. Sőt, továbbmegyek: ez rossz.

A második érv persze felhozható, de: a zsidó–palesztin háború már évtizedek óta tart, kölcsönösen felmutathatók civil áldozatok innen és onnan is, van bűn tehát itt is és ott is, viszont tény, hogy a tavalyi mészárlás a nemzetközi közvélemény előtt is egyértelműen kiugrik a sorból kegyetlenségével és embertelenségével. Egyebek között éppen a Szilárd sziklaszirtnek „köszönheti” Izrael, hogy erősen megcsappant a nemzetközi tekintélye, hogy finoman fogalmazzak; Obama Netanjáhútól való eltávolodásának – sok más mellett – ez az egyik lényeges oka.

És most falszifikáljunk: tudjuk-e cáfolni a nagykövet állítását?

Azt hiszem, igen. Ugyanis e témáról a nemzetközi, de főleg az európai politikai közvélemény döntött: a civilek és gyerekek közötti mészárlás tényében nem az a döntő, hogy „kényes politikai tartalommal bír”, hanem az, hogy kényes antihumanista, embertelen tartalommal bír.

Ugyanis van egy nagy gond: vannak események, amelyek megítélése nem a politika logikájában értelmezhető.

Azt hittem – ó, én naiv! –, hogy ezt már megtanultuk mi, mélyen fejlett euroatlanti emberóriások.

Én viszont mindig tanulok valamit.