Áramár: az uniós átlag alatt vagyunk

Idehaza a tavaly nyáron bevezetett árstop óta csupán idén februárban változott a tarifa.

2011. 11. 07. 7:16
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Múlt heti energiaoldalunkon a magyarországi ipari fogyasztók áram- és földgáztarifáit helyeztük el a régiós ártérképen, ezúttal a lakossági áramárakat vesszük szemügyre. Az összehasonlítás ugyanakkor nehéz feladat, s nem hozhat hajszálpontos eredményt. Egyrészt azért, mert az árfolyamok folyamatosan változnak. Így például euróban kifejezve a jelenlegi magyar árak a gyengülő forint miatt annak ellenére is alacsonyabbak lesznek mondjuk a júniusiaknál, hogy forintban számolva egy fillérrel sem ment lejjebb a hazai árszint. Emellett a számításokat nehezíti az is, hogy a tarifaváltozásokkal kapcsolatban nem állnak rendelkezésünkre egy az egyben összevethető és rendszeresen frissülő adatbázisok. A londoni székhelyű HEPI (Higher Education Policy Institute) intézet ugyan minden hónapban tesz közzé adatokat, de csupán az EU15 fővárosainak tarifáit veszi sorra. Az Európai Unió erre vonatkozó adatai pedig csak negyedévente frissülnek, s nem az egyes fővárosok, hanem a tagországok átlagárát jelzik.

Az EU szeptemberi adatai szerint mindenesetre a 17,14 eurócentes magyar átlagárral a 27 tagú unióban a lista 14. helyén állunk, Málta és Szlovákia között, alulról súrolva az átlagot. Az áramárakat tekintve Bulgária a legolcsóbb tagország, ott a lakossági fogyasztóknak átszámítva még tíz eurócentbe sem kerül egy egységnyi villamos energia. Meglepő módon a magyar áramnál olcsóbb a francia, ami feltehetőleg az olcsón termelő atomerőműveknek tudható be, jóval drágább nálunk viszont a vízi erőművekben bővelkedő Ausztria. A sógorokat már csupán Belgium (21 cent), Németország (26 cent) és az évek óta a legdrágábbnak számító Dánia (29,5 cent) követi a 27-es listán.

A sor közepéről valamivel előrébb, vagyis az olcsóbb országok közé kerülünk, ha szétbontjuk a hazai tarifát, és megnézzük, menynyi az a pénz, amit közvetlenül az áramért fizetünk. A tarifa ugyanis több tételből áll össze. A Budapesti Elektromos Művek végfogyasztói ára február óta az általános, vagyis az A1-es kategóriában bruttó 48 forint 62 fillér. Számításaink szerint ennek a negyven százalékát teszi ki az energiabeszerzés költsége, erre jön rá a végösszeg körülbelül 4 százalékát kitevő kiskereskedelmi árrés. Szénfillérre a tarifa 0,53, a megújuló források támogatására 1,2, hálózati költségekre pedig nagyjából 30 százalékát fizetjük ki. Az általános forgalmi adó a végösszeg 20 százalékára rúg. Utóbbi kiugróan magas szint, megegyezik a legdrágábbnak számító Dániával – legalábbis a HEPI adatai szerint. Az energiabeszerzés és a kiskereskedelmi árrés együttes 44 százaléka ugyanakkor inkább az átlag alatti szinthez tartozik. Rómában és Athénban például 58, Dublinban pedig 57 százalékos ez a szint. Londonban pedig annak ellenére is olcsóbb az áram a budapestinél, hogy ott a tarifában a tulajdonképpeni energiaköltség a végső ár 74 százalékát teszi ki – igaz, az áfa csupán az öt százalékát.

Azok után, hogy a magyar kormány tavaly nyáron gyakorlatilag befagyasztotta a lakossági áramtarifákat idehaza, csupán egyszer, idén februárban emelkedett az ár. Akkor sem jelentősen, a drágulás nem érte el a két forintot sem kilowattóránként. A HEPI adatai viszont azt mutatják, hogy Európa nyugati felén fokozatos, lassú drágulás figyelhető meg. Az év elején ebben a körben 18,7 eurócent volt az átlag, ez kúszott fel áprilisra 18,91 centre, szeptemberre pedig 18,99 centre. Az árak évközi alakulása egyébként országonként meglehetősen eltérő mintákat követ. Tavaly októberhez képest enyhén, de egyenletesen emelkedtek például az árak Párizsban, Brüsszelben, Rómában és Amszterdamban. A tavalyi utolsó negyedévben, illetve az idei év elején tapasztalt jelentősebb árugrás után enyhén emelkedtek a madridi és helsinki árak. Ezzel szemben a piaci változásokat folyamatosan követő Londonban éppen csökkent az ár az év elején, majd megugrott áprilisra, ismét csökkent júliusban, végül keményen felszökött szeptemberre. Athénban is az év elejére nőtt jelentősen az ár, ami azután tartotta az áprilisra lefelé korrigált szintet. A legnagyobb év eleji növekedés Stockholmban volt, ott viszont azóta minden negyedévben ütemes ereszkedést mutatnak a díjak – igaz, még mindig messze vannak attól, hogy lecsökkenjenek a szabályozott magyar szintre.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.