Az EU-törvények értelmében 2012. január elsejétől az Európai Unióba, vagy onnan járatokat indító összes légitársaságnak részt kell vennie az emissziós jegyek kereskedelmében. A törvényt amerikai és kanadai légitársaságok bíróságon támadták meg.
A luxembourgi döntés szerint az uniós törvény nem sérti sem az egyes országok szuverenitását, sem pedig a „nyitott égbolt” (Open Skies) egyezmény elvét. Az uniós rendelkezés nem diszkriminatív, mivel minden légitársaságot egyaránt érint.
A környezetszennyező anyagok kibocsátásra feljogosító dokumentumokkal való kereskedelem valójában egy klímavédelmi eszköz. A vállalatok emissziós jegyeket, „bónokat” kapnak allokációval, amelyek egy bizonyos mennyiségű légkörszennyező szén-dioxid gáz kibocsátására jogosítják fel őket.
A fel nem használt jegyeket piaci áron tovább lehet értékesíteni külön erre a célra létrehozott kereskedelmi platformokon, például a lipcsei European Energy Exchange (EEX) energiatőzsdén. Azoknak a vállalatoknak, amelyek a számukra kiutaltnál több szén-dioxidot kénytelenek kibocsátani, fel kell vásárolniuk az ehhez szükséges jogosítványokat a piacon.
Az EU-ban 2005 óta folyik kereskedelem emissziós jogosítványokkal bizonyos ipari szektorokban. 2013-tól az egész rendszer Brüsszel irányítása alá kerül. A tervek szerint minden évi 10 ezer tonnánál több szén-dioxidot kibocsátó iparvállalat bekerül majd a rendszerbe.
