„Hogy gyerekek? Itt nincsenek már gyerekek!” – fakadt ki a vidini illetékességű, 61 éves, munkanélküli Detelin Andrejev. „Itt csak munkanélküliek és nyugdíjasok vannak, akik hitelre szerzik be az élelmet” – tette hozzá a helyi bolt eladónője, aki azt kérte, ne írják ki a nevét.
A busz kedden és csütörtökön áll meg
A helyzet még rosszabb a legnyugatibb részen, a szerb határ mentén. „Itt már nincs bolt. Gyermekeink néha eljönnek, hogy élelmet hozzanak és megnézzék, élünk-e még. A busz kedden és csütörtökön áll meg itt, ha orvosra van szükség, a sofőrt kérjük, hogy hívja ki” – kesergett a Csicsil faluban élő 70 éves Nagyezsda Peseva. „És ha egyszer megbetegszünk, oda megyünk, mint mindenki más: a Jóistenhez” – mutatott a temető felé.
Nankov szerint a viszonylag fejlett városok és a rendkívül szegény falvak közötti kontraszt Bulgária északnyugati részén a leginkább szembeötlő. A miniszter több európai és kormánybefektetést tartana szükségesnek az infrastruktúra fejlesztésére, sürgeti a Németország és Görögország közötti páneurópai folyosó bolgár szakaszának és a Románia és Bulgária között már tizenöt éve tervezett Duna-hídnak a megépítését. Abban reménykedik, hogy ha az intenzív állattenyésztésre, az ökológiai és falusi turizmus fejlesztésére, illetve a Szerbiával és Romániával lehetséges együttműködésre irányuló tervek megvalósulnak, a régió kiemelkedhet a nyomorból.
