Nem várható újabb lakossági hitelfelvételi láz

Szász Károly szerint inkább az adósság további csökkentése a céljuk a kormány és a bankok közötti megállapodás biztosította különféle lehetőségek révén.

„A hitelezés visszafogása nemcsak Magyarországra, hanem egész Európára jellemző, ezzel kapcsolatban az egyik legfontosabb elvárás az, hogy a régióban, így Magyarországon, a fogyókúra ne legyen nagyobb mértékű, mint Nyugat-Európában. Ennek érdekében a PSZÁF fel fog lépni azokban a felügyeleti kollégiumokban, ahol ezek a kérdések napirendre kerülnek” – mondta Szász Károly. Magyarország esetében a hitelezés szűkülése azért is veszélyes, mert a közvetítés pénzpiacon kívüli formái még nem eléggé fejlettek, ezért a tőkepiac nem tudja ellentételezni a hitelezés visszaesését. A finanszírozási lehetőségek fejlesztése érdekében ezért fokozatosan erősíteni kell a tőkepiac közvetítő szerepét is; nem azért, hogy kiváltsa vagy helyettesítse a pénzpiacot, hanem azért, hogy kiegészítse – hangsúlyozta.

A PSZÁF és a BÉT szakértői azon dolgoznak, hogy megtalálják – főleg a középvállalatok számára – azt a formát, amellyel a tőzsdéhez kapcsolódó infrastruktúrán keresztül, a befektetőket és kibocsátókat is kielégítő, de a legnagyobb tőzsdei kibocsátók által vállalthoz képest kisebb transzparencia mellett meg tudják teremteni a bizalmat annak érdekében, hogy a befektetők invesztáljanak ezekbe a cégekbe.

A formálódó elképzelések szerint a felhatalmazott tanácsadók – ezt a funkciót például befektetési szolgáltatók is betölthetnék – kibocsátó-ellenőrzési szerepet kapnának: szakmailag ellenőriznék a középvállalatok tőkepiacon keresztüli forrásszerzése érdekében készített beszámolókat, jelentéseket, azok hitelességéért a kibocsátás időtartama alatt felelősséget is vállalnának, s a tranzakciók az ő gesztorálásuk mellett valósulnának meg. „Amikor azt látjuk, hogy a pénzpiaci közvetítésnek korlátai vannak, mert a válság megviselte a bankokat, hitelezési hajlandóságuk csökkent, a szabályozás pedig különböző tőke- és likviditási feltételeket támaszt, mégis szeretnénk, ha a piaci szereplők forráshoz jutnának, akkor nagyobb szerepet kell kapnia a tőkepiacnak, ahol a befektetőnek kell a kockázatokat vállalnia. Ehhez pedig meg kell teremteni az átmenetet” – magyarázta a PSZÁF elnöke.

Fontosnak tartanák azt is, hogy ezekben a társaságokban az állami kockázati tőkealapok is szerepet vállaljanak befektetőként, ez ugyanis elősegíthetné, hogy nőjön a magánbefektetők étvágya a középvállalati részvény- és kötvénykibocsátások iránt.

A PSZÁF elnöke kifejtette: a hitelkínálat a bankok hitelezési képességétől és hajlandóságától függ. Az előbbi alapvetően a tőke és a likviditás függvénye, az utóbbit pedig a bankok válsággal kapcsolatos tapasztalatai befolyásolják. Az MNB múlt héten nyilvánosságra hozott javaslata a hitelezési képesség egy alrendszerét érinti: nagyobb likviditást biztosít a bankoknak. „Ezt azért is üdvözöljük, mert azáltal, hogy kétéves forrást biztosít a bankrendszernek, segíti azt is, hogy a bankok forrásai hosszabb lejáratúak legyenek” – mondta. Hozzátette ugyanakkor: előfordulhat, hogy a bővebb likviditást nem a vállalati hitelezés növelésére használják fel a bankok, hanem állampapírokat vásárolnak, mint Európában is megfigyelhető volt az Európai Központi Bank (EKB) által biztosított források esetében.

A jelzálogpiac szabályozására többféle struktúra létezik Európában. Magyarország a német gyakorlatot vette át, amely a jelzáloglevél-kibocsátáshoz nem termék-, hanem intézményszinten szab szigorú feltételeket, így jelzáloglevél-kibocsátó csak speciális, erre felhatalmazott hitelintézet lehet. Németországban politikai nyomásra bizonyos összeghatár felett lehetővé tették a jelzáloglevél-kibocsátást az univerzális hitelintézetek számára is, szakértők azonban nem tartják sikeresnek a német modellt, ismertette.

A PSZÁF elnöke szerint ha a mostani intézményi szintű biztonságot termékszinten akarnák létrehozni, az ugyanannyi vagy közel annyi költséggel járna, mintha önálló jelzálogbankot hoznának létre. Az alapvető költségek ugyanis a fedezetek értékelésével, nyilvántartásával, elkülönített kezelésével, a kötelező külön vagyonellenőrrel és magával a kibocsátással kapcsolatosak, s ezt a drága struktúrát az egyes kereskedelmi bankoknál is meg kellene teremteni. Nem látni, milyen piaci volumen igazolna ilyen döntést – mondta.

Úgy vélekedett: ahhoz, hogy a jelzáloglevél-kibocsátás érdemben bővüljön, gyökeres változásra volna szükség az ingatlanpiacon, de ha ez bekövetkezne, még akkor is kérdéses, hogy a jelenlegi volument szét kell-e aprózni vagy inkább más irányban volna érdemes gondolkodni. A hitelezési hajlandóság a bankok saját tapasztalatától, a nem teljesítő hitelek várható alakulásától függ. Ma pedig még az látszik, hogy a 90 napon túl nem teljesítő állományok növekednek, s utánpótlásuk – a 0–90 napig nem teljesítő hitelek állománya – is jelentős. E téren az elnök szerint a garanciakibocsátó intézmények nagyobb szerepvállalása hozhatna eredményt.

„A vállalati kereslet bővítésében elkerülhetetlen az állam szerepvállalása, az első lépéseket a költségvetésnek kellene megtennie olyan beruházásokkal, amelyek multiplikátorhatásuk révén további keresletet indukálnak a gazdaságban. A lakosság eladósodottsága és devizakitettsége az elmúlt hónapokban a végtörlesztés hatására mérséklődött, ami pozitív tendencia. Nem valószínű, hogy a háztartások a közeljövőben újbóli eladósodásra szánják el magukat, sőt inkább az adósság további csökkentése a céljuk a kormány és a bankok közötti megállapodás biztosította különféle lehetőségek révén” – mondta Szász Károly.