„Nem nosztalgiázni való idők ezek. Most a magyar buszipar léte vagy nemléte a tét. Széchenyivel mondom: Magyarország nem volt, de lesz! Magyar autóbuszgyártás volt, van, és mindannyiunk felelőssége, hogy legyen is” – hívja fel rá a figyelmet Jámbor Gyula a Volt egyszer MAGYAR autóbusz – Az Ikarus, a Rába, a Nabi és a többiek című könyvének előhangjában.
Volt egyszer MAGYAR autóbusz – Az Ikarus, a Rába, a Nabi és a többiek
• Jámbor Gyula, Publio Kiadó, 2012
• Borító: Publio Kiadó Kft.
• Fotók: dr. Lovász György
Hol van az megírva, hogy ami a 19. és 20. században működhetett Magyarországon, az a 21.-ben nem? Persze nem csak erre alapozhatjuk optimizmusunkat. Vannak nagyon egyszerű üzleti, közgazdasági összefüggések, amelyek – megfelelő kormányzati iparpolitikával párosítva – igenis lehetővé teszik, mi több hosszú távon biztosíthatják a magyar járműipar jövőjét. (Részlet: Volt egyszer MAGYAR autóbusz – Az Ikarus, a Rába, a Nabi és a többiek)
Lapunk újságírójaként fel kívánja hívni rá a figyelmet, hogy a kormány szerepe kiemelten fontos a magyar buszgyártásban; ahogy fogalmaz: „akármilyen hét szűk esztendők járnak, mégis ezermilliárdok sorsáról dönt”. Jámbor arra is rámutat, hogy jelen „hagyományokkal” szakítva az Orbán-kabinetnek a magyar autóbuszgyártó kis- és középvállalkozások felvirágoztatásán kellene dolgoznia.
Az Ikarus és a Rába ősvállalkozásainak fizikai és szellemi leszármazottai ma is megtalálhatók az országban, és ha szerény mennyiségben is, de még ma is gyártanak autóbuszokat. A magyar buszgyártók arra számítottak 2010 előtt, hogy a patrióta gazdaságpolitikát hirdető polgári kormány helyzetbe hozza a hazai gyártó ipart. (Részlet: Volt egyszer MAGYAR autóbusz – Az Ikarus, a Rába, a Nabi és a többiek )
Az író a könyvében abban a pillanatban rögzíti a hazai buszgyártó ipar állapotát, amikor még megvannak és működnek a legendás Ikarus mérnöki- és szakembergárdáját megöröklő műhelyek, de új megrendelések híján néhány hónap, vagy fél év múlva már eltűnnek a semmibe. A könyvben megszólaltatott szakértők szerint még ma is Magyarországon a legmagasabb az „egy főre eső” autóbuszgyártáshoz értő mérnökök, technológusok, szakmunkások száma, és él a 300 ezer Ikarus busz gyártása során felhalmozott gyártási kultúra – írja a Publio Kiadó a 112 oldalas könyvvel kapcsolatban.
Az MNO és a Magyar Nemzet további érdekes cikkei a témában:
• Együttműködést kötött a Rába a Volvóval
• Tart a buszgyártástól a Rába
Mihez kezdhetett a rendszerváltás utáni kiszolgáltatott helyzetben lévő magyar állam a buszgyártással? Ahhoz, hogy az Ikarust modernizálják, és ezzel a nagy európai gyártók kemény konkurensét létrehozzák, nem volt se szándék, se pénz. (Részlet: Volt egyszer MAGYAR autóbusz – Az Ikarus, a Rába, a Nabi és a többiek)
A szerző szerint a döntéshozók felelőssége ebben a kérdésben pontosan körülhatárolható. A ma még döntően állami tulajdonú közlekedési vállalatok vezetői puszta elhatározásukkal, járművásárlási döntéseikkel halálra ítélhetik vagy életben tarthatják a magyar autóbuszgyártást. Reménykedjünk, hogy a cégvezetők végül belátják: a magyar adófizetők pénzét elkölthetik éppen magyar gyártású autóbuszra is
