Libor-botrány: újabb nagybank kaphat brutális bírságot

Újabb brit nagybankra vár több százmillió fontos bírság a tavaly kirobbant Libor-botrányban játszott szerepe miatt.

A botrány a teljes bankszektort megrázta

George Osborne brit pénzügyminiszter azonban a BBC által idézett minisztériumi források szerint ragaszkodik ahhoz, hogy a várható bírságot a Royal Bank of Scotland saját forrásaiból – elsősorban az alkalmazotti prémiumokra elkülönített alapból – fizesse ki, mivel a kormány nem hajlandó helytállni a Libor-botrányból eredő kötelezettségekért.

A globális bankszektort alapjaiban megrázó Libor-botrányt az robbantotta ki, hogy az FSA gyanúja szerint a Barclays által a napi Libor-rögzítéshez beterjesztett nagybani finanszírozási költségbecslés hol mesterségesen magas, hol mesterségesen alacsony volt, és ez felvetette annak lehetőségét, hogy a bank néhány kereskedője a Libor-rögzítés befolyásolásával igyekezett „profitorientált” módon alakítani a cég által forgalmazott befektetési derivatívák árfolyamait.

Mi is az a Libor?

A Libor – London interbank offered rate – a globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába, amely pénzügyi szolgáltatói adatok szerint évente 360 ezer milliárd dollár összértékű pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a teljes világgazdaság éves hazai össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse.

A Libor – amelyet naponta rögzítenek a kialakításában részes bankok által saját bankközi hitelköltségeikről beterjesztett becslések alapján – közvetlenül befolyásolhatja a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók közötti pénzügyi tranzakciók értékét, a befektetési bankok által terjesztett szintetikus termékek – vagyis a többféle befektetési eszközből összeállított csomagok – és számtalan egyéb származékos ügylet árfolyamát. A világ egyik legtekintélyesebb jegybankja, a Svájci Nemzeti Bank irányadó kamatcélja is a svájci frankra számított három hónapos londoni bankközi kamat.

A bankok valós nagybani hitelköltségeinek tükröztetése a Libor célja, ám a brit pénzügyi felügyelet ősszel közzétett, rendkívül kritikus hangvételű vizsgálati jelentése szerint az egyes bankok kereskedőinek prémiumai is olyan tranzakcióktól függtek, amelyek jövedelmezőségét a Libor mindenkori szintje határozta meg. Így ezeknek a kereskedőknek érdekükben állt az adott tranzakció természetétől függően felfelé vagy lefelé nyomni a Libort, és ezt a botrány kirobbanásáig szabadon, ellenőrzés nélkül megtehették – állt a jelentésben.