A botrány a teljes bankszektort megrázta
George Osborne brit pénzügyminiszter azonban a BBC által idézett minisztériumi források szerint ragaszkodik ahhoz, hogy a várható bírságot a Royal Bank of Scotland saját forrásaiból – elsősorban az alkalmazotti prémiumokra elkülönített alapból – fizesse ki, mivel a kormány nem hajlandó helytállni a Libor-botrányból eredő kötelezettségekért.
A globális bankszektort alapjaiban megrázó Libor-botrányt az robbantotta ki, hogy az FSA gyanúja szerint a Barclays által a napi Libor-rögzítéshez beterjesztett nagybani finanszírozási költségbecslés hol mesterségesen magas, hol mesterségesen alacsony volt, és ez felvetette annak lehetőségét, hogy a bank néhány kereskedője a Libor-rögzítés befolyásolásával igyekezett „profitorientált” módon alakítani a cég által forgalmazott befektetési derivatívák árfolyamait.
Mi is az a Libor?
A Libor – London interbank offered rate – a globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába, amely pénzügyi szolgáltatói adatok szerint évente 360 ezer milliárd dollár összértékű pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a teljes világgazdaság éves hazai össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse.
A Libor – amelyet naponta rögzítenek a kialakításában részes bankok által saját bankközi hitelköltségeikről beterjesztett becslések alapján – közvetlenül befolyásolhatja a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók közötti pénzügyi tranzakciók értékét, a befektetési bankok által terjesztett szintetikus termékek – vagyis a többféle befektetési eszközből összeállított csomagok – és számtalan egyéb származékos ügylet árfolyamát. A világ egyik legtekintélyesebb jegybankja, a Svájci Nemzeti Bank irányadó kamatcélja is a svájci frankra számított három hónapos londoni bankközi kamat.
