Az ügy előzményeként a brit pénzügyi szolgáltatási felügyelet (FSA) tavaly nyáron feltárta, hogy az egyik legnagyobb londoni befektetési bankcsoport, a Barclays néhány kereskedője a 2008–2009-es pénzügyi válság előtt és alatt rendszeresen manipulálta a legfontosabb globális irányadó bankközi kamatlábat, a Libort. Az ügyben megszületett első szankció alapján a Barclays a brit pénzügyi felügyeletnek és a befektetési termékek piacát is felügyelő amerikai árutőzsde-hatóságnak összesen 290 millió font (több mint 100 milliárd forint) bírságot fizetett.
Azóta azonban a vizsgálat kiterjedt számos más nemzetközi bankcsoportra is, hasonló kamatmanipulációs tevékenység gyanújával.
Félmilliárd angol font
Egybehangzó vasárnapi londoni sajtóértesülések szerint a héten – valószínűleg szerdán – várható annak bejelentése, hogy a Royal Bank of Scotland (RBS) még nagyobb, kalkulálhatóan 500 millió font (180 milliárd forint) bírságot fizet a brit és az amerikai piacfelügyeleti hatóságoknak. A The Sunday Times úgy tudja, hogy a botrány egyesült államokbeli szálának felgöngyölítésében részes amerikai ügyészek személyi felelősök elleni büntetőeljárás megindítására is törekszenek.
A svájci óriásbank, az UBS 1,5 milliárd dolláros bírságot fizet, miután csalt. Brókerek megvesztegetését és nemzetközi kamatmutatók széles körű manipulációját ismerte el.
A bankok hazudtak a Liborról
Csupán szépen kellett kérni, és az illetékesek fenntartások nélkül hazudtak a bankközi rátáról. Szeptember végén belső dokumentumok kerültek elő a Libor-hamisítási botránnyal kapcsolatban. Az instant üzenetek főként egy bizonyos Tan Chi Mintől származnak, aki az RBS ázsiai részlegének egyik vezető kereskedőjeként dolgozott.
Hiába figyelmeztették sorozatosan a manipulációra a hatóságokat, senki nem törődött vele, mit csinálnak a bankok a „világ legfontosabb számával", a Liborral.
Az RBS részéről a bank londoni, tokiói, szingapúri és svájci befektetési érdekeltségeinél dolgozó kereskedőkre vetült a Libor-manipulációs gyanú árnyéka. Az ügy külön pikantériája, hogy az RBS többségi brit állami tulajdonban van, mivel egyike volt azoknak a brit nagybankoknak, amelyeket a globális pénzügyi válság elhatalmasodása után a brit kormánynak kellett hatalmas költségvetési tőkeinjekciókkal megmentenie az összeomlástól.
A botrány a teljes bankszektort megrázta
George Osborne brit pénzügyminiszter azonban a BBC által idézett minisztériumi források szerint ragaszkodik ahhoz, hogy a várható bírságot a Royal Bank of Scotland saját forrásaiból – elsősorban az alkalmazotti prémiumokra elkülönített alapból – fizesse ki, mivel a kormány nem hajlandó helytállni a Libor-botrányból eredő kötelezettségekért.
A globális bankszektort alapjaiban megrázó Libor-botrányt az robbantotta ki, hogy az FSA gyanúja szerint a Barclays által a napi Libor-rögzítéshez beterjesztett nagybani finanszírozási költségbecslés hol mesterségesen magas, hol mesterségesen alacsony volt, és ez felvetette annak lehetőségét, hogy a bank néhány kereskedője a Libor-rögzítés befolyásolásával igyekezett „profitorientált” módon alakítani a cég által forgalmazott befektetési derivatívák árfolyamait.
Mi is az a Libor?
A Libor – London interbank offered rate – a globális nagybani likviditáspiac legfontosabb irányadó kamatlába, amely pénzügyi szolgáltatói adatok szerint évente 360 ezer milliárd dollár összértékű pénzügyi tranzakcióhoz szolgál referenciakamatként. Ez a teljes világgazdaság éves hazai össztermékének (GDP) több mint az ötszöröse.
A Libor – amelyet naponta rögzítenek a kialakításában részes bankok által saját bankközi hitelköltségeikről beterjesztett becslések alapján – közvetlenül befolyásolhatja a bankok és egyéb pénzügyi szolgáltatók közötti pénzügyi tranzakciók értékét, a befektetési bankok által terjesztett szintetikus termékek – vagyis a többféle befektetési eszközből összeállított csomagok – és számtalan egyéb származékos ügylet árfolyamát. A világ egyik legtekintélyesebb jegybankja, a Svájci Nemzeti Bank irányadó kamatcélja is a svájci frankra számított három hónapos londoni bankközi kamat.
A bankok valós nagybani hitelköltségeinek tükröztetése a Libor célja, ám a brit pénzügyi felügyelet ősszel közzétett, rendkívül kritikus hangvételű vizsgálati jelentése szerint az egyes bankok kereskedőinek prémiumai is olyan tranzakcióktól függtek, amelyek jövedelmezőségét a Libor mindenkori szintje határozta meg. Így ezeknek a kereskedőknek érdekükben állt az adott tranzakció természetétől függően felfelé vagy lefelé nyomni a Libort, és ezt a botrány kirobbanásáig szabadon, ellenőrzés nélkül megtehették – állt a jelentésben.
