– A minap jelentek meg az idei év harmadik negyedévének növekedési adatai, amelyek a kedvező várakozásokat is felülmúlták, és jelentősen meghaladták az eurózóna növekedési ütemét. Mit gondol ezekről a számokról?
– A legutóbbi GDP-növekedési adatok pozitív meglepetést jelentettek az előző évek után, ma már mindenki optimistábban látja az ország növekedési kilátásait. Az is látható persze, hogy a számok mögött van néhány törékeny faktor. A termelés növekedett, de ez főként a külső kereslet élénkülésével magyarázható. A hazai magánbefektetések azonban még mindig alacsony szintet képviselnek. Ezen a téren még nem történt fordulat.
– Fenntartható ez a növekedési ütem?
– Az eurózóna államaiban fenntarthatónak tartom a növekedést, és részben a szoros kapcsolatok miatt Magyarországról is hasonlóképpen gondolkodom. Az új befektetések azonban elengedhetetlenek a további növekedéshez. A befektetések mellett pedig kiszámítható szabályozói környezetre és az abban feléledő, fejlődő gazdaságra van szükség ahhoz, hogy a növekedést hosszabb távon is fenn lehessen tartani.
– A legutóbbi adatok szerint a lakossági fogyasztás is élénkülőben van.
– Az alacsony infláció ugyan kedvez a háztartások fogyasztásának, de az utóbbi években felgyűlt tapasztalataik alapján az emberek óvatosabbá váltak, viszonylag nehezen kezdenek el pénzt költeni. A lakossági fogyasztás egyébként azért nagyon fontos, mert a beruházásokat is serkenti. Főleg a kis- és közepes vállalkozások beruházási hajlandóságát befolyásolja.
– A növekedési hitelprogram első üteme sikeres volt. Mit gondol, a második hullám hasonló népszerűségnek örvend majd a cégek körében?
– Az első növekedési hitelprogram valóban eredményesnek ítélhető, a második hullámtól viszont nem ugyanolyan összetételben várható eredmény. Az új program az új befektetések elősegítése céljából jött létre. Ezek pedig elsősorban a helyi környezettől függnek, ezért nem változtathatók meg egyik napról a másikra. Ezek a feltételek különösen fontosak a kis- és közepes vállalkozások számára, amelyek jelentős részben függenek a helyi kereslettől, továbbá az exportáló nagy cégektől, amelyek beszállítóiként tevékenykednek.
– Magyarországon az exportáló kis- és közepes cégek aránya kifejezetten alacsony, így ők kevésbé vagy csak áttételesen húzhatnak hasznot a külföldi kereslet növekedéséből.
– Én úgy látom, hogy jelenleg a magyar kis- és közepes vállalkozások hasonló helyzetben vannak, mint a hasonló méretű olasz cégek voltak a hetvenes években. Ma már az akkoriban alapított vállalkozások jelentik az olasz gazdaság alapját. Igaz, akkoriban prosperáló időszak volt a világban, így a kisebb cégek is hamarabb meg tudták vetni a lábukat, és kiléphettek a nemzetközi piacra. Véleményem szerint már Magyarország és Európa is kikerült a válság legnehezebb periódusából, így a magyar cégek előtt is nyitva áll a lehetőség.
A teljes interjút a Magyar Nemzet szerdai számában olvashatja.
