A tárca szerdai közleménye szerint az Európai Bíróság ítéletéből következően a hátrányos megkülönböztetés uniós jogi tilalmával, az uniós jogi alapjogokkal, különösen a letelepedés szabadságával nem ellentétes az olyan adó, mint amilyen – a jelenleg már hatályát vesztett – magyar ágazati különadó volt. Ezzel az utolsó, ágazati különadót érintő uniós eljárás Magyarország számára pozitív eredménnyel lezárult, emeli ki a közlemény.
A közlemény szerint a kormány üdvözli a bíróság döntését, hiszen megerősíti a magyar álláspontot, mely szerint a hazai ágazati különadó sem közvetlen, sem közvetett diszkriminációt nem valósított meg a különböző értékesítési formák, így a franchise-jellegű értékesítés és az üzletláncban való értékesítés között sem.
Az ítélet nyitva hagyja ugyanakkor azt a kérdést, hogy sértheti-e az uniós jogot a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó ágazati különadó kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó árbevétel-összeszámítási szabálya bizonyos esetekben. Ennek eldöntését az Európai Bíróság a hazai bíróságra bízta. A magyar bíróságnak azt kell vizsgálnia, hogy a kapcsolt vállalkozásokra vonatkozó törvényi szabály milyen mértékben érintette a külföldi székhelyű kapcsolt vállalkozással rendelkező hazai cégeket.
A luxemburgi székhelyű Európai Bíróság szerdán ismertette a Hervis-ügyben hozott ítéletét a bolti kiskereskedelmi tevékenységre kivetett – azóta már megszűnt – magyar különadóval kapcsolatban. A székesfehérvári törvényszék a Hervis Sport- és Divatkereskedelmi Kft. és a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága jogvitájával kapcsolatban azzal a kérdéssel fordult az uniós igazságszolgáltatási fórumhoz, hogy állapítsa meg: a szóban forgó különadó összhangban van-e az uniós joggal.
Az EB megállapította: az idevágó uniós előírásokat – az EU működéséről szóló szerződés 49. és 54. cikkét – úgy kell értelmezni, hogy ellentétes velük a bolti kiskereskedelem árbevételére kivetett adóra vonatkozó olyan tagállami törvény, amely e jogszabály értelmében kapcsolt vállalkozásnak minősülő, vállalatcsoportba tartozó adóalanyokat arra kötelezi, hogy árbevételüket egy erősen progresszív adómérték alkalmazása keretében adják össze, majd az így kapott adóösszeget egymás között valós árbevételük arányában osszák szét, amennyiben a vállalatcsoportba tartozó és a különadó legfelső adósávjába eső adóalanyok többnyire más tagállamban székhellyel rendelkező társaságok kapcsolt vállalkozásai.
Hogy ez az utóbbi feltétel, vagyis a más tagállami székhelyhez kapcsolt jelleg ténylegesen megvalósul-e, annak ellenőrzése a kérdést előterjesztő bíróság, vagyis a székesfehérvári törvényszék feladata.
