A bíró elmondta azt is, hogy a törvényben szabott szűk határidők miatt a bizonyítási eljárás lefolytatása kizárólag okiratok szolgáltatására szorítkozhat, további bizonyítási eszközök alkalmazása veszélyezteti a határidők betartását, sőt lehetetlenné teszi azt.
Az Evobank Zrt. fellebbezésében kérte a törvény alaptörvény-ellenességének, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítását, és az alaptörvény-ellenes rendelkezések alkalmazásának kizárására irányuló eljárás kezdeményezését az Alkotmánybíróságnál (Ab). A bank szerint az elsőfokú ítélet indoklásában „az alkotmányellenességi aggályok meglétét” a Fővárosi Törvényszék is elismerte.
A felperes bank fellebbezésében kifejtette: a törlesztőrészletek emelkedése nem járt együtt a hitelező ok nélküli „gazdagodásával”, hiszen a hitelező elvben a forrásköltségek növekedését érvényesítette a kamat- vagy díjemelés során, így a szolgáltatások közötti egyensúly általános jelleggel biztosan nem borult fel.
Az alperes magyar állam a Fővárosi Törvényszék elsőfokú ítéletének helybenhagyását kérte és fellebbezési ellenkérelmében a bíróság ismertetése szerint kifejtette: a devizahiteles-törvény nem utólagos jogalkotás, mert a Kúria jogegységi döntése a régi Polgári törvénykönyvön és a fogyasztói szerződésekkel kapcsolatos egyéb jogszabályokon alapul.
A magyar állam szerint a jogalkotó nem teremtett olyan jogi helyeztet, hogy a formálisan korábban kötött szerződésekre is kiterjedő hatály hátrányait kizárólag a pénzügyi intézményeknek kelljen viselniük.















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!