A K&H Bank perében az alperes jogi képviselője szerint a tavalyi és idei Ab-határozat vonatkozik mind a forintalapú, mind a devizaalapú, mind a deviza-deviza szerződésekre. Vannak a határozatokban utalások a devizaalapú és a forintalapú kölcsönszerződésekre is, de ez nem jelenti, hogy az Ab a törvényt csak egy szempontból nézte – tette hozzá.
A felperes erre reagálva kiemelte: az Ab csütörtöki határozatában kimondta, hogy döntése csak a devizaalapú fogyasztói szerződésekkel összefüggő rendelkezésekre terjed ki. Ennek oka, hogy az indítványozó bíróság csak a devizaalapú szerződésekkel kapcsolatban hivatkozott alaptörvény ellenességre, így az alkotmányossági vizsgálat is csak ezekre a törvényi rendelkezésekre terjed ki.
Az OTP Lakástakarék perében a pénzintézet jogi képviselője kifejtette, hogy az Ab csütörtökön megjelent határozata kimondja: a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó 2014. évi XXXVIII. törvény a véglegesség igényével korábban lezárt jogvitákra, valamint azokra a szerződésekre is kihat, amelyeket a törvény hatályba lépése előtt, már peres úton rendeztek.
Hozzátette: az Ab megközelítése ellentétes a római joggal, illetve figyelmen kívül hagyja az Európai Unió Alapjogi Chartáját és a bírói függetlenséget, a hatalmi ágak megosztásának elvét. A felperes képviselője abbéli aggodalmát fejezte ki, hogy az Ab-döntés értelmében a jövőben bármikor lehet azzal számolni, hogy a jogegyenlőség nevében egy jogerős ítélet feltörhető. A felperes pénzintézet képviselője az általános szerződési feltételeivel kapcsolatban rámutatott, hogy a kikötések azután kerültek kialakításra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a hagyományos jogelveknek megfelelően jóváhagyta.
