A bíróság a K&H Bank esetében elutasította a felperes pénzintézet kérelmét arra, hogy a törvényszék kezdeményezzen az Európai Unió Bíróságánál előzetes döntéshozatali eljárást, valamint forduljon az Alkotmánybírósághoz (Ab) a 2014. évi 38-as törvény alkotmányellenessége miatt.
Az alperes magyar állam mindhárom tárgyaláson a kereset elutasítását kérte.
A felperes Porsche Bank jogi képviselője elsődleges keresetében azt kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a per tárgyává tett szerződéses kikötések nem tartoznak a törvény hatálya alá. Azonban, amennyiben a törvényszék úgy ítéli meg, hogy a kikötések lehetővé teszik az egyoldalú szerződésmódosítást, akkor azok tisztességességének megállapítását kérte. A bank keresetében felidézte, hogy a devizaalapú kölcsönszerződésekben, a kamatváltozást eredményező kikötésekkel kapcsolatban indított perben a Fővárosi Törvényszék 2014. szeptember 16-án megállapította, hogy a szerződési feltételek nem minősülnek egyoldalú módosítást lehetővé tevő kikötéseknek, így nem esnek a 2014. évi XXXVIII. törvény alá.
Kiegészítette ugyanakkor, hogy ezt követően a magyar állam fellebbezett és a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az Alkotmánybírósághoz fordult, amely csütörtöki határozatában elutasította a bíróság által kifogásolt szakaszokat, tehát a tárgyalás másodfokon folytatódik.
A felperes pénzintézet elsődlegesen azzal érvelt, hogy a bank nem jogosult egyoldalúan kamatot módosítani, egyebek mellett a lakossági, dolgozói és konszern dolgozói forintalapú hitelügyleteiben azért, mert a meghatározott induló kamat, kizárólag havonta az egy hónapos BUBOR-nak (budapesti bankközi hitelkamatláb) a tárgyhó első hat napján érvényes értékének változásával megegyező mértékben változik, arra a banknak nincs ráhatása.
A K&H Bank keresetlevelében kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg: forintalapú, illetve valódi deviza fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződéseiben alkalmazott, egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötések tisztességesek, és ezért érvényesek.
A K&H Bank perében az alperes jogi képviselője szerint a tavalyi és idei Ab-határozat vonatkozik mind a forintalapú, mind a devizaalapú, mind a deviza-deviza szerződésekre. Vannak a határozatokban utalások a devizaalapú és a forintalapú kölcsönszerződésekre is, de ez nem jelenti, hogy az Ab a törvényt csak egy szempontból nézte – tette hozzá.
A felperes erre reagálva kiemelte: az Ab csütörtöki határozatában kimondta, hogy döntése csak a devizaalapú fogyasztói szerződésekkel összefüggő rendelkezésekre terjed ki. Ennek oka, hogy az indítványozó bíróság csak a devizaalapú szerződésekkel kapcsolatban hivatkozott alaptörvény ellenességre, így az alkotmányossági vizsgálat is csak ezekre a törvényi rendelkezésekre terjed ki.
Az OTP Lakástakarék perében a pénzintézet jogi képviselője kifejtette, hogy az Ab csütörtökön megjelent határozata kimondja: a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó 2014. évi XXXVIII. törvény a véglegesség igényével korábban lezárt jogvitákra, valamint azokra a szerződésekre is kihat, amelyeket a törvény hatályba lépése előtt, már peres úton rendeztek.
Hozzátette: az Ab megközelítése ellentétes a római joggal, illetve figyelmen kívül hagyja az Európai Unió Alapjogi Chartáját és a bírói függetlenséget, a hatalmi ágak megosztásának elvét. A felperes képviselője abbéli aggodalmát fejezte ki, hogy az Ab-döntés értelmében a jövőben bármikor lehet azzal számolni, hogy a jogegyenlőség nevében egy jogerős ítélet feltörhető. A felperes pénzintézet képviselője az általános szerződési feltételeivel kapcsolatban rámutatott, hogy a kikötések azután kerültek kialakításra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a hagyományos jogelveknek megfelelően jóváhagyta.
