Sajátos rítus előzi meg az utóbbi időkben az almaszedés, a szőlőszüret, a lángossütés és más hasonló alkalmi vagy idénymunkák jó részét. A gazdák, a megrendelők a munka megkezdése előtt az adóhivatalhoz fordulnak: némelyek telefonon jelzik a hatóságnak, hogy időszaki munkást vesznek fel, mások az internetet használják. Hogy a közelmúltban pontosan mennyien jutottak hosszabb-rövidebb idejű alkalmi kenyérkereseti lehetőséghez, arról a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) közölt kérdésünkre részleteket.
Ezek szerint az elmúlt évben 730 ezer ember vállalt legális keretek között alkalmi munkát, egy-egy érintett – átlagosan – 22 napot, vagyis nagyjából egy hónapot töltött időleges foglalatossággal. A tavalyi adat a korábbi évek statisztikája alapján értékelhető igazán.
Két évvel ezelőtt, 2013-ban 632 ezer ember szegődött el néhány napra, 2012-ben pedig valamivel több, mint félmillió. A bejelentett alkalmi dolgozók tábora tehát évről évre nagyjából százezerrel gyarapodott.
A folyamat részben talán arra vezethető vissza, hogy a – hivatalos nevén egyszerűsített foglalkoztatásnak nevezett – szabályrendszer alacsony közterhet kér. – Az adót a munkáltató rója le, mégpedig a felvett személyek munkával töltött napjai után – mondta a gyakorlati tudnivalókról a NAV szóvivője. Kis Péter András érdeklődésünkre hozzátette azt is, hogy a mezőgazdaságban és a turizmusban tevékenykedő időszaki munkások kapcsán naponta ötszáz, az egyéb alkalmi tevékenységet végzőknél napi ezer, a filmes statiszták esetében pedig napi háromezer forintot kell befizetnie az alkalmazónak.
A csekélyke összegek utóbb persze akár érzékelhető summát is kiadhatnak: az alkalmi munkavállalók után lerótt százasok, ezresek tavaly együttesen 12,7 milliárd forintot hoztak a közkasszának. Az éves állami adóbevétel egyébként az idők folyamán szépen felduzzadt, 2011-ben például még 6,1 milliárd folyt be az almaszedők, a segédmunkások, a dinnyeárusok és más időszakos elfoglaltságot végzők kapcsán. Egyes szakmai vélekedések szerint ezek az értékek éppen arra mutatnak rá, hogy az alacsony adót könnyebben befizetik az érintettek, különösen akkor, ha a kötelezettség teljesítését nem nehezíti bonyolult papírmunka.