Joseph Stiglitz szerint ha valóban jobb tulajdonvédelemre lenne szükség, és ez a magánvita-rendezési eljárás a hatályos törvények fölött áll, akkor úgy kellene módosítani a törvényeket, hogy ne csak a jó hátszelű külföldi vállalatok, hanem az állampolgárok és a kisvállalatok érdekeit is ugyanúgy képviseljék. Példaként említette, hogy a Philip Morris dohányipari óriás beperelte Uruguayt és Ausztráliát, amiért előírták, hogy a cigarettásdobozokon a dohányzás veszélyeire figyelmeztető képeket is elhelyezzenek, ami túllépett az amerikai szabályozáson, miközben sikeresen csökkentette a dohányzók számát. – Most a dohánygyár kártérítést követel elmaradt haszon címén – írja Stiglitz, aki szerint hasonló esetekre jó eséllyel kerülhet sor, ha a transzatlanti és csendes-óceáni partnerség paragrafusaiba becsempészik a speciális vitarendezési elveket.
A Columbia Egyetem profeszszora egyenesen úgy fogalmazott, hogy a multik még azért is pert indíthatnak, ha az adott kormány olyan intézkedést hoz, amellyel a saját lakosai életét védelmezi.
Ugyanez a helyzet a környezetvédelem területén is működhet, ha egy állam a jelenleginél szigorúbb intézkedéseket fogad el például az üvegházhatás csökkentése érdekében. Stiglitz hangsúlyozta, hogy amikor Bill Clinton gazdasági tanácsadói testületét vezette, bizonyos csoportok a fentihez hasonló, a környezetvédelmet gyengítő szabályozásokat próbáltak keresztülvinni, ezeket azonban akkor sikerült visszaverni.
Most ugyanezek a csoportok a nemzetközi kereskedelmi paragrafusokba próbálják beilleszteni ezeket a szabályozásokat. Stiglitz szerint ezért folynak titokban a szabad kereskedelmi tárgyalások, amelyek az új szabályozást sürgető multik előtt azonban nagyon is világosak. – Csak azoknak a kormányzati tisztviselőknek köszönhetően tudunk valamit a tárgyalásokról, akik a demokratikus folyamatok iránt elkötelezettek – írja a közgazdászprofesszor.
Az Európában óriási felháborodást kiváltó transzatlanti kereskedelmi és befektetési partnerség (TTIP) ellen több nagyvárosban tüntettek, és jelenleg is tart a megegyezést ellenző aláírásgyűjtés. Stiglitz leszögezte: Európa, Amerika és a Csendes-óceán térségének állampolgárai remélhetőleg „harsogó nemmel” válaszolnak majd arra a megegyezésre, amely „szeretné megszabni, hogyan éljünk a jövőben”. Mint írja, „a kérdés az, megengedjük-e a gazdag nagyvállalatoknak, hogy úgynevezett kereskedelmi megállapodásokba rejtsenek olyan szabályokat, amelyek megparancsolják, hogyan éljünk a XXI. században”.
