Francois Hollande francia államfő a napokban az euróövezeti gazdasági kormány felállítására tett javaslatot, Brüsszelben és Berlinben pedig az euróövezet adókivetési jogának megteremtéséről készülnek tervek, amelyek megvalósítása „tabudöntés” lenne, mindennek „vesztese” pedig Angela Merkel lehet – írta a Der Spiegel.
Az Európai Unió polgárai az integráció előrehaladtával megszokták, hogy a közösségi szintre, Brüsszelbe helyeznek nemzetállami döntési jogköröket, kompetenciákat, de az adókivetés jogának kérdésétől még a legelkötelezettebb uniópártiak is visszariadtak, és azt mondták, hogy ennek a jognak inkább a tagállamoknál kell maradnia, mert a polgárok nem fogadnak el semmi más megoldást.
A görög válság viszont változást hozott, elterjedt az a nézet, hogy nem zsarolhatna valamely kormány más tagállamokat, ha a bevételek és kiadások legalább egy részét központilag kezelnék, és ennek révén az Európai Bizottság végre önálló gazdaságpolitikát folytathatna, például az egész közösségben csökkenthetné az adókat, ha romlik a gazdasági helyzet.
Francois Hollande egy euróövezeti gazdasági kormány, valamint annak demokratikus ellenőrzésére egy parlament létrehozására tett javaslatot. Wolfgang Schäuble nyitott az elképzelésre, bár szerinte a párizsi terv „nem elég messzemenő”. Minisztériumának szakemberei szerint az a fontos, hogy „az euróövezeti pénzügyminiszter rendelkezzen tartós és mindenekelőtt bőséges saját bevételi forrással” – írta a Der Spiegel.
„Schäuble emberei hajlandóak lemondani jelentős nemzeti bevételekről az euróövezeti pénzügyminiszter javára” – tették hozzá a beszámolóban, amely szerint a berlini elképzelés alapján a tagországok az áfából vagy a jövedelemadóból származó bevétel egy részét engedhetnék át a brüsszeli pénzügyi tárcának. Arról is lehet szó, hogy a valutaunió közös pénzügyminiszterét felhatalmazzák arra, hogy az e két adónemből befolyó összegek általa meghatározott részét beszedje.
„Készen állunk arra, hogy komolyan megvitassuk ezeket a kérdéseket” – mondták a Der Spiegelnek a berlini pénzügyminisztériumban.
Angela Merkel mindehhez „szkeptikusan” viszonyul. A kancellár attól tart, hogy az euróövezetből végérvényesen „újraelosztási unió” – transzferunió – lehet, amelyben a gazdag északi tagállamok pénze a kevésbé jómódú déli államokhoz áramlik, és tart attól is, hogy a tervek megoszthatják az EU-t, az euróövezeti országok és az eurózónán kívüli uniós tagállamok táborára szakíthatják a huszonnyolcakat.
Az új felvetések a Merkel-féle válságkezelő politika ellentétét is jelentik, hiszen a kancellár eddig rendre a kormányok egymás közötti megegyezésén alapuló megoldásokra törekedett. Ilyen megállapodás révén állították fel például az állandó euróövezeti válságkezelő rendszert (ESM), vagyis az állam-, illetve kormányfők testületét, mely az Európai Tanácsot tartotta az első számú szereplőnek, az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek pedig a „másodhegedűs” szerepét szánta – írta a Der Spiegel.
