Rossz hírek a munkaidőt Facebookon töltőknek

Mi lenne velünk, ha hirtelen eltűnne az internet? A tudósok megpróbáltak választ adni a kérdésre.

Pedig az internet sem sebezhetetlen. Elméletben egy pillanat alatt válhat köddé világszinten, vagy akár az országok bármelyikében. Ennek lehet oka kibertámadás, okozhatják rosszindulatú hekkerek is. Ha hirtelen lekapcsolnák a doménszervereket – az internet címlistáját –, az is elképesztő zavart okozna, egész egyszerűen betölthetetlenné válnának az oldalak.

Az internet hatalmas, az óceán mélyére fektetett kábeleken működik a kontinensek közt, ha ezeket elvágnák, a földrészek közötti kapcsolat szakadna meg. A vezetékek ellen nem könnyű merényletet elkövetni, de más okokból gyakran rongálódnak meg. 2008-ban a Közel-Kelet, India és Délkelet-Ázsia szenvedett kimaradásoktól három különböző alkalommal is, amikor a tenger alatti kábelek megsérültek.

Akadnak országok, ahol van „vészleállító gomb”, ilyet használt például az egyiptomi kormány az arab tavasz idején 2011-ben, hogy megnehezítse a tüntetők dolgát. Törökország és Irán is élt már a lehetőséggel, amikor komoly tüntetések zajlottak az országban. Kínának is módjában állna a gyors leállítás, és amerikai szenátorok is kezdeményezték, hogy legyen hasonló hazájukban, ha esetleg kibertámadás érné. Minél fejlettebb azonban egy ország, annál nehezebb hirtelen lekapcsolni az internetet, mert a hálózatok közt túl sok a kapcsolat a határokon kívül és belül egyaránt.

Bármilyen furcsa is, mindezek ellenére a legnagyobb csapás az űrből érkezhet.

„Amire nem képes a terrorizmus, azt megteszik a napkitörések” – mondja David Eagleman, a Stanford Egyetem kutatója. Szerinte az ilyen jellegű viharok egy újabb hulláma tart a föld irányában.

Ám a legtöbb leállás nem tart soká, mert szakemberek egész serege áll készen, hogy elhárítsa a fenyegetéseket, állítja Scott Borg, a United States Cyber Consequences Unit biztonságtechnikai kutatóintézet vezetője. „A szolgáltatónak komplett terve van a vészhelyzetekre” – teszi hozzá.

Ma már annyira természetesnek vesszük az internet létét, hogy egy rövidebb zavar is fennakadást okozhat. De nem biztos, hogy ott, ahol a leginkább sejtenénk.

2008-ban Borg és intézete készített egy tanulmányt, amelyben megállapították, hogy a gazdaságra mért hatás – bármily meglepő is – vajmi csekély lenne. Az ott dolgozók 2000 óta mérték a kimaradások hatásait. Amikor megnézték húsz olyan cég adatait, amelyet a feltevés szerint a leginkább érinthetett volna hátrányosan az internet kimaradása, azt vették észre, hogy a keletkezett pénzügyi kár nem túlzottan jelentős. Legalábbis azokban az esetekben, amikor a szünet nem tartott négy napnál tovább.

„Ezek esetében korábban felbecsülhetetlen, százmillió, akár milliárd dolláros károkat jósoltak – állítja Borg. – Ehhez képest a turizmus, a légitársaságok és a brókercégek megérezték ugyan, még ők sem könyvelhettek el nagy veszteséget. Az emberek pedig ugyanazt tették, amit akkor is tettek volna, ha van internet, csak két-három nap késéssel. A gazdaság fel van készülve arra is, hogy adott esetben bejön egy nem várt »hétvége«.”

Még olyan is előfordul, hogy a net kiesése növeli a produktivitást. Borgék egy másik kutatásukban a négyórás szüneteket vizsgálták, és arra jutottak, hogy a cégek dolgozói ilyen esetekben sem malmoznak, hanem elvégzik, amire máskor nem jut idő, például a papírmunkát. Az üzlet pedig lendült egy nagyot.

„Arra jutottunk, hogy ha a cégek havonta néhány órára kikapcsolnák a gépeket, az még jót is tenne nekik, és miért ne lehetne hasonlóképpen az egész gazdasággal is?”

A közlekedés sem feltétlenül sínylené meg az ilyen helyzeteket, a repülők, buszok és vonatok működnek internetkapcsolat nélkül is. A szállítmányozásra azonban már komoly hatással lehetne. Eagleman szerint azonban hiába hangoztatják ezt, a cégeknek nincs B tervük.

Egy esetleges kimaradás aránytalanul súlyosan érintené a kisvállalkozásokat és a kétkezi munkásokat. 1998-ban egy leállás az ötvenmillió személyhívó-használó kilencven százalékát hozta kellemetlen helyzetbe. A rákövetkező napokban Dutton kétszázötven ilyen embert követett nyomon Los Angelesben, és arra jutott, hogy szociokulturális különbségek is meghatározzák a következményeket. A felső középosztály tagjai egyáltalán nem találták problémásnak a helyzetet. „Számukra olyan volt ez, mint a szénszünet. Inkább megkönnyebbülést jelentett.”

A munkások, vízvezeték-szerelők és ácsok viszont hamar munka nélkül találták magukat, mert szinte teljes egészében a csipogójukra voltak utalva. A gyermekeiket oviban hagyó anyukák is stresszben élték meg ezeket napokat, mert nem lehetett őket értesíteni baj esetén.

Az internet hiánya pszichés tünetekkel, szorongással és aggodalommal is jár, mert alapvetően arra találták ki, hogy kommunikáljunk egymással. Megszoktuk, hogy bármikor és bárhol kapcsolatba léphetünk a másikkal. „Ha ez nem sikerül, kényelmetlenül érezzük magunkat – állítja Borg. – Én is szinte meztelennek érzem magam a telefonom nélkül. Ilyenkor végiggondolom, tudom-e egyáltalán, hová is megyek, illetve ha lerobbanna az autóm, vajon odaadná-e valaki a telefonját.”

1975-ben a New York Telephone Company szolgáltatása 300 háztömbben állt le huszonhárom napra. A rögtön utána 190 emberrel készült felmérés kimutatta, hogy négyötödük nagyon hiányolta a telefonálást, elsősorban szeretteik és barátaik hívásait. Kétharmaduk arról számolt be, hogy elszigetelve érezte magát. Háromnegyedük megkönnyebbült, amikor visszakapta a vonalat.

„Él az a nézet, miszerint többet foglalkoznánk a szeretteinkkel, ha nem lenne internet, de szerintem ez nem igaz – mondja Dutton. – Valójában azok, akik többet interneznek, inkább társasági emberek.”

Ezzel Stine Lomborg, a Koppenhágai Egyetem tanára is egyetért: „Nem beszélgetnénk többet a buszon idegenekkel, ha nem lennének az okostelefonjaink. Bizonyos helyzetekben tényleg együttműködőbbé válnának sokan, például nem íméleket írogatnának egymásnak, hanem szóban oldanának meg helyzeteket, de a jelenség akkor is lesújtó lenne. A föld ugyan nem szűnne meg forogni, ha egy nap kimaradna, de sokan rendkívül rosszul élnék meg a helyzetet.”

Paradox módon lehet, hogy sokaknak arra van szükségük, hogy egy időre lekapcsolják a netről ahhoz, megértsék, mennyire fontos is a világháló. „Azonban hamar ismét természetessé válna – véli Hancock. – Szeretném, mégsem tudom azt hinni, hogy egy leállás változtatna a hozzáállásunkon.”

Úgyhogy a házi feladatot valószínűleg a későbbiekben sem tudja már feladni diákjainak.