A letelepedésikötvény-program a magyarországi korrupció mércéjével mérve is durva bűnügy

A dokumentumok áttekintése során számtalan szabálytalanságra derült fény, egyetlen cég esetében sem volt hibamentes az engedélyeztetési procedúra.

Nem állná ki egy esetleges hatósági ellenőrzés próbáját a letelepedésikötvény-programban részt vevő közvetítőcégek engedélyeztetési eljárása. Az eljárásokat eleinte Rogán Antal, majd miniszterré kinevezése után Bánki Erik fideszes parlamenti képviselők az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökeként folytatták le. A Transparency International Magyarországgal közösen lapunk másodfokon is megnyerte az engedélyeztetéssel kapcsolatos adatigénylési pert, és a jogerős bírósági ítélet szerint a bizottság nevében Bánki Erik kiadta a kért információkat. Lapunk a dokumentumok áttekintése során számtalan szabálytalanságot talált, végső soron egyetlen vállalkozás esetében sem volt hibamentes az engedélyeztetési procedúra. A bizottság kisebbségben lévő, ellenzéki tagjai semmit nem tudhattak a háttérben zajló folyamatokról, a testületi ügyintézést igénylő kérvények egy részéről a testület elnöke vagy valamelyik ügyintéző – a bizottságot kizárva – önkényesen dönthetett, illetve elhallgatta az ügyet a testület elől. Ez a gyakorlat még a közvetítő vállalkozások parlamenti engedélyezésére vonatkozó, finoman szólva is megkérdőjelezhető hatékonyságú eljárás mércéjével mérve is szabálytalan.

A letelepedésikötvény-program 2013-ban indult, és a kormány 2017. márciusban függesztette fel. Bő négy év alatt nyolc cég kapott kötvényjegyzési engedélyt a gazdasági bizottságtól, a vállalkozásokat egy kivételével adóparadicsomnak számító helyszíneken alapították. A vállalkozások meghatározott országokra és azok állampolgáraira kérhettek forgalmazási engedélyt úgy, hogy monopóliumuk volt az egyes országokban, más cég nem versenyzett velük. Az engedélyeztetési folyamat során a következő dokumentumokat kellett beadniuk a vállalkozásoknak: cégkivonat, alapító okirat, nyilatkozat a valódi tulajdonosokról, valamint arról, hogy a cég megfelel a letelepedésikötvény-programról szóló jogszabályi előírásoknak; továbbá a programra való jelentkezési kérelem, hogy melyik országokban akar magyar letelepedési kötvényeket értékesíteni. (Országonként csak egy cég kaphatott engedélyt, ezért csak olyan államra lehetett jelentkezni, amely még nem volt foglalt, ugyanakkor annak nem volt akadálya, hogy ugyanaz a közvetítő vállalkozás több országra is megszerezze a letelepedési kötvények forgalmazási monopóliumát.)

A letelepedésikötvény-program legnagyobb szereplője a kínai ügyfelek esetében engedélyt kapó Hungary State Special Debt Fund (HSSDF), amelyet a Kajmán-szigeteken jegyeztek be. A szervezet nem adta le az eredeti céges dokumentumokat a bizottságnak, csupán egy magyar nyelvű fordítást nyújtott be. Nem derül ki a hivatalos papírokból a valódi tulajdonosok kiléte sem. Ezt azzal pótolták, hogy cég vezetői (Boros Attila, Lian Wang, Simon Mu, Jonathan Chan, Wenqing Wu) nyilatkoztak: ők a tulajdonosok. A dokumentumon csak a nevek és az aláírások szerepelnek, semmilyen személyes adat (útlevélszám, lakcím, anyja neve stb.) nincs megadva, sem cégbíróság, sem tanúk nem jegyezték ellen. Emellett négy dokumentum hiányzik, amelyet a gazdasági bizottság nyilvántartása szerint – elvileg – iktattak, mégsem kaptuk meg. A HSSDF tulajdonosi körét egyébként sem érdemes kutatni, mivel a cég – miután megkapta az akkor még Rogán Antal vezette testülettől a forgalmazási engedélyt – tovább is adta a hasonló nevű, Hungary State Special Debt Management (HSSDM) cégnek. Erről lapunk már korábban kiderítette, hogy a végső tulajdonosa három, a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett cég: 25 százalékban a Star Wealth Ltd., 30 százalékban a Prime Ally Ltd. és 45 százalékban az Ace Deal Investments Ltd. A Prime Ally nevű vállalkozást egy nappal korábban alapították, mint hogy Rogán Antal benyújtotta volna a parlamentnek a letelepedésikötvény-programot lehetővé tevő törvénymódosítást. Rejtély, hogy honnan tudhatta valaki több ezer kilométerről, hogy Magyarországon egy kormánypárti politikus olyan törvénymódosítást kezdeményez, amelyből több milliárd forintos hasznot húzhat a cége.

Izgalmasabb a liechtensteini Voldan Investment engedélyeztetési procedúrája. A cég többek között az orosz, a ukrán, a kazah, az üzbég és az azeri állampolgárok esetében kapott licencet. A vállalkozás a kérvényét 2013. május 27-én írta meg, le is pecsételte, a bizottság mégis május 23-án iktatta. A négynapos időutazásra nincs magyarázat. A cég eredeti okmányait ebben az esetben sem nyújtották be. Josef Hermann, a cég vezetője magyar nyelven nyilatkozott, hogy ő a tulajdonos. Megadta a címét és az útlevélszámát is, a magyar nyelvű nyilatkozatot pedig láttamoztatta a liechtensteini cégbírósággal. 2014 decemberében Josef Hermann helyett Schönek Béla ügyvéd kezdett el a cég nevében eljárni. Schönek újabb országokra kért forgalmazási engedélyt, amelyet úgy kapott meg a testülettől, hogy nem csatolta a Josef Hermann által szignózott ügyvédi meghatalmazását. További furcsaság, hogy Schönek Béla a három balti ország (Litvánia, Lett- és Észország) esetében is kért forgalmazási engedélyt, de erről nem született döntés, és a vállalkozás sem vonta vissza a kérvényét. Más alkalommal pedig két kérvényt adott be, de csak az egyik esetben volt bizottsági döntés, a másik kérvénnyel kapcsolatban semmilyen döntés nem született. Furcsa, hogy Rogán Antal és Bánki Erik nem minden beadványt vitt a testületi ülésre, pedig az ügymenet szerint minden kérvényről a bizottság dönt – mindegy, hogy negatív vagy pozitív a döntés.

A Migrat Immigration Asia Ltd.-t Cipruson jegyezték be, a cég tulajdonosa Bodó János, a vállalkozás maláj, mongol és dél-koreai állampolgárokra kapott forgalmazási engedélyt. A kérvényt Bodó János először a magyar Migrat Bevándorlási Zrt. nevében adta be 2015. november 10-én. A kérvényt Bodó János nem vonta vissza, a bizottság elé sem került. December 2-án ugyanezekre az országokra a Migrat Asia Ltd. adott be kérvényt. A dokumentumokból nem derül ki egyértelműen, de valószínűleg hiánypótlásra szólíthatták fel a céget, mert december 14-én ismét beadta a kérvényt, és Bodó János szerint csatolták a ciprusi vállalkozás céges papírjainak a magyar fordítását is. Egy nappal később megkapta a fideszes többségű bizottságtól az engedélyt. A Migrat Bevándorlási Zrt. korábban beadott kérvénye nem került a bizottság elé, a cég sem vonta vissza, így Bánki Erik vagy a testület valamelyik ügyintézője ez esetben is saját hatáskörben dönthetett az ügymenetről.

Hasonló esemény zajlott le az Arton Capital Kft. esetében is. A cég többek között a Közel-Keletre kapott engedélyt, de később ki akarta terjeszteni Kazahsztánra is. 2014. december 2-án be is adta a kérvényt. A bizottság nem szavazott a beadványról. Egy évvel később, 2015. december 12-én ismét kérte a Kazahsztánra vonatkozó engedélyt, kiegészítve Indonéziával, Szingapúrral, Nigériával, Thaifölddel és az Egyesült Államokkal. Erről a kérvényről sem volt bizottsági döntés. Majd 2016. január 7-én megismételte a kérést, és ez alkalommal be is került a gazdasági bizottság február 15-i ülésének napirendjébe a beadvány, a fideszes többség pedig megszavazta az újabb engedélyeket. A többi négy vállalkozás esetében is hasonlóan hiányosak az engedélyezési dokumentumok.

Ligeti Miklós, a Transparency International jogi igazgatója szerint példátlan, hogy a parlament egyik bizottsága cégengedélyezési ügyekkel foglalkozik, és a tapasztalatok szerint nincs rá felkészülve. – Nehéz nem arra gondolni, hogy a kormánypártok szándékosan azért bízták a letelepedési kötvények forgalmazására vonatkozó engedélyek ügyintézését a gazdasági bizottságra, hogy az teljességgel átláthatatlan legyen, és senkin ne lehessen számon kérni, hogy offshore cégek 60 milliárd forintnyi közpénzzel gazdagodását tették lehetővé – mondta Ligeti Miklós. A szakértő szerint a letelepedési államkötvényekkel folytatott biznisz még a magyarországi korrupció mércéjével mérve is kimondottan durva, a törvényesített közpénzlenyúlás igazi iskolapéldája.

Mint ismeretes, 6585 bevándorlónak jegyeztek le állampapírt a közvetítő vállalkozások, a családegyesítéssel együtt 20 ezer bevándorló kapott letelepedési lehetőséget Magyarországon. A Fidesz-közeli offshore cégek 165 milliárd forintos bevételre tehettek szert, miközben az állam és a magyar adófizetők 20 milliárd forintot vesztettek a programon.