A konferencián elhangzott, két honosított rovarfaj van, amelyet használunk, a méh és a selyemhernyó. Napjainkban
egyre nő az igény az állatok takarmányozásában az alternatív fehérjeforrások felhasználása iránt.
Mint Mézes Miklós akadémikus előadásában kifejtette, a rovarok nagy előnye, hogy gyorsan szaporíthatók, szinte kimeríthetetlen fehérjeforrásként szolgálhatnak. Jelenleg több mint kétezer emberi fogyasztásra alkalmas rovarfaj ismert. Ezek közül a leggyakrabban bogarakat, hernyókat, hangyákat, méheket, darazsakat és termeszeket fogyasztanak, jellemzően a távol-keleti országokban.
A konferencia egyik szervezője, Antonovits Bence a Magyar Nemzetnek elmondta, hogy nyugaton vannak, akik a divat miatt eszik a rovarokat (és a belőlük készített, teljesen konvencionálisnak ható élelmiszereket), de a többség környezetvédelmi megfontolásokból eszi meg őket. A hagyományosan tenyésztett állatok tartása ugyanis rendkívül környezetszennyező. A rovarok ezzel szemben keveset esznek, termékenyek, kevés helyre van szükségük, és szőröstül-bőröstül felhasználhatók.
Antonovits egy belgiumi cégnél tenyészt tücsköket, milliószámra havonta. Elmondása szerint az iparág soha nem látott mértékben növekszik, nem tudnak annyi tücsköt termelni, amit ne kapkodnának el azonnal. Sajnos hazánk ebből a forradalomból is ki fog maradni, ha a belátható időben nem változik drasztikusan a kormányzati hozzáállás.
A teljes riportot a Hétvégi Magazin március 3-i számában olvashatják.
