Az amerikai Gateway Alapítvány vezetői mertek nagyot álmodni. A Nemzetközi Űrállomás méreteit és lehetőségeit sokszorosan meghaladó Von Braun Állomás, azaz egy luxusűrszálloda terveivel lepték meg az érdeklődőket. Az alapítvány azt ígéri, hogy az előkészítő munkák október elsején elkezdődnek.
Az űrszálloda első elemeit 2025-ben vinnék a magasba, míg a hatalmas komplexum 2027-re készülne el. Az állomás csak egy a hasonló fejlesztések, pontosabban merész elképzelések sorában. Ígéretes űrszálloda-koncepcióval lépett a nagyközönség elé 2018 elején az amerikai székhelyű űrtechnológiai startup, az Orion Span. Az Aurora Állomás elnevezésű luxusűrszálloda 2021-től működne. (Óvatosságra int, hogy tavasszal a cég vezetői már 2022-es indulásról beszéltek.) A tervek szerint több mint háromszáz kilométer magasan állna Föld körüli pályára a négy vendéget és kétfős személyzetet befogadni képes Aurora.

A Gateway Alapítvány által közzétett látványtervek alapján a Von Braun Állomás Föld körül keringő, huszonnégy modulból álló forgókerékhez hasonlító valami lesz. A formából logikusan következik, hogy a fogaskerék forog, így hozva létre Tim Alatorre vezetőtervező szerint mesterséges gravitációt az állomáson. (Az állomás közepén nincs mesterséges gravitáció, de a fogaskerék külseje felé haladva a gravitáció érzete növekszik.) Az űrhotel Wernher von Braun repülőgépmérnök nevét viseli, akit a rakétatechnika úttörőjeként tisztelnek.
A zseniális mérnök pályája elején részt vett a náci Németország rakétafejlesztési programjában – az első folyékony üzemanyagú rakétafegyverek az ő tervei alapján készültek el. A második világháború végén az amerikaiaknak adta meg magát, rengeteg tervrajzot és kész rakétákat juttatott a győzteseknek.
Az Egyesült Államokba költöző szakember az Apollo űrprogram meghatározó alakja lett – tíz éven át a Marshall Űrrepülési Központot vezette. Az állomás névadásához ennyi indok is elég lenne, de ennél többről van szó: az űrhotel Von Braun hatvan évvel ezelőtt született tervein alapul. A fizikai alapok nem változtak, a fő különbség az azóta megjelent modern anyagokban, eljárásokban rejlik: új fémötvözetek, szénkompozitok születtek, robbanásszerűen fejlődik a 3D-s nyomtatás, sokkal korszerűbb rakéták állnak rendelkezésre.