Néhány éve még úgy tűnt, hogy az okos szemüveg lesz az okostelefon-ipar következő nagy dobása. Képzeljük csak el, hogy az a rengeteg fiatal férfi, aki manapság a világ nagyvárosaiban mélyen lehajtott fejjel, a mobil kijelzőjét bámulva közlekedik a járdán, zebrán, aluljáróban, ezentúl emelt fejjel, a külvilágra – is – figyelve élne közöttünk. Pedig a technológia adott, nem kell mást tenni, mint a mobil kijelzőjét tükrözni, vagyis megismételni egy másik felületen: esetünkben egy szemüveg vagy napszemüveg lencséjének belső felületén. Ez a tükrözés is jól ismert technológia egyébként, a mostanában gyártott személyautók fedélzeti rendszerei képesek rá, hogy az okostelefon adatait jelenítsék meg a saját képernyőjükön vagy éppen a vezető előtt a szélvédőre vetítve. Azért említem ezt az úgynevezett headup display megoldást, mert ez már igen közel van az okos szemüveg működési elvéhez.
Képzeljük el azt is, hogy a szemüvegünk vagy napszemüvegünk vezeték nélkül kapcsolódik a zsebünkben lévő telefonunkhoz, és mindazt előhívhatjuk rá, amit ezek a masinák manapság tudnak. Idegen városban rábízhatjuk magunkat a térképalkalmazásra, biztos odatalálunk, ahová igyekszünk. Ha nem ismerjük a nyelvet, lefordítja nekünk a feliratokat, de akár hang alapján szinkrontolmácsolhat is. Megmondja, melyik buszra, metróra szálljunk, melyik mikor várható – mint a BKK Futár esetében –, de azt is, hogy van-e a közelben hotel, étterem vagy papírbolt. Menet közben ránézhetünk a leveleinkre, üzenőfalunkra, de persze telefonálhatunk is, hiszen a szemüveg szára a fülünkön pihen. Mindezt gesztusokkal, kisebb kézmozdulatokkal vezényelhetjük, ám miközben elmerülünk a virtuális világban, aközben valós időben látjuk, halljuk, érzékeljük a magunk körül lévő világot, és együttműködő részese lehetünk.
Hogy miért nem lett bombasiker a Google Glassból, dacára, hogy az 1984-es hollywoodi film, a Terminátor címszereplője által is használt, a felület mögé látó, barátot és ellenséget felismerő eszközt mindenki szívesen viselte volna, az valószínűleg a technológia kiforratlanságának a számlájára írható. Vannak ugyanis virtual reality (VR) és mixed reality (MR) eszközök a piacon, ezek azonban inkább sisakok, maszkok, mint szemüvegek. Igen ám, de mindenki inkább úgy szeretne kinézni, mint Schwarzenegger a Terminátorban, nem pedig úgy, mint aki a fején felejtette a bukósisakot. Bár az egyszerű felhasználó nem érzékeli, de az okostelefonok tele vannak zsúfolva érzékelőkkel, kamerákkal és mikrofonokkal, és a szemüvegben mindezt meg kell ismételni, hogy hiteles képet adjon. A Google elkészült és piacra dobott okos szemüvegei vaskosak, ormótlanok, és még a legkockább informatikusok sem hajlandók vastag SZTK-keretben mutatkozni az utcán.
