12°C Adalbert 2022. szeptember 27. 
– A baloldal kormányon visszaforgatná az idő kerekét, a gazdaságpolitika visszatérne a 2010 előtti időszakhoz. Ennek egyik eleme az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) felszámolása lenne. Ez milyen következményekkel járna?
– A 2010-et követően megvalósított adóreform első és meghatározó intézkedése az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése volt. A lépés mögött az a gazdaságpolitikai megfontolás állt, hogy a munkát és egyéb jövedelmeket terhelő magas elvonás munka- és növekedésellenes. A 2010 előtti magyar gazdaságot éppen az uniós szinten rendkívül alacsony foglalkoztatás és a régiós összehasonlításban alacsony növekedés jellemezte. Az adóteher a vállalkozókat nem ösztönözte bővítésre, fejlesztésre, új munkahelyek létrehozására.
A munkát terhelő elvonások csökkentése – amibe az szja mellett a járulékok is beletartoznak – nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a 2010 előtti 55 százalékos foglalkoztatási rátát sikerült a 72 százalékos uniós átlag fölé emelni, majd a válság ellenére is ott tartani.
Ehhez arra volt szükség, hogy 2010 előtt az unióban Belgium után a második legmagasabb adóéket (munkát terhelő adó és járulék) 2019 végére sikerült tíz százalékponttal, 54,5-ről 44,5 százalékra csökkenteni. Ez utóbbi érték így most az uniós átlag körül alakul, és közelíti a régiós (V4-es) 42 százalékos átlagot.
– Az egykulcsos szja-t érő leggyakoribb kritika, hogy hozzájárul a társadalmi különbségek fokozódásához. Mi az elmúlt évek tapasztalata?
– Ezzel az állítással szemben Magyarországon 2010-et követően az történt, hogy a szegénység kockázatának kitett személyek aránya 31,5 százalékról 17,7 százalékra csökkent, ami a 21 százalékos uniós átlag alatt van.
Mindehhez döntő mértékben járult hozzá a foglalkoztatás dinamikus bővülése, valamint a bérnövekedés, ami nem valósulhatott volna meg az adócsökkentés nélkül.
– Ezek az eredmények vesznének el, ha visszaállna a többkulcsos teher?
– A baloldal által javasolt progresszív szja éppen az egykulcsos rendszer eredményeit veszélyeztetné, nem ösztönözne többletmunkára és nagyobb teljesítményre, visszafordítaná a gazdaságfehérítésben elért eredményeket. Az átalakítás munka-, növekedés- és versenyképesség-ellenes lenne, és büntetné a relatíve jobban, jellemzően az átlagbér (2020-ban bruttó négyszázezer forint) felett kereső közepes jövedelműeket.
– A baloldal megemelné a társasági adó kulcsát is, amely hazánkban jelenleg kilenc százalék. Ez milyen hatást gyakorolna a befektetésekre?
– A kilencszázalékos egykulcsos társasági adó uniós szinten az egyik legalacsonyabb, ami nagymértékben járult hozzá az ország versenyképességének növekedéséhez. A korábbi kétkulcsos, 19 és tízszázalékos rendszer vált 2017-től egykulcsossá. A tőkejövedelmet terhelő alacsony adóelvonás – társulva a befektetésbarát üzleti környezettel, a fejlett infrastruktúrával és a jól képzett munkaerővel – azt eredményezte, hogy Magyarország az elmúlt években a beruházási rátában az unió élmezőnyében volt. Azaz: 2019-ben a második, 2020-ban a harmadik helyen. Az elmúlt években az ország a külföldi közvetlen tőkebefektetéseknek (FDI) is kedvelt célterületévé vált.
Tavaly sikerült azt a kivételes eredményt elérni, hogy miközben globális szinten az FDI-áramlás 42 százalékkal csökkent, aközben Magyarországra 140 százalékkal több működőtőke érkezett.
Mindezek az eredmények azt vetítik elő, hogy hazánkban a beruházások termőre fordulásának köszönhetően versenytársainknál gyorsabb lehet a kilábalás a válságból.
– A befektetések jó része már nem csak nyugati irányból érkezik. Sikeres a keleti nyitás?
– Egyre több a távol-keleti befektető, ami a kormány keleti nyitás politikájának sikerét jelzi. Ebben jelentős szerepe volt az országot jellemző kivételes politikai stabilitásnak is. A társaságiadó-kulcs növelése, illetve többkulcsossá tétele az ország külfölditőke-vonzó képességének romlásával és a beruházási ráta csökkenésével járna. Éppen egy olyan időszakban, amikor a globális ellátási láncok átalakulnak és térségi szintű verseny bontakozik ki a magas hozzáadott értéket előállító munkafolyamatok kelet-közép-európai térségbe csábításáért. Ráadásul egy új ipari forradalom (Ipar 4.0) küszöbén állunk.
A társasági adó emelése továbbá a hazai tulajdonú vagy a már itt működő, külföldi tulajdonban lévő vállalatokat is negatívan érintené: csökkentené versenyképességüket, visszafogná fejlesztéseiket és ezáltal növekedésüket is.
– A baloldal az általuk szorgalmazott Európai Egyesült Államok keretei között képzeli el Magyarország jövőjét. Ezért az eurót is mielőbb bevezetnék. Ez most milyen következménnyel járna?
– Amikor csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor Magyarország vállalta, hogy idővel bevezeti az eurót. Ennek azonban nincs céldátuma, az időpont a tagország döntésén múlik. A kormány megközelítésében az euró bevezetése önmagában nem lehet cél, mert idejekorán nem szolgálja az ország versenyképességének javulását. Látható, hogy számos euróövezeti országnak – elsősorban a déli tagállamoknak (Olaszország, Görögország, Spanyolország), de vehetjük Szlovákia példáját is – az euró bevezetése nem hozta el a prosperitást és a növekedési fordulatot. Nem segítette a gazdaság szerkezeti átalakulását, válság idején pedig nem járult hozzá a visszaesés tompításához.
Ezzel szemben az euró bevezetésének igazi haszonélvezői az egyébként is versenyképes gazdaságok, elsősorban Németország, Hollandia, Ausztria voltak.
A fizetési mérlegeket megvizsgálva az elmúlt húsz évben az euró adósokra és hitelezőkre osztotta a tagállamokat, mert a közös pénznek önmagában nincs különösebb hatása a versenyképesség alakulására és a gazdasági szerkezet változására. Akár az elmúlt időszak gazdasági válságai, akár a konjunktúra időszakai is azt bizonyították, hogy a kilábalást, a versenyképességet és a felzárkózást a közös valutánál jobban szolgálja a tagállami szintű, önálló monetáris politika, ami lehetővé tette a reagálást a speciális tagállami igényekre.
– Ezek alapján mikor célszerű bevezetni Magyarországon a közös valutát?
– Az eurót akkor érdemes bevezetni, amikor a gazdaság versenyképességét megalapozó szerkezeti változások megtörténtek, és felzárkóztunk. Legalábbis közelebb kerülünk az igazán versenyképes gazdaságokhoz.
– Akkor ezen a téren milyen megfontolás vezetheti a baloldalt?
– A baloldalon az euró bevezetésének kérdése nem racionális, hanem sokkal inkább érzelmi kérdés. Az ő értelmezésükben ez egy ideológiailag motivált – a még szorosabb integráció irányába tett – lépés lenne, ami az Európai Egyesült Államok létrehozása irányába mutatna. Hasonló a helyzet a közös uniós adópolitika melletti ellenzéki kiállással is.
Itt is tetten érhető, hogy a baloldalnak fontosabbak a föderatív európai, mint a nemzetállami szempontok.
A jelenlegi helyzetében hazánk érdekét az szolgálja, ha a nemzetállami szinten kialakított adópolitikával is képesek vagyunk támogatni a gazdasági szerkezetváltást, a versenyképességet és a felzárkózást. A közös uniós adópolitika ezt nem tenné lehetővé.
(Szakáli István Lóránd holnapi lapszámunkban a többi között arról a baloldali elképzelésről is beszél, ami szerinte társadalmi szintű emberkísérlet lenne.)
