– A baloldal kormányon visszaforgatná az idő kerekét, a gazdaságpolitika visszatérne a 2010 előtti időszakhoz. Ennek egyik eleme az egykulcsos személyi jövedelemadó (szja) felszámolása lenne. Ez milyen következményekkel járna?
– A 2010-et követően megvalósított adóreform első és meghatározó intézkedése az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetése volt. A lépés mögött az a gazdaságpolitikai megfontolás állt, hogy a munkát és egyéb jövedelmeket terhelő magas elvonás munka- és növekedésellenes. A 2010 előtti magyar gazdaságot éppen az uniós szinten rendkívül alacsony foglalkoztatás és a régiós összehasonlításban alacsony növekedés jellemezte. Az adóteher a vállalkozókat nem ösztönözte bővítésre, fejlesztésre, új munkahelyek létrehozására.
A munkát terhelő elvonások csökkentése – amibe az szja mellett a járulékok is beletartoznak – nagymértékben járult hozzá ahhoz, hogy a 2010 előtti 55 százalékos foglalkoztatási rátát sikerült a 72 százalékos uniós átlag fölé emelni, majd a válság ellenére is ott tartani.
Ehhez arra volt szükség, hogy 2010 előtt az unióban Belgium után a második legmagasabb adóéket (munkát terhelő adó és járulék) 2019 végére sikerült tíz százalékponttal, 54,5-ről 44,5 százalékra csökkenteni. Ez utóbbi érték így most az uniós átlag körül alakul, és közelíti a régiós (V4-es) 42 százalékos átlagot.

Fotó: Éberling András
– Az egykulcsos szja-t érő leggyakoribb kritika, hogy hozzájárul a társadalmi különbségek fokozódásához. Mi az elmúlt évek tapasztalata?
– Ezzel az állítással szemben Magyarországon 2010-et követően az történt, hogy a szegénység kockázatának kitett személyek aránya 31,5 százalékról 17,7 százalékra csökkent, ami a 21 százalékos uniós átlag alatt van.
Mindehhez döntő mértékben járult hozzá a foglalkoztatás dinamikus bővülése, valamint a bérnövekedés, ami nem valósulhatott volna meg az adócsökkentés nélkül.
– Ezek az eredmények vesznének el, ha visszaállna a többkulcsos teher?
– A baloldal által javasolt progresszív szja éppen az egykulcsos rendszer eredményeit veszélyeztetné, nem ösztönözne többletmunkára és nagyobb teljesítményre, visszafordítaná a gazdaságfehérítésben elért eredményeket. Az átalakítás munka-, növekedés- és versenyképesség-ellenes lenne, és büntetné a relatíve jobban, jellemzően az átlagbér (2020-ban bruttó négyszázezer forint) felett kereső közepes jövedelműeket.
– A baloldal megemelné a társasági adó kulcsát is, amely hazánkban jelenleg kilenc százalék. Ez milyen hatást gyakorolna a befektetésekre?
– A kilencszázalékos egykulcsos társasági adó uniós szinten az egyik legalacsonyabb, ami nagymértékben járult hozzá az ország versenyképességének növekedéséhez. A korábbi kétkulcsos, 19 és tízszázalékos rendszer vált 2017-től egykulcsossá. A tőkejövedelmet terhelő alacsony adóelvonás – társulva a befektetésbarát üzleti környezettel, a fejlett infrastruktúrával és a jól képzett munkaerővel – azt eredményezte, hogy Magyarország az elmúlt években a beruházási rátában az unió élmezőnyében volt. Azaz: 2019-ben a második, 2020-ban a harmadik helyen. Az elmúlt években az ország a külföldi közvetlen tőkebefektetéseknek (FDI) is kedvelt célterületévé vált.
Tavaly sikerült azt a kivételes eredményt elérni, hogy miközben globális szinten az FDI-áramlás 42 százalékkal csökkent, aközben Magyarországra 140 százalékkal több működőtőke érkezett.