Horvátországban olyan szálláshelyen voltam, amely egy magyar hölgy tulajdonában van. Ő mondta (kérdés nélkül), hogy sok hazánkfia panaszkodik, és közülük többen kijelentik: itt szeretnének élni. Nem tudják, nem tudjuk, hogy hol élünk…
Horvátországban és szerte a világban megközelítőleg sem olyan az állami támogatási rendszer, mint nálunk. A horvátoknál az osztálykirándulásokat például nem az iskolák, hanem az utazási irodák szervezik.
Minden pénzbe, rengeteg pénzbe kerül. Nincs ingyen a tankönyv, az iskolai étkezés, nem érkeznek vissza nem térítendő tízmilliók az otthonteremtéshez, ahogy a családi autó megvásárlásához sem ad egy fillért sem az állam.
Csak a napsütést és a hűs tengert látjuk, de a „színfalak” mögött egy teljesen más élet húzódik meg, mint ami Magyarországon van.
Az idén eddig 103 milliárd forintot költöttek a magyarok a vendéglátóhelyeken. Ez óriási összeg, főleg annak a tekintetében, hogy beköszöntött a gazdasági válság. Az Orbán-kormány ezt a helyzetet úgy kezelte, hogy senki zsebét nem ürítette ki, sőt adott, de még ígért is: ha az idén meghaladja a gazdasági növekedés az 5,5 százalékot, akkor a gyermeket nevelő családok visszakapják a 2021-es személyi jövedelemadó-befizetésüket. Ez példátlan, ilyen nincs sehol.
A horvát és a görög tenger vagy a Balaton semmi máshoz nem hasonlítható selymes vize között az a hasonlóság, hogy a magyar állampolgárok bármelyiket szabadon választhatják a koronavírus-járvány időszakában.
Mindenki, aki kérte, megkaphatta a védőoltást, és senkit nem fosztott ki az állam a válságkezelés oltárán. Valódi tengerünk ugyan nincs, de az ország így is egy paradicsom.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!