Egyesek szerint a természetnek ártunk azzal, ha karácsonyra élő növényt vágatunk ki, abból a célból, hogy néhány napig tündököljön a lakásunkban. Azonban azt sokan elfelejtik, hogy a karácsonyfának szánt fenyőket nem erdőtelepítés céljából nevelik.
Az ilyenkor kivágott fenyők többségét – más haszonnövényekhez hasonlóan – külön erre a célra szánt ültetvényeken nevelik. Az élőfenyő egész évben foglalkozást igényel: trágyázás, locsolás, permetezés, metszés. Összességében évente tíz-tizenegy hónap a munka egy fenyőfával, melynek megfelelő méretre való növekedéséhez nyolc–tizenöt évre van szükség. Ezzel szemben a műfenyőt üzemekben, legtöbbször fosszilis energiát felhasználva, futószalagon gyártják.
Tehát amíg a korábban környezetkímélőbbnek tartott műfenyőket pöfékelő gyárakban állítják elő, majd több ezer kilométerekre szállítják, addig a fenyőültetvények jelentősen hozzájárulnak a szén-dioxid elnyeléséhez. A Klímapolitikai Intézet számításai szerint egy lucfenyő egy év alatt 10-10,5 kilogramm szén-dioxidot nyel el, míg egy két méter magas műfenyő gyártásakor hozzávetőlegesen 40-42 kilogramm szén-dioxid termelődik. De vannak olyan műfenyők, amelyekbe más anyagot is kevernek a gyártás során, ekkor a szén-dioxid-lábnyom elérheti az ötven kilogrammot is.
A műfenyők esetében Kína számít a legnagyobb gyártónak. A fákat teherhajókon és repülőgépen szállítják a világ különböző pontjaira, mellyel az egy műfenyőre eső károsanyag-kibocsátás 190 százalékkal magasabb, mint a vágott fenyő esetében. Nem mellesleg a PVC-stabilizálásra gyakran ólmot használnak, amely a fenyő öregedésével veszélyes porként a levegőbe kerülhet.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!