Ajándék az ország karácsonyfája alatt

Megkaptuk a karácsonyfa alá ajándékul a reményt, hogy 2021-ben legyőzhetjük ezt a betegséget.

Forrás: Pexels

Ez a háború több fronton folyik, de végcél most már egyértelmű. Nincs szükség magyarokra, németekre, lengyelekre, franciákra, olaszokra, egy nemzetre sem a földrészünkön. Csak európaiakra, jelentsen ez bármit is. Ezek az úgynevezett új európaiak ne kötődjenek egy nemzethez, hazához, történelemhez. Ne ünnepeljenek karácsonyt, húsvétot. Ezért kell több tíz millió ismeretlen, idegen kultúrájú, jórészt iszlámhitű embernek állampolgárságot, szavazati jogot, szociális ellátást, lakást adni. Amit persze, az „őslakosok” adójából akarnak finanszírozni. Számukra a befogadó ország, nemzet nem jelent többet, mint jól fizető, önként behódoló zsákmányt.

Ennek a támadásnak a másik frontvonala a genderideológia erőszakos terjesztése. Céljuk a hagyományos, keresztény családmodell szétverése, ezáltal az egyes nemzetek, társadalmak legerősebb kötőszövetének a felszámolása. Ez már régen nem a szexuális kisebbségek jogainak a védelméről szól. Ugyanis ezeket a jogokat az emberek túlnyomó többsége nem vonja kétségbe. De ha sikerül a klasszikus családmodellt lejáratni, divatjamúlt kövületként bemutatni, akkor gyermekek sem születnek majd, és a nemzedékeken keresztül átmentett értékek sem maradnak fenn.

A migráció és a gender erőszakos terjesztése sajnos nem szól másról, mint mindazon értékek szétveréséről, amik összetartanak egy nemzetet, egy kultúrkört, egy szerethető Európát. Ennek a célnak az elérése érdekében bevetett leghatékonyabb fegyver a pénz. Az uniós „támogatások” – amelyek inkább nevezhetők járandóságnak – kifizetésének szándékosan homályos, pontosan nem definiált jogállami feltételekhez kötése nem más, mint színtiszta zsarolás. Amelyik ország kormánya nem hajlandó migránsokat befogadni, nem akarja a családokat szétverni, nem akar „több” Európát, az nem kap pénzt. Amelyik politikus nem akarja nemzetét, hagyományait önként feladni, azt minden rendelkezésükre álló eszközzel igyekeznek presszionálni. Nyíltan, vagy a színfalak mögött „európai” módon. Mindezek fényében kell értékelnünk a magyar–lengyel összefogás által elért győzelmet. Az uniós pénzek befagyasztásának rémével sem tudták sarokba szorítani a két országot.

Amikor Hunyadi János Nándorfehérvárnál legyőzte a sokkal erősebb oszmán sereget, a magyar vitézek még nem tudták, hogy történelmet írtak. Ez számukra csak egy győztes csata volt. De a hálás utókor már helyén értékelte, diadalnak nevezte ezt a győzelmet. Azt gondolom, hogy az Orbán–Morawieczki-összefogás győzelmét is néhány év múlva fogjuk igazán megérteni, értékelni. Bár a győzelem nagyságát már ma is jól mutatja az az ádáz támadás, amelyet a nemzetközi balliberális erők indítottak néhány nappal ezelőtt.

De a tények makacs dolgok. Ma még nem kell kvóták alapján végtelen számú idegent beengednünk, nem kell a család intézményét megkérdőjeleznünk és a nekünk járó pénzt is meg fogjuk kapni. Ez az ajándék került az ország karácsonyfája alá. Ne hagyjuk, hogy a járvány elvegye jókedvünket, jövőbe vetett hitünket. Ismét kiderült, hogy érdemes vállalni a harcot reménytelen helyzetben, a túlerővel szemben is. Köszönjük. Áldott karácsonyt, Magyarország!

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója